Magyarország híres gyilkosságsorozatát asszonyok követték el: a tiszazugi méregkeverők 300 embert öltek meg

Sokszor hallhatunk különböző borzalmas történetekről, amelyek még sok év után is felborzolják a kedélyeket. Ezek közül az egyik legszörnyűbb éppen Magyarországon történt, ráadásul még száz év távlatából is elképesztő: a tiszazugi méregkeverők története.

A jelenség annak idején igazi médiaszenzáció volt, folyamatosan tudósítottak a fejleményekről a lapok, a híre pedig nemcsak Európában terjedt el, hanem még az Egyesült Államokban is nagy visszhangot váltott ki, a The New York Times is foglalkozott vele.

Kik voltak a tiszazugi méregkeverők és miért öltek?

A „tiszazugi méregkeverőkként” vagy „nagyrévi angyalcsinálókként” ismert asszonyok az alföldi tájegység tanyavilágának és kis falvainak lakói voltak, akik közel két évtizedig rengeteg embert öltek meg arzén segítségével, 1911 és 1929 között tudták rájuk bizonyítani a gyilkosságokat. Az asszonyok több okból is a mérgezést látták a legjobb megoldásnak. Egyrészt így szerettek volna megszabadulni részeges, erőszakos férjeiktől. A 20. század elején a falusi világban csak nagyon ritka volt a szerelmi házasság, a lányok sokszor olyan férfi mellé kerültek, akit soha nem szerettek, és az évek során egyre jobban elmérgesedett a kapcsolatuk. A válás az akkori társadalmi közegben nem volt opció. A férfiak gyakran az alkoholhoz fordultak, ilyenkor pedig erőszakossá váltak, amit a feleségükön vezettek le. Az asszonyok egyre nehezebben viselték ezt az életet, és az sem tetszett nekik, hogy az ő „terhükké” vált az idős, beteg vagy az I. világháborúban megsérült rokonaik gondozása is.

A legtöbb történet szerint a Nagyrévről származó bábaasszony, Farkas Gyuláné Oláh Zsuzsanna volt az első, aki az arzént használta „megoldásként” a problémákra. Ez nemcsak azért volt jó a gyilkosságokhoz, mert színtelen és szagtalan volt, hanem könnyen hozzáfértek, ami a vidéki Magyarországon leginkább azt jelentette, hogy a légyölő papírból áztatták ki a mérget, majd ezt a légyvizet keverték bele az áldozatok ételébe és italába. Móricz Zsigmond 1930-ban a Nyugat 3. számában írt erről. Szerinte a bábaasszony az arzén mérgező hatására akkor jött rá, amikor egy betegnél volt, körülötte pedig rengeteg légy repkedett, ezért kért a családtól légyölő papírt. Ez nem volt elég hatékony, vizet öntött rá, de ez sem vált be. Tejjel is megpróbálta, amit aztán megivott a család macskája, és nem sokkal ezután elpusztult. Farkasné ezután egy csirkén és egy kutyán is kipróbálta, az állatok pedig hamar meghaltak, így a betegén is alkalmazta a módszert, majd látta, hogy valóban működik méregként.

Mivel sokan ismerték a bábát a környékbeli falvakban is, ezért sok nehéz sorsú nővel találkozott, akiknek mindig elmondta, hogy „Mit kínlódsz vele?” Ezután ajánlotta fel nekik a mérgezés lehetőségét. A mérgek terjesztésében Farkas Gyulánén kívül más asszonyok is részt vettek, alkony idején, a kötényük alatt dugdosva adogatták egymásnak a légyvízzel teli üvegeket. A halotti bizonyítványokat a bába orvos unokatestvére írta, így sokáig nem derült fény a gyilkosságokra - a legtöbb esetben a természetes halált jelölték meg okként.

Az ügy érdekessége, hogy közel húsz éven keresztül sikerült titokban tartania az asszonyoknak a szörnyű bűncselekményeket, és akár több száz embert is megölhettek teljesen gyanútlanul. Az áldozatok valós számára soha nem derült fény, vannak olyan kutatók, akik szerint 150-160 ember halt meg a tiszazugi méregkeverők által, míg olyanok is akadtak, akik 300 körülire teszik az áldozatok számát. Az arzén nagy dózisban akár pár óra alatt megöli az embert, de vannak, akik még néhány napig szenvednek a haláluk előtt.

Fény derült a szörnyű bűntényekre

Mivel az asszonyok nagyon jól titkolták a mérgezéseket, ezért sokáig egyáltalán nem gyanakodott senki arra, hogy a környéken sorozatgyilkosság történik. Az ügy végül 1929 tavaszán derült ki, amikor három névtelen levél is érkezett a szolnoki királyi ügyészséghez. Ezekben leírták, hogy három nagyrévi asszony arzént használt a férjeik megöléséhez. Értesítették a csendőrséget, majd a  cibakházi őrs kiment a faluba, hogy kiderítsék, valóban igazak-e a vádak. Nem találtak semmilyen bizonyítékot, ezért felfüggesztették az ügyet. Egy helyi újságíró, Nyikos László azonban érdekesnek találta a névtelen leveleket és vádakat, ezért nyomozni kezdett, 1929 nyarán pedig cikket írt a Kunszentmárton és Vidéke című lapban arról, hogy tömeges mérgezésekről beszélnek az emberek a környéken.

A cikk hatására újabb névtelen levelek érkeztek a csendőrséghez és a szolnoki királyi ügyészséghez is, a hatóságok pedig alaposabban kezdtek foglalkozni az üggyel. 28 embert állítottak elő, ebből kettő volt férfi, a többi mind helybéli asszony volt. A temetőkben megkezdték az asszonyokhoz egykor közel álló halottak exhumálását, a vizsgálatok pedig egyértelműen kimutatták az arzént a szervezetükben. Végül 162 gyilkosságot tudtak rájuk bizonyítani. Az elítéltek nagy része Farkas Gyulánéra vallott, szerintük ő adta nekik a mérget, és ők semmit nem tudtak arról, hogy ez halálos. Az asszonyok nem véletlenül hárították a bábára a felelősséget: amikor megtudta, hogy letartóztatják, lúgot ivott, és öngyilkos lett, így a tárgyalásokon már nem vett részt.

Végül hatan kaptak halálbüntetést, ebből három nőt felakasztottak, ketten életfogytiglant kaptak, egy embert pedig felmentettek. További nyolc személy kapott életfogytiglani börtönbüntetést, a többiek pedig 5-10 év elzárásban részesültek. Az asszonyok nemcsak Nagyréven, hanem Tiszakürtön, Ókécskén, Tiszaföldváron, Kunszentmártonon, Mesterszálláson és Öcsödön is tevékenykedtek, de ebben az időszakban Csongrádban, Békésben és Zalában is megugrott az arzénos mérgezések száma. Az ügy hatalmas sajtóvisszhangot kapott, Európán kívül pedig még az Egyesült Államokba is eljutott, a New York Times is sokat foglalkozott a méregkeverők történetével. Az eset számos dokumentumfilmet és könyvet inspirált, és sokan még a mai napig Magyarország egyik legszörnyűbb gyilkosságsorozataként emlegetik a nagyrévi angyalcsinálók tetteit.

Magyarország egyik legbrutálisabb sorozatgyilkosa egy fiatal lány volt

Jancsó Ladányi Piroska főként nemi vágyai kielégítésére ölte meg a fiatal lányokat.

(Borítókép forrása: maureenoharas / Twitter)

• sorozatgyilkos
• magyarország
• alföld
• gyilkosság
• arzén
• történelem
• Terasz