Szocialista divatbemutatók a magyar ruhagyárak fénykorában: a munkáslányok helyét vették át a manökenek
A ’60-as és ’70-es években fénykorukat élték a magyar ruhagyárak, akik a kor híres manökenjein is bemutatták legújabb darabjaikat.

szocializmus-divatbemutató-borító
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

A mai fiatalok és gyerekek talán el sem tudják képzelni, mennyire más világ volt 40-50 évvel ezelőtt, amikor a politikai rendszerek az élet minden területét szabályozták, így az öltözködést is. A magyar nagyipari ruhagyártás a II. világháború után hihetetlenül fellendült, és a '60-as, ’70-es években élte fénykorát.

Korábban szabóságok és kisiparosok készítették a magyarok többségének ruháit, ám a textilgyártás hazai fellendülésével ezek az apró vállalkozások ellehetetlenültek, csődbe mentek, vagy az államosítás áldozatává váltak. 

Így öltöztek a magyarok évtizedekkel ezelőtt

A háború utáni években a praktikum és az uniformizálódás jellemezte a magyar nők ruhatárát, azt tekintették követendő példának, aki megtagadta a nyugati világ stílusait, és minél jobban beleolvadt megjelenésével a munkásosztályba. A smink vagy a körömlakk sem volt elfogadott ezekben az időkben. Az egyre gyarapodó nagyipari szereplők az Ez a Divat nevű újság hasábjain keresztül szólították meg a hölgyeket, és ekkor jelentek meg a konfekcióra, tömeggyártásban készült viseletek is. A folyóirathoz gyakran mellékelték a Ruhaipari Tervező Vállalat szabásmintáit is, hogy otthon is hasonló darabokat készítsenek a nők, mint amilyenek a ruhagyárak szalagjairól kikerülnek.

Lázas munka folyt 1968-ban ebben a magyar ruhagyárban.
Lázas munka folyt 1968-ban ebben a magyar ruhagyárban.
Fotó: Bauer Sándor / Fortepan

Korábban az igen elenyésző számú ruhaipari divatbemutatón szinte csak munkáslányok prezentálták az aktuális darabokat, ám ez később sokat változott. Bár a konfekciógyártás nem szűnt meg, a ’60-as évekre már némileg enyhült a párt öltözködésre vonatkozó szigora, és a nőiesség, a szépség vállalása már nem számított ideológiai hibának. Ennek hatására egyre több manöken jelent meg a ruhagyárak által szervezett bemutatókon, hogy ezzel is népszerűsítsék a termékeiket.

Bár a magyar lányok gyönyörűek voltak, azon még a szépségük sem segített, hogy a szocialista ruhagyártás nem éppen a jó minőségéről volt híres. Ez nem a munkaerő, sokkal inkább az olcsó anyagok miatt volt, gyakran dolgoztak dzsörzéből, de az is problémának számított, hogy nem voltak elég változatosak a szettek, szinte csak ugyanolyan termékekből lehetett válogatni minden üzletben. A ’70-es években korszerűsítették a berendezéseket és az infrastruktúrát is, de a rendszerváltás után egyértelműen hanyatlani kezdett a magyar textilipar. A dömpingszerű, olcsóbb keleti árucikkek és az eladósodás miatt szinte minden nagyvállalat csődbe ment, kezdve a kor leghíresebb üzemével, a Május 1. Ruhagyárral.

(Képek forrása: Fortepan, Facebook)

Ezt is szeretjük