Hallgasd meg a Stonehenge különleges akusztikáját: modellezték, és kipróbálták, milyen lehetett

Mintegy ötezer évvel ezelőtt emberek egy csoportja hatalmas, zömében 4 méter magas és 2 méter széles kőtömböket hordott a mai Amesburytől 3 km-re lévő területre, és körkörös alakzatokban helyezték el azokat.

Miért? Ez az egyik legizgalmasabb kérdés a Stonehenge-dzsel kapcsolatban, melynek megválaszolására időről időre különböző elméletek fogalmazódnak meg a szakértők fejében: talán időmérő eszköz volt? Hiszen felépítését bámulatos ősi tudással a napfordulókhoz igazították. Esetleg szertartások színhelye lehetett? Jó eséllyel mindkettő, de sajnos senkinek nincs módja odasétálni a több ezer éve élt építőkhöz, hogy megismerjük a komplexum eredeti, valós célját.

Hála egy izgalmas kísérletnek, a ma embere bizonyos szempontból mégis az alkotók közelébe férkőzhet, és jobban megértheti észjárásukat. Meghallgatható, mit hallottak ők, hogyan hangozhattak a hangok az ősi építményben annak eredeti állapotában, ami sokat mesél arról is, hogy odabent mennyire fontos volt, hogy a zene és beszéd tökéletesen hangozzon.

Megvizsgálták a Stonehenge akusztikáját

A kísérletsorozatot Trevor Cox akusztikai mérnök vezetésével folytatták a Salfordi Egyetemen. Elkészítették a kőkomplexum 1/12 méretű, szilikonalapú, kicsinyített mását abban a rekonstruált formában, amilyenre évezredekkel ezelőtt megépíthették, majd kipróbálták és rögzítették, milyen lehetett a Stonehenge akusztikája.

A Stonehenge-modellt egy olyan, speciálisan kialakított kamrában helyezték el, mely a kőtömbök valós fizikai körülményeit, egyfelől az azt körülvevő nyílt teret, másfelől az alatta lévő tömörített talaj tulajdonságait utánozza. A szilikon alkotóelemeket is úgy készítették el, hogy a lehető leghitelesebben adják vissza az eredeti kőtömbök hangelnyelő-tulajdonságait. Végül mikrofonokat szereltek a modell különböző pontjaira, hogy a bent keltett hangokról készülő hangfelvételeket kielemezhessék.

Így szóltak a hangok a kőkomplexumban

A következő videó lejátszásával Trevor Cox és csapatának felvétele hallgatható meg, melyet a modell segítségével készítettek.

 A vizsgálatok során arra jutottak, hogy mind a beszéd, mind a zene sajátos módon, felerősítve hangozhatott a Stonehenge-ben.

Egy 60 decibeles hang visszaverődési sebessége a modellen végzett mérések szerint 0,6 másodperc lehetett, hasonló, de jobb annál, mint amit egy átlagos szobában mérnek: a szakértők szerint afféle, mint ami egy átlagos moziban jellemző. Viszonyításképpen, a hangvisszaverődés sebessége egy nappaliszobában 0,4 másodperc, egy koncertteremben 2 másodperc, egy nagy katedrálisban pedig 8 másodperc.

Egy másik érdekes mérési eredmény, hogy bár a kövek között az ősi építők hagytak némi helyet, olyan ügyességgel helyezték el azokat, hogy végül egyáltalán nem szűrődött ki semmilyen zaj onnan. Ugyan befelé szűrődhettek hangok, a kiváló ősi tervezésnek köszönhetően ezeket a külső zajokat nem erősítette fel a kőkomplexum.

A laikus nagyközönség egy része érdeklődéssel hallgatta meg a kísérlet hangfelvételeit, ám nem mindenki fogadta egyöntetű elismeréssel Coxék munkáját. Egyesek megkérdőjelezték, hogy a szilikonmodell valóban visszaadhatja az ősi hangzást, pláne, mivel a hitelesebb kinézet kedvéért az elemeket le is festették a kutatók. Akárhogy is, kísérletük mindenképp egy újabb, különleges árnyalatot jelent az ősi kőkomplexum megismerésében.

Zene a Stonehenge-ben

Cox egy másik érdekes kísérletet is elvégzett ráadásképp: noha az ősidőkben nem voltak még szaxofonok, kipróbálta, hogyan hangzott volna 5 ezer évvel ezelőtt egy mai hangszer a kőkomplexumban. Érdemes meghallgatni az alábbi videóban.

A Stonehenge a viktoriánus korban

A Stonehenge-re nem mindig tekintettek olyan értékként, mint ahogyan a mai emberek: szabadidős helyszínként használták, és sokan vittek haza belőle kisebb darabokat emlékbe.

Beágyazott videók: dailymail.co.uk.

• stonehenge
• kő
• ősi
• érdekesség
• hang
• Terasz