Hogy mentette meg Marilyn Monroe életét ikonikussá vált fehér ruhája? Ma már ez a világ egyik legismertebb darabja

Minden kornak megvoltak a maga szexszimbólumai, akikért férfiak milliói epekedtek, a nők pedig rájuk szerettek volna hasonlítani. Ezek a filmsztárok, énekesnők vagy modellek meghatározták a kor divatjait, és sokan közülük a mai napig popkulturális ikonnak számítanak.

Ilyen volt Marilyn Monroe is, aki az ’50-es években megteremtette a vonzó, ám néha butuska szőke nő karakterét - hiszen még ha ő nem is volt ilyen, rendre ezeket a szerepeket osztották rá. Egyik leghíresebb mozdulatát pedig szinte mindenki ismeri a világon - a hozzá tartozó történetet viszont már annál kevesebben.

A világ egyik legismertebb ruhájának különös története

A legendás színésznő Norma Jeane Mortenson néven született, és a II. világháború alatt gyári munkásként dolgozott, amikor felfigyelt rá egy fotós, ezzel pedig elindult a világhírnév felé. Először csak fotómodellként és pin-up lányként volt ismert, majd színészi karrierje is kezdett beindulni, a kisebb szerepek után egyre komolyabb megbízásokat kapott, és hamar szupersztárstátuszba emelkedett. A stúdiók számára nem különösebben a tehetsége, sokkal inkább a külseje volt vonzó, nőies alakja, platinaszőke haja, telt, gyakran vérvörösre festett ajkai miatt a legtöbbször dögös, csábító, a végzet asszonya karakterekben tündökölt. Marilyn sokáig jól helytállt ezekben a szerepekben, ám egy idő után ráunt a beskatulyázásra - és hogy a hírneve ellenére kevés pénzt kapott filmjeiért -, ezért gyakran összetűzésbe került a 20th Century Fox stúdióval.

A szerződését végül sikerült áttárgyalni, ezért elvállalta a Hétévi vágyakozás című romantikus film egyik főszerepét, aminek forgatásai 1954 szeptemberében kezdődtek Hollywoodban, ám egy rész forgatásához elutaztak New Yorkba. A film és a szerep nem igazán maradt meg a köztudatban, viszont a színésznő ruhája és a jelenet máig ikonikusnak számít. A helyszínen körülbelül 5000 rajongó nézte végig a jelenet forgatását, így rengetegen szemtanúi lehettek a világhírű fotó születésének.

A ruha egy derékon húzott, nyakban megkötött, redőzött darab volt, amit a metróalagút szele fellibbentett. William Travilla tervezte, és a megalkotása után „ostoba kis ruhának” nevezte, nem is sejtve, hogy ez a darab örökre bevonul a divattörténelembe. A közhiedelemmel ellentétben azonban a valóságban nem fehér, hanem csontszínű volt a ruha, hiszen abban a korban a kamerák felvételei a fehér színt szürkéssé tették, ezért volt szükség arra, hogy más árnyalatban alkossák meg a szoknyát, ami az idők során ekrüvé sötétedett.

Az anyaga nehezebb acetátselyemből volt, nem pedig olcsó, vékony szövetből, hiszen így sokkal szebben hullámzott, és nem fedett fel egyből mindent a szél hatására. A forgatás idejére a tervező a mellrészre párnákat is varrt, amivel nem az volt a célja, hogy Marilyn mellei nagyobbnak tűnjenek, sokkal inkább szeretett volna nekik egy kis tartást adni, hiszen a korabeli szépségideálhoz képest a színésznő keblei túl távol voltak egymástól, és mélyen ültek.

Nem mindenki szerette a ruhát

Bár az ikonikus, szoknyás jelenet az egész világot elvarázsolta, nem mindenki rajongott a ruháért. 1954 januárjában kötött házasságot Joe DiMaggióval, a profi baseballjátékossal, ám a kapcsolatuk mindig viharos volt, folyamatosak voltak a veszekedések és féltékenykedések, az utolsó csepp a pohárban pedig a sejtelmesen fellibbenő ruha volt. A film rendezője, Billy Wilder szerint Joe iszonyatosan féltékeny lett a forgatáson, és „halálos tekintettel nézett”, amikor meglátta felesége szoknyáját az ég felé repülni. Természetesen nem szólt semmit, egészen addig, amíg kettesben nem maradtak Marilynnel.

A férj azt parancsolta neki, hogy hagyjon fel a színészettel és a kacér szereplésekkel, és éljen rendes háziasszonyéletet, a forgatás után pedig visszavonultak a szállodába, ahol DiMaggio olyan súlyosan bántalmazta feleségét, hogy egy hétre kiesett a munkából, egyes információk szerint pedig majdnem meg is ölte dühében. Ez az incidens végleg felnyitotta a színésznő szemét, aki nem sokkal később be is adta a válókeresetet irányításmániás férje ellen, és még 1954-ben elváltak, így már nem kellett többé rettegnie a bántalmazástól.

Monroe 1962-ben bekövetkezett halála után Travilla elzárta a ruhát sok filmes jelmezével együtt, amelyeket az évek során készített a színésznőnek, így hosszú ideig az elveszett kollekcióként ismerték ezeket a darabokat. Csak a tervező halála után, 1990-ben állította ki a ruhákat Bill Sarris, Travilla munkatársa Debbie Reynolds színésznő hollywoodi emléktárgyakat őrző magángyűjteményeként. 2011-ben végül aukcióra bocsájtották a híres ruhát, ami lényegében akkor megmentette Marilyn Monroe életét, és 5,6 millió dollárért talált új gazdára.

Fotókon a legszebb ruhák, amiket Marilyn Monroe viselt

Nem volt olyan estélyi, ami Marilyn Monroe-nak ne állt volna jól.

(Képek forrása: Getty Images Hungary, Wikipédia.)

• marilyn monroe
• ruha
• házasság
• történelem
• Szépség és divat