10 fotó az Aszódi Javítóintézetből, amit Aczél György nem engedett kiállítani: Urbán Tamás képei nagy port kavartak
Urbán Tamás képeit sok év múlva, egy törött lábú zongora alatt találták meg az intézet pincéjében.

aszód-képek12
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

A magyar fotóriporter, Urbán Tamás képei sokaknak ismerősek lehetnek, hiszen több mint ötvenéves munkássága alatt rengeteg olyan fotót készített, amik igazi ritkaságnak számítottak Magyarországon, történetet meséltek, és akár a rendszerrel is szembementek.

A művész 1945-ben született Szatmárnémetiben, ám már fiatal korában Budapestre költöztek családjával. 15 évesen már cikkei jelentek meg a Pajtás újságban, majd egyre nagyobb szerepet kapott az életében a fotózás, 1969-ben a Pest Megyei Hírlapnál, majd az Ifjúsági Magazinnál dolgozott.

Diplomamunkából tiltott kiállítás

Urbán Tamás munkásságában volt valami különleges, ami a szocialista Magyarországon nagy ritkaságnak számított: megmutathatta a társadalom és a rendszer gyengeségeit, készített képeket börtönről, kábítószerhasználókról, nevelőintézetről, abortuszról vagy halálos balesetekről. Sokszor azonban mégsem engedték teljesen kibontakozni. Miközben már az Ifjúsági Magazinnál dolgozott, elvégezte a MÚOSZ Újságíró Iskola fotóriporter szakát, diplomamunkájának az aszódi Művelődésügyi Minisztérium 2. sz. Fiúnevelő intézetét választotta, ahol szerette volna bemutatni az ott lakók életét és az intézet működését. A magazin segítségével kapott engedélyt, és 1973-ban két-három hónapig figyelte azt a különös világot, amit előtte nem sokan láthattak. 

Urbán Tamás
Urbán Tamás
Fotó: Urbán Ádán / Wikipédia

- Aszód, azzal együtt, hogy nem börtön volt, nagyon zárt világnak számított. A fiúkra jellemző volt a nehezen nevelhetőség. Az intézetben az élet nem volt könnyű, a nevelők részéről volt szigor, a neveltek részéről pedig vagányság, meg minden, amit el lehet képzelni - mondta egyszer egy interjúban a fotós. A diplomamunka képeiből 1975-ben megrendezték Urbán első kiállítását az intézet falain belül, amit egykori oktatója, Keleti Éva és az Oktatási Minisztérium Gyermekvédelmi Osztályának vezetője, László József nyitott meg. 

Az 1975-ös kiállítás megnyitója az intézet folyosóján. Jobbról a harmadik Urbán Tamás, a képek készítője, mellette Keleti Éva fotográfus.
Az 1975-ös kiállítás megnyitója az intézet folyosóján. Jobbról a harmadik Urbán Tamás, a képek készítője, mellette Keleti Éva fotográfus.
Fotó: Fortepan / Urbán Tamás

Keleti Éva a beszédében elmondta, hogy a képeket természetesen majd máshol is látni lehet, László elvtárs azonban ebben a pillanatban szót kért, és elmondta, hogy nem járul hozzá a képek nyilvánosságra hozatalához, és hogy azok nem fognak kikerülni az épületből. Természetesen semmivel nem indokolta meg. Mivel ebbe nem akartak belenyugodni, ezért egészen a Kádár-korszak kulturális életének egyik legfőbb ideológusáig, Aczél Györgyig mentek, hogy meggyőzzék, a politikustól azonban nemleges válasz érkezett. A kiállítás képeit ott helyben lefoglalták, és több mint negyven évig a pincében, egy törött lábú zongora alatt tároltak. Egy tanár restaurálta őket, és több mint negyven évvel elkészítésük után kiállították őket az intézet házi múzeumában. Urbán Tamás fia, Urbán Ádám egy hasonló sorozatot készített 2018-ban, a régi és új fotókat pedig a Robert Capa Kortárs Fotógráfiai Központban állították ki.

(Képek forrása: Fortepan / Urbán Tamás, Wikipédia)

Ezt is szeretjük