"Nem miattad van, hanem miattam" - Mit gondol valójában, ha szakításkor ezt mondja a férfi?

Ha a világ összes szakítását összevethetnénk, valószínűleg előkelő helyen szerepelnének a következő, egészen valószínűtlen, mégis rongyossá csépelt félmondatok: nem miattad van, nálam te jobbat érdemelsz, ne vádold magad, ez csak az én hibám.

Valahol akár még dicséretes is lehetne, hogy a férfi nem valaha volt szerelme hibáival vagdalkozik szakítás idején, hanem elismeri saját felelősségét a döntésben, mégis csekély vigaszt jelent ilyenkor egy magyarázatlanul hagyott klisé, amiről egyébként messziről lerí, hogy csak a konfliktus elkerülésére jó hazugság.

Most leleplezték magukat

A Reddit egyik fórumozója nem állhatta meg szó nélkül a jelenséget, fel is tette a sokakat foglalkoztató kérdést a férfiaknak, ez pedig így szólt: Mondtad már valaha, hogy "nem miattad, hanem miattam van", amikor valakivel szakítottál, és ha igen, ez mit jelentett igazából?

A kérdésre csakhamar özönleni is kezdtek az őszinte válaszok, az eredmény pedig meglepően alakult: az indítékok köre ugyanis sokkal szélesebb volt, mint elsőre gondolnád. A közhely alkalmazásában tehát semmiféle logika nem volt felfedezhető, hacsak nem a cél, hogy megússzák vele a közvetlen bántást. 

Nincs túl az előzőn

- Persze, hogy volt ilyen. Még akkor, mielőtt beláttam volna, hogy az előző kapcsolatom vége után szükségem van időre ahhoz, hogy rendet tegyek a fejemben, és túl korán próbálkoztam randizni.

Ezzel a szemponttal egyébként sokan egyetértettek: sajnos amikor az ember még nincs túl az előzőn, elsősorban önmagára kell fókuszálnia, ebbe pedig nem mindenkinek fér bele egy kapcsolat, amibe nem tud kellőképpen beleadni apait és anyait.

De akadtak szép számmal olyanok is, akiket az bántott igazán, hogy a szakítással nemcsak magukat bántják, hanem partnerük lelkébe is belegázolnak, éppen ezért minden felelősséget magukra vállaltak.

- Igen, volt ilyen. Vicces, aranyos, kedves lány volt, aki teljesen belém volt zúgva. Pontosan úgy, ahogy valaha is kívánhattam volna. A probléma viszont abból eredt, hogy ő még nem engedte el az előző kapcsolatát, és ezt mindketten tudtuk. Kicsit éretlenül viselkedett a konfliktusok alatt is, de nagyon odaadó barát és társ volt. A fejemben mégsem tudtam a következő szintre lépni vele. Nem illettünk össze, és csak húztam volna az idejét, ha folytatjuk. Teljesen összetört ezután. Annyira bántott, hogy bántanom kell őt. Őszintén kívánom a legjobbat neki.

Öt év boldogtalanság

Egy férfi azt is bevallotta a fórumon, hogy öt évig élt egy kapcsolatban, amikor ráébredt, hogy valójában soha nem volt boldog a lánnyal. 

- Neki sosem voltak ambíciói, megmaradt az anyuka szoknyája alatt, úgy, ahogy a három haszontalan fiútestvére is, akik sosem költöztek el otthonról. Pedig ő volt az egyik legjobb ember, akivel valaha találkoztam, tényleg kedves, gondoskodó. Végül úgy döntöttem, hogy ő nálam jobbat érdemel.

Megint másikuk a házasság előtt döntött végleg a szakításról:

- Gyönyörű, sikeres nő volt, aki mindent szeretett bennem. Mégis kiszerettem belőle, és rá sem jöttem, hogy miért. Tudtam, hogy szakítanom kell vele, de elképesztően nehéz volt, hiszen nekem ő volt az ideál, vele akartam leélni hátralevő életemet - csak nem illettünk egymáshoz. Végül szakítottam vele, de csak egymást tudtuk vigasztalni. Annyira szörnyen éreztem magam, hogy olyan sok évet elvettem az életéből!

Ez a szöveg tehát néha tényleg fedi a valóságot, amikor a férfi bűntudatot érez a szakítás miatt, inkább magára vállalja az egyedüli felelősséget, mint hogy összeomolni lássa egykori szerelmét, máskor csak egyszerű közhelyekként sorakoztatják egymás után, hogy minél távolabbról kerülhessék meg segítségükkel a konfliktushelyzetet.

A válaszolók nagy része tehát elismerte, hogy a megszokott indok mögött általában nagyon is rejtőznek valódi okok, csak azért használják ezt a klisét, mert egyszerűbb elkerülni a sokszor fájó igazság bevallását.

• szakítás
• férfi érzelmek
• a férfi véleménye
• Lélek&Test