Így viselkedik a farkas, ha kutyához hasonlóan nevelik: magyar kutatók értek el fontos eredményt

Bár az ember nevelte farkasokat a kutyákhoz hasonlóan sok mindenre meg lehet tanítani, irányításuk, féken tartásuk, azaz kezelhetőségük szempontjából soha nem lesznek a kutyákhoz hasonlatosak - derült ki az Eötvös Loránd Tudományegyetem etológusainak legújabb vizsgálatából.

Az intenzív szocializáció ellenére kevésbé lehet például rávenni őket arra, hogy az eldobott tárgyat visszahozzák és odaadják, gyakrabban mutatnak agressziót, mint a hasonló körülmények között nevelt kutyák - olvasható a kutatás eredményeiről az ELTE honlapján közölt beszámolóban.

Azonos módon nevelték a kutya- és farkaskölyköket

Az ELTE Természettudományi Karának etológusai szerint ennek egyik oka, hogy a kutyák a háziasítás folyamán alapvetően kezelhetőbbé váltak, így lettek alkalmasak az emberrel való együttélésre. Feltételezésük alátámasztására kísérletet végeztek, amelyben 16 farkas- és 11 kutyakölyköt neveltek azonos módon, kézből pár napos kortól és rendszeresen tesztelték őket 3 és 24 hetes koruk között.

A kézből nevelt állatok egészen kicsi korukban gondozójukhoz kerültek, már azelőtt, hogy kinyílt volna a szemük. Intenzív emberi környezethez történő szocializációjuk alatt a gondozók a kis állatokat erszényben, kosárban mindenhová magukkal vitték napi tevékenységeik során, így napi 22-24 órát töltöttek együtt. Ennek köszönhetően az állatok már nagyon fiatal koruktól naponta találkoztak új vizuális, hang- és szagingerekkel, emberekkel, állatokkal és idegen tárgyakkal.

A kölykök hetente 2-3 alkalommal egymással is találkoztak, ismerkedtek. A gondozók mind a kutyák, mind a farkasok esetében igyekeztek elkerülni minden olyan helyzetet, ahol az állatot kényszeríteni, "dominálni" kell, ahhoz hasonlóan, ahogy a természetben a farkasanyák és a falka többi tagja bánik a fiatal kölykökkel.

Észrevehető volt a különbség

A kutatók megfigyelték, hogy ugyan szájkosár feladásakor, behíváskor és ültetéskor a kutyák és farkasok nagy vonalakban hasonlóan viselkedtek, az apportfeladatban, azaz, amikor egy eldobott játékot kell visszavinniük az állatoknak, a kiskutyák jóval többször vitték vissza a kísérletvezetőnek a labdát, mint a farkasok.

A farkasok jellemzően üldözőbe vették, megfogták, de inkább elszaladtak, és minden negyedik farkas agresszíven viselkedett, ha el akarták tőle venni a labdát. Szőrápolás közben a farkasok 12 hetesen többször próbáltak harapni, mint a kutyák, de később már nem volt ebben különbség.

Kevésbé voltak kezelhetőek a farkasok

- Az intenzív szocializációval elértük, hogy sok feladatban irányíthatók lettek a farkasok. De a kutyákhoz képest kevésbé voltak kezelhetőek, főként, ha megszereztek valamit, vagy nem tetszett nekik, hogy hozzájuk nyúltak. Az anya által nevelt és az emberek által nevelt kiskutyák viselkedése viszont nem különbözött a tesztekben. Az eredményekből arra következtettünk, hogy a háziasítás során fontos szempont volt a kezelhetőség - foglalja össze a cikkben Kubinyi Enikő, az ELTE vezető kutatója.

- Fontos megjegyeznünk, hogy noha a farkasok megtaníthatók bizonyos feladatok végrehajtására, például leülni, illetve bizonyos szintig irányíthatóak, társállatként való tartásuk - jórészt éppen kezelhetetlenségük miatt - veszélyes, erre nem alkalmasak. Fogságban tartott farkasoknál viszont a szocializáció és a tréning jelentősen javíthatja az állatok életminőségét - teszi hozzá Ujfalussy Dorottya biológus. Az ELTE etológusainak eredményei nemrég jelentek meg a Scientific Reports című tudományos szaklapban.

Milyen kutyus lesz egy golden retriever és egy tacskó szerelméből? Elképesztően aranyos keverékeket mutatunk

Bár a fajtiszta kutyák is nagyon aranyosak, most a keverék négylábúaké lesz a főszerep.

(Képek forrása: Getty Images Hungary)

• elte
• farkas
• kutya
• kutatások
• háziállat
• Terasz