- Nős ember a párom

A szeretői viszony optimális esetben - már amennyire az efféle helyzet optimális lehet - két felnőtt ember közös időtöltése, elvárások és kötelezettségek nélkül. Baj csak akkor van, ha valamelyik az egyik fél többet akar a másiktól, mint amennyit az adni tud, vagyis inkább akar.

Hiszen, ha többre vágyna, nyilván tenne a megvalósításért is. Nem zárható ki persze, hogy idővel változik majd a hozzáállása, de erre természetesen semmiféle garancia nincs. Érdemes várni rá, vagy jobb mielőbb véget vetni az áldatlan állapotnak? Féderer Ágnes családállítás-szakértő egy hasonló cipőben járó olvasónk levelére adott válaszában segít meghozni a legkevésbé fájdalmas döntést

Kedves Ágnes!

Kérlek, segíts valamilyen módon, ha lehetséges, így, személyes találkozás nélkül. Több mint tíz éve élek úgymond harmadik személyként - azaz a szeretője vagyok egy embernek, aki a jelek szerint soha nem fogja elhagyni a feleségét, viszont a kapcsolatunknak képtelenek vagyunk véget vetni.

Jelenleg több mint egy év szünet után éledezik ismét a múltunk - egyébként ilyen hosszú ideig még sosem voltunk egymás nélkül. Én a magam részéről már biztosra vettem, hogy vége van, most pedig azzal kell szembesülnöm, hogy ez lehetetlen. Tiszta szívemből kívánom, hogy végre képes legyek túllépni ezen az állapoton, miközben arra vágyom, hogy örökké tartson. Érzem, hogy ez a szerelem velem együtt teljesen elemészt mindenkit és mindent, aki és ami körülöttem van.

Rettentő megalázó a kettős játék, mégsem tudom abbahagyni - a szívem mélyén azt remélem, hogy előbb-utóbb a dolgok mégiscsak jóra fordulnak. Lehetséges, hogy türelemmel és kitartással idővel több lehetek a kedvesem számára, mint szerető?

Válaszodat előre is köszönöm:
Titok

Kedves Titok!

Az a baj az ilyen kérdésekkel, hogy most nekem valamiféle megerősítést kellene adnom. Illetve felvállalni azt a felelősséget, hogy vagy szakításra biztatlak, vagy maradásra - újrakezdésre - bírlak. És akkor te tényleg a tanácsom szerint döntesz? Csak úgy négyszemközt, nagyon őszintén válaszolj.

Szerintem pontosan tudod, hogy mi a vágyott, avagy helyes lépés számodra. Csak tizenkilencre lapot húznál, mert ha azt erősítem meg, akkor huszonegy, és könnyebben megteszed. Ha meg az ellenkezőjét írom, akkor fuccs - már hogy a népszerű kártyajátékot felhasználjam hasonlatképpen -, így legyintesz egyet, és gyorsan továbbkattintasz.

A családállítás megmutatja, ami van, ez a kép, illetve a felszínre kerülő összefüggések segítenek a döntések meghozatalában. Ha ezt teszem, akkor azt kell tudomásul vennem. Ha meg emezt választom, akkor azzal amaz jár együtt.

A legfontosabb kérdés, amit személyes találkozás nélkül is fel tudsz tenni magadnak: vajon miért vállaltad be ezt a helyzetet? Vegyél elő egy papírt, és az egyik oldalára írd fel azt, ami jó volt az elmúlt tíz évedben. A másik oldalra kerülhetnek a kellemetlen, rossz, felejthető szempontok, történések.

Ha kész a két lista, nincs más dolgod, mint összevetni. Ha maradsz, akkor ugyanis a rosszakat is vállalnod kell. Ha pedig mész, akkor a jókról le kell tudnod mondani.

Ez a te életed, magadnak kell tehát döntened a következő évtizedeidről. A dolgok ugyanis nem csupán megtörténnek veled, van beleszólásod. Kivéve, ha valamilyen tudattalan családi mintának engedelmeskedsz, na de ez már megint gyakorlati családállítás.

Sok bátorságot kívánok a döntésedhez:
Féderer Ágnes

• szerető
• családállítás
• párkapcsolati probléma
• féderer ágnes
• Lélek&Test