Ilyen volt a frizuradivat a szocializmusban – „A dolgozó nő a rövid hajat szereti”

Praktikus frizurát a szocializmust építő dolgozó nőnek – ez volt a kor szlogenje a hajtrendeket illetően.

Frizuradivat a szocializmusban
Dilemma - Izgalmas témák, különböző nézőpontok a Femina új podcastjében.
Retikül
Ez is érdekelhet
Sóbors
Top olvasott cikkek

A II. világháború idegén a nők világszerte csinos turbánok alá rejtették hajkoronájukat. Kényszer diktálta divat volt ez, hiszen sem idejük, sem lehetőségük nem volt a frizurájukkal foglalkozni. A lenőtt, zsíros, gondozatlan hajat pedig a turbán elfedte. 

Magyarországon a Rákosi-korszak erőltetett puritanizmusában megszólták, és burzsoá jelzővel illették azt, aki túl sokat törődött a külsejével. Ezért a hivalkodó anyagból készült turbánok helyett az olcsó, egyszínű vagy pöttyös fejkendőket népszerűsítették. A kendő alatt pedig általában az elvárásnak megfelelő, rövid frizura bújt meg. Magyari Hajnalka  Trendi nő a szocializmusban című könyvéből kiderül.

Frizuradivat a szocializmusban

Bár a puritán ideológia megkövetelte az egyszerű megjelenést, fodrászhoz járni szabadon lehetett. Ennek hátterében a higiéniai szokások megformálásának, és az új, szocialista női kép megalkotásának szándéka állhatott. Az állítólagos dísznőknek való frizuraköltemények helyett a Rákosi-korszak praktikus frizurákat írt elő, hiszen a dolgozó nő nem engedhette meg magának, hogy mindennap fodrászhoz járjon, mint tették azt a régi idők unatkozó dámái.

„A dolgozó nő a rövid hajat szereti, amit gyorsan és könnyen lehet fésülni!” Ilyen szlogenek születtek, és ezeknek megfelelően a praktikus frizurák jöttek divatba, amelyeket könnyen lehetett kezelni, és amelyeket egyaránt hordhattak rendőrnők, vasutasnők, traktoroslányok és kalauzkisasszonyok, vagyis a dolgozó nők széles tömegei.

Ilyen volt többek között a Gulliver- vagy apródfrizura, amelyet a korabeli, hajsütővasat csattogtató fodrászok így jellemeztek: „Takarékos frizura. Ezt mindenki az arcához formálhatja. Másképpen fésüli a traktorossapka alá, másképpen, ha este színházba megy.”

Szintén praktikusnak számított a szélfrizura, amelynek az elkészítéséhez csak egy fésű és egy olló kellett, és amely valóban úgy nézett ki, mintha a hajba belekapott volna a szél, és jól összeborzolta volna. Több változatban létezett, a sima mellett lehetett benne egy-két hullám oldalt vagy a homlok felett. Érdekes módon ehhez is szükségeltetett dauer, ami a sima hajat behullámosította, a göndört pedig kiegyenesítette.

A viharfrizura, az ötvenes évek másik rövid hajstílusa hátulról előre nyúlt, és a tarkótól a fül felé fésülték. Rövidsége ellenére mégsem keltett fiús benyomást, inkább pikánsan nőiest, már akinek illett az arcformájához, és tudta viselni. 1955-ben azonban már a hullámos, Balaton fantázianevű frizura hódított, amelyet Hunfalvi Lajos, az Állami Fodrászat Haris köz 3. alatti fiókjának fodrásza így jellemzett:

„Igen fiatalos, csupa hullám és fodor, továbbá fölül bodros, alul elkeskenyedő V-frizura.”

A sztahanovistákon kívül a városhoz közel lakó vidéki nők körében is népszerű lett a rövid frizura, egyre többen szabadultak meg a kontyuktól, és daueroltatták be a hajukat. Az évszázadokon át őrzött falusi tradíciókat, köztük a gondosan ápolt, hosszú, fonatokba fésült hajat elfújta az emancipáció szele. A korábban az asszonyi státuszt jelző kendő szép lassan lekerült a divattrendeket követő fiatal nők fejéről.

Természetesen nem volt ez általános jelenség, hiszen a régi értékrendhez és a népi hagyományokhoz ragaszkodó falusi asszonyok öltözékéhez még a hetvenes években is hozzátartozott a fejkendő.

A dauer azonban vitathatatlanul megkönnyítette a nők életét. Mivel kiszárította a hajat, kevesebbszer kellett hajat mosniuk, ami akkoriban elég hosszadalmas procedúrát jelentett. A vizet melegíteni kellett, mivel pedig a hajszárító akkoriban még nem létezett (a fodrászok búrát használtak), a nők otthon a kályha mellett szárították hajukat, vagy egyszerűen törölközőbe csavarták, és hagyták megszáradni.

Később a Rákosi-korszak praktikus hajdivatja után a hatvanas évek frizurái inkább a nőiességről szóltak.

Cikkünk Magyari Hajnalka - Trendi nő a szocializmusban című könyve alapján készült.

Hogyan lett a Rákosi-korszak puritán asszonyaiból a hatvanas évekre sikkes pesti nő? Hogyan lett az egykor burzsoá csökevénynek bélyegzett szépségápolás a mindennapi ember számára is elfogadott gyakorlattá? Melyek voltak a kor divatos kezelései, és milyen szépségápolási praktikákat alkalmaztak a nők a gyakorlatban? A történész szerző ezekre a kérdésekre keresi a választ egyszerre informatív és olvasmányos, a kor hangulatát megidéző könyvében.

Kiadja a Jaffa Kiadó.

Ára 4999 forint.

Ilyen volt a magyar manökenek élete a szocializmus fénykorában: állami iskolában tanulhatták a mesterséget

A hivatalos manökenstátusz csak kevés lány kiváltsága lehetett, részben ezért volt ennyire vágyott szakma.

Elolvasom

(Képek: Fortepan, Cover-kép: Fortepan/Fortepan)

Ehhez a cikkhez ajánljuk

Ezt is szeretjük