Az ország, ahol a boldogságot mindennél többre becsülik: mit mér a bhutáni Bruttó Nemzeti Boldogság Index?

A Himalája keleti oldalán, India és Tibet között, gyönyörű természeti környezetben fekszik az apró, mintegy fél magyarországnyi területű, ritkásan lakott Bhután. A világ egyik legelzártabb országának tartják, sosem gyarmatosították, és évszázadokig teljesen elszigetelten létezett.

Az 1970-es években nyitotta meg kapuit a külföldi turisták előtt, és ekkoriban fogalmazták meg a Bruttó Nemzeti Boldogság Index gondolatát is, ami a nemzet egészen sajátos világértelmezésére is rávilágít. Bár nem a Bhutáni Királyság a Föld legboldogabb országa, ezt a címet évről évre egy észak-európai szereplő zsebeli be, mégis megszívlelendő az a hozzáállás, ahogy a fejlődéshez, a közösség és az egyén testi-lelki jólétéhez viszonyulnak. 

Hogyan mérhető a boldogság?

A GDP-ről, vagyis a bruttó hazai termékről nap mint nap hall és olvas a hírfogyasztó, ez egy jól körülhatárolható, számszerűsíthető közgazdaságtani fogalom, egy bizonyos terület adott idő alatti gazdasági termelésének mérőszáma. Ezzel szemben a Bruttó Nemzeti Boldogság Index (Gross National Happiness – GNH), bár a bhutáni kormány egyik fő céljaként szerepel a 2008-ban elfogadott alkotmányban, és ötévente mérik, a buddhizmusban gyökerező filozófiai megközelítése a királyság teljesítményének. A terminus megalkotója, Jigme Singye Wangchuck király 1972-ben kijelentette, hogy a GNH fontosabb az ország szempontjából, mint a GDP. 

Az első dolog, ami az emberben a Bruttó Nemzeti Boldogság Indexről hallva felmerül, hogy mégis hogyan mérhető a boldogság. Lévén, hogy egy erőteljesen szubjektív érzésről van szó, nem könnyű elképzelni, hogy egy nemzet sikerességének mutatója pont ez legyen. Az index négy pillére a fenntartható és méltányos társadalmi-gazdasági fejlődés, a környezetvédelem, a kultúra megőrzése és népszerűsítése, valamint a jó kormányzás. Kilenc területet vizsgálnak a felmérés során, a pszichológiai jólétet, az egészséget, az időmenedzsmentet, az oktatást, a kultúrát, a kormányzás minőségét, a közösségi vitalitást, az ökológiát és az életszínvonalat. Minden szempont szubjektív, felmérésen alapuló és objektív mutatókból áll össze. 

Csak olyan fejlesztés képzelhető el, ami összhangban van az indexszel

Azt, hogy a bhutáni vezetés mindezt mennyire komolyan veszi, jól mutatja, hogy a miniszterelnök, dr. Lotay Tshering 2019 szeptemberében a CNN-nek kifejtette, amennyiben egy tervezett fejlesztés nincs összhangban a GNH-ban megfogalmazott értékekkel, célokkal, a király nem fogja engedélyezni. A 2018-ban hivatalba lépő miniszterelnök persze tisztában van az ország nehéz gazdasági helyzetéből, a szegénységből adódó problémákkal, a vidéki és a városi élet között húzódó óriási különbségekkel és azzal is, hogy nem Bhután a legboldogabb hely a világon, ugyanakkor úgy gondolja, hogy az ország víziója világos.

A saját életét is úgy alakítja, hogy az harmóniában legyen a természettel, a közös célokkal, és egyben példát is jelenthessen. Politikusi munkája mellett orvosi hivatását sem adta fel, urológusként, sebészként dolgozik, hogy így is hasznára legyen az embereknek, mert mint mondta, az egészség- és az oktatásügy a legfontosabb tényezők a társadalom működésében. Nap mint nap edz, hetente egyszer felbiciklizik a főváros, Timpu melletti hegyen magasodó 54 méteres Buddha-szoborhoz, hogy ne csak a fizikumát erősítse, hanem a meditáció és az imádság révén a szellemét is. 

A boldogság 4 pillére

A Bruttó Nemzeti Boldogság Index, illetve a bhutániak boldogságról alkotott képe a kutatók és a helyiek szerint sem választható külön a buddhizmustól. A Sangchen Ogyen Tsuklag kolostor vezetője, Khedrupchen Rinpoche buddhista szerzetes szerint, akivel a BBC beszélgetett a járványhelyzet miatti korlátozások feloldását követően, a boldogság minden emberi lény létezésének a célja függetlenül attól, hogy felismeri-e ezt, vagy sem. Úgy gondolja, hogy a GNH tulajdonképpen olyan feltételek összessége, amelyekre általában véve szükség van a jó élethez. 

Rinpoche a pandémia idején elvonult a hegyekbe, zord időjárási viszonyoknak kitéve, kevés élelemmel gazdálkodva élt, és mint elmondta, ekkor teljesen világossá vált a számára, hogy a boldogság nem külső tényezőktől függ, így fontos lenne, hogy az emberek abbahagyják annak keresését önmagukon kívül. Véleménye szerint a boldogság négy alapvető dolgon múlik, ezek a szerető kedvesség, az együttérzés, a függetlenség, azaz a változás elfogadása, nem ragaszkodás az állandóhoz, illetve a karma.

A boldogságot nemcsak saját magunk számára kell megteremtenünk, hanem másoknak is, ehhez viszont a férfi szerint az kell, hogy először magunkkal legyünk kedvesek és elfogadók, ez vezet a többiekkel szembeni együttérzéshez is. Szerinte a karmát is teljesen félreértelmezik az emberek, nem az univerzum bosszújáról, büntetéséről van szó, hanem annak elfogadásáról, hogy az ember tettei és döntései hatással vannak a körülötte lévő világra. „Olyan ez, mint a faültetés. Ha elültetjük egy mangófa magját, mangófát kapunk. Nem ültethetünk almamagot, és várhatjuk el, hogy mangófa nőjön! - foglalta össze. A karmában való hit lehetőség arra, hogy az egyén formálja, átalakítsa magát, hogy ténylegesen azon dolgozzon, akivé válni akar, és amit el szeretne érni. 

Nem lehet tehát kijelenteni, hogy Bhután őrizné a boldogság titkát, de az alkotmányukban is megfogalmazott törekvésekkel nehéz nem egyetérteni. Az utóbbi években az ország számos területen jelentős fejlődést mutatott, igaz, a járványhelyzet újabb megoldandó problémákat szült, hiszen sok helyinek a turizmus jelenti a megélhetést. A jó kormányzás kitételét szem előtt tartva a válság enyhítésére a képviselők egyhavi fizetésüket ajánlották fel, és mindvégig prioritásként kezelték az állampolgárok beoltását is. 

Ilyen az élet a serpák fővárosában

Óriási hegycsúcsok ölelésében fekszik a serpák nem hivatalos fővárosa, Namche Bazaar, ahol 3440 méter magasan szinte minden megtalálható, a gyógyszertártól kezdve az ír pubig.

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

• bhután
• boldogság
• buddhizmus
• karma
• Utazás