Milyen volt valójában egy viking esküvő? Furcsa rituálék övezték a szertartást

A 8-11 századi viking társadalmakban igen fontos szerepet játszott a házasság, ez adta a társadalmi struktúra alapját, így az esküvők is hatalmas eseménynek számítottak. 

A szertartásokat hosszú előkészületek előzték meg, és számos érdekes, mai szemmel igencsak furcsa rituálé övezte őket. 

Hosszú előkészületek előzték meg a viking esküvőket

A viking nőket gyakran már 12 évesen férjhez adták, de legkésőbb húszéves korára már a legtöbb fiatal megházasodott. A frigyek általában nem szerelemből köttettek, hanem pénzügyi okokból, illetve a családok érdekeit is figyelembe vették az ideális jelölt kiválasztásakor. Részben ezért is tartott hosszú ideig egy házasság megtervezése, megszervezése. Az egész folyamat tárgyalásokkal kezdődött: először a vőlegény családja és a törvényes küldöttek meghatározták a menyasszony hozományát, megbeszélték a fiatal férfi pénzügyi helyzetét, a szülőknek adott ajándékot és a szertartás időpontját is. Ha mindez megtörtént, ajánlatot tehettek a menyasszony családjának, miközben támogatásukról biztosították őket, és megállapodtak a kölcsönösen előnyös feltételekben.

A pontos dátum meghatározása nemcsak a hosszas megbeszélések miatt nyúlhatott el, hanem azért is, mert szigorú szabályok vonatkoztak arra, hogy pontosan mikor is tartható meg egy esküvő, illetve rengeteg előkészületet is igényelt. A hagyományok szerint csak a pénteki napokon tarthatták a szertartást, ez volt ugyanis a házasság istennőjének, Friggának a szent napja. A téli ceremóniákat a hó és a hideg tette lehetetlenné, valamint azzal is számolni kellett, hogy a rokonok és a barátok odautazhassanak az általában egy hétig tartó ünnepségre: gondoskodni kellett a szállásukról, és a megfelelő mennyiségű ételt, valamint italt is be kellett szerezni. Előfordult, hogy több évig is várni kellett arra, hogy a fiatalok kimondhassák egymásnak az igent.

Esküvő előtti rítusok

Az esküvő előtt a menyasszonyt és a vőlegényt elválasztották egymástól, hogy „levetkőzhessék” korábbi önmagukat, és lezárhassák addigi életüket a házasság előtt. Az aráktól elvették régi ruháikat, illetve a szüzességet szimbolizáló fejpántjukat, a kransent, amelyet a szertartás alatt egy menyasszonyi koronára cseréltek. A házasulandó nők édesanyjuk, lánytestvéreik és női rokonaik, barátaik társaságában készülődtek az esküvőre. Fontos része volt az előkészületeknek a tisztítórituálé, melynek során a hölgy egy gőzzel teli helyiségben megmosta magát, majd egy vízzel, forró kövekkel és nyírfagallyakkal teli kádba ült. A cél az volt, hogy az izzadás jelképesen lemossa az ara leánykori státuszát. Ezután hideg vizes merülés zárta a procedúrát.

A vőlegények készülődéséből sem hiányozhattak a rítusok. Ők először egy kardszertartáson vettek részt a férfirokonok és barátok kíséretében. A források szerint a fiatal férfinak egy sírba kellett betörnie, hogy megszerezze az ősök családi kardját, ezzel pedig szimbolikusan belépett a halálba, majd újjászületett. Az eszközt azonban sokszor nem egy valódi sírból szerezték meg, hanem a családtagok temették el a házasulandó számára. Ezután az arákhoz hasonlóan egy tisztító szertartás várt rájuk. 

Szokatlan hagyományok a ceremónián

A menyasszonyoknál a hangsúly a ruha helyett a hajviseleten és a koronán volt. A nőknél a hosszú haj a nőiesség, a szexuális vonzerő szimbóluma volt, tincseiket a kransent leváltó aranykorona díszítette a szertartáson, melyet gyakran virágokkal tettek még szebbé. A viking vőlegény díszes ruhát viselt, és a kardot, amit az újjászületés-szertartáson szerzett meg. Ezenkívül volt még náluk egy kard vagy egy fejsze Thor, a termékenység és a mennydörgés istenének tiszteletére. A gyűrűk mellett a házasulandó felek kardot is cseréltek: őseik harci eszközét adták egymásnak, ami saját, illetve családjaik egyesülését szimbolizálta. Néha előfordult, hogy állatáldozatokat mutattak be az isteneknek, általában kecskék, lovak vagy disznók vérét tették az oltárra egy tálba, és egy kicsit a párra fröcsköltek belőle.

Az ara és a vőlegény vendégei külön-külön mentek az ünnepség helyszínére, és ebből tulajdonképpen egy versenyt csináltak: aki előbb ért oda, az győzött, aki pedig utoljára, az egész este sört szolgált fel a többieknek. A lagzin a férfi által a ceremónián viselt kalapácsot a nő ölébe fektették, így a férfiasság szimbóluma a méh és a nemi szervek közelébe került, így kérték az istenségek áldását, valamint a termékenységet. A menyasszonynak és a vőlegénynek az esküvő előtt együtt kellett készíteniük egy speciális mézsört, majd a lakoma után kötelezően ezt itták. A házasság csak akkor számított sikeresnek, ha egy hónapnyit felhalmoztak az italból, amit aztán ennyi idő alatt el is fogyasztottak.

Amikor az újdonsült férj megérkezett az otthonukba, eltorlaszolta az ajtót, hogy felesége ne léphessen be egyedül, majd segített neki átlépni a küszöbön. Ezután a ház egyik központi oszlopába, falába szúrta a kardját, és minél mélyebbre sikerült döfnie, annál sikeresebbnek, tartósabbnak vélték a házasságot. A hitvesi ágyba hat-nyolc tanú kísérte a párt, majd elhálták a frigyet.

Házasság és szex az ókori Mezopotámiában

Ahogyan az ókori kultúrák mindegyikében, a mezopotámiaiak életében is fontos szerepet játszott a házasság és a szex. Előbbi a társadalmi stabilitást, a család és a vérvonal biztonságát, folytatását jelentette, utóbbi legfőbb célja a frigyre lépett felek esetében a gyermeknemzés volt. Az írásos és képi források számos érdekes információval szolgálnak a mezopotámiaiak magánéletéről, szokásairól. 

Képek: Getty Images Hungary, Pinterest, Pinterest.

• viking
• esküvő
• esküvői szokások
• történelmi érdekesség
• házasság
• Lélek&Test