Méhkirálynő-szindróma a munkahelyen: mérgező és rombolja a karrieredet

Egy munkahely csak akkor működik igazán jól, ha a kollégák együttműködnek, támogatják egymást és közös célok felé haladnak. Ám van egy jelenség, amely láthatatlanul, mégis rendkívül rombolóan mérgezi a légkört: ezt hívják méhkirálynő-szindrómának.

Bár elsőre ártatlannak tűnhet, valójában hosszú távon nemcsak a csapatot teszi tönkre, de erősen mérgező a beosztottakra nézve, és a karrieredet is akadályozhatja.

A méhkirálynő-szindróma

A méhkirálynő-szindrómát először 1973-ban írta le Staines, Jayaratne és Tavris. Kutatásuk során megállapították, hogy a nagy hatalommal rendelkező női vezetők kritikusan állnak a női beosztottjaikhoz, és sokszor egyáltalán nem akarnak hozzájárulni ahhoz, hogy egy alkalmazottjuk hasonló sikereket érjen el.

Az illető ilyenkor nem támogatja, hanem inkább akadályozza a többi nő előrejutását a munkahelyen. A „méhkirálynő” gyakran rivalizál, elnyomja a női kollégákat, és úgy érzi, hogy a sikerből csak egynek juthat – lehetőleg neki.

A vizsgálatok szerint legtöbbször az a jelenség oka, hogy a nők nehezebben jutnak vezetői pozícióba, és ha mégis megtörténik, félnek attól, hogy valaki elveszi ezt tőlük. Emellett pedig nem is akarják átadni más nőknek a hatalmat. De a kutatások alapján az is hozzájárulhat, hogy továbbra is erősen bizonyítaniuk kell férfikollégáiknak, ezért nem segítenek női beosztottjaiknak.

A vállalati világ nagyrészt még mindig férfiközpontú ugyanis, és ebben sokszor csak egyetlen kivételes nőnek” van helye a hierarchiában. Így ő ahelyett, hogy szövetségeseket keresne, inkább konkurenciát lát a többiekben. Az sem mellékes szempont, hogy ha valaki korábban maga is megtapasztalta az elnyomást, hajlamossá válik arra, hogy tudattalanul újraalkotja a helyzetet, csak immár az elnyomó szerepében.

Sőt, ami még érdekes, hogy a szakértők rámutatnak, hogy sokkal gyakrabban válik valaki méhkirálynővé, vagyis alfa nővé egy olyan munkakörnyezetben, ami „nőbarátnak” mondható, mint egy férfiak által dominált munkahelyen, ahol a tapasztalatok szerint a kevés nő inkább szövetkezik. És azok a nők, akik határozottabbak, dominánsabbak a munkahelyükön, tehát nem felelnek meg a nemi elvárásoknak, nagyobb valószínűséggel kerültek nőtársaik célpontjai közé.

Viselkedése sokszor addig fajul, hogy az már egyenesen munkahelyi zaklatásnak, megkülönböztetésnek tekinthető. Ezt azonban a beosztottak általában nem merik kimondani és jelenteni -akár a HR-nek, akár a még felsőbb pozícióban állóknak -, pedig nagyon is kellene. 

A szindróma jelei:

• Kettős mérce: a férfi kollégákat bátorítja, míg a női munkatársakat kritizálja, lenézi.
• Tudás-visszatartás: nem osztja meg az információt, inkább „egyedüli szakértőként” tündököl.
• Különbségtétel: dicséri és felemeli azokat a nőket, akik nem veszélyeztetik az ő státuszát, de lenyomja azokat, akik kompetensek, tehetségesek és előléptethetők lennének.
• Aláásás: pletykával, negatív megjegyzésekkel, szabotáló viselkedéssel gátolja mások karrierjét.

A méhkirálynő viselkedése rendkívül toxikus a beosztottak számára, mérgező munkakörnyezetet teremt, elnyomja őket, hátráltatja a karrierjüket, és sokszor előfordul, hogy miatta mondanak fel az alkalmazottak. Így nemcsak az embereknek, hanem a cégnek is előnytelen egy ilyen vezető.

A méhkirálynő-szindróma mérgezi a munkahelyi kapcsolatokat, aláássa a bizalmat és végül az érintett karrierjét is rombolja. Egy sikeres vezető nem félelmet kelt, hanem bizalmat és lojalitást épít – és nem riválisokat, hanem szövetségeseket lát a nőkben.

(Képek: Getty Images Hungary.)

Állítsd be a Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• munkahely
• munkahelyi probléma
• viselkedés
• káros
• Lélek&Test