Mit tehet a gyerek, ha a szülő alkoholista? És mit nem?

Sajnos Magyarországon rengeteg családban okoz gondot az alkoholizmus, hiszen a legfrissebb adatok szerint hazánkban több mint nyolcszázezer embert érint ez a szenvedélybetegség, hamarosan pedig már egymillióra is nőhet az alkoholfüggők száma, azaz a családoknak körülbelül a fele érintett lehet.

A probléma ugyanis nemcsak a függő személyt, hanem a közeli hozzátartozóit is érinti, mivel óriási veszélyt jelenthet az összes családtagra, de legfőképpen a gyerekekre, még akkor is, ha már nem olyan fiatalok.

Mi számít alkoholizmusnak?

Nagyon nehéz eldönteni, mikortól számít valaki alkoholistának, a hivatalos adatok szerint a legfontosabb meghatározás az, hogy az illető kibírja-e sokáig ital nélkül, vagy leküzdhetetlen, sóvárgó vágyat érez az alkohol után. A kutatók szerint viszont van mennyiségi határ is: ha valaki naponta csak 60 gramm alkoholt fogyaszt - például 3 deciliter bort -, az még nem okoz komolyabb függőséget, azonban ezt nagyon sokat vitatják, hiszen aki mindennap iszik, az már általában függőnek számít. A pszichológusok úgy gondolják, hogy leginkább úgy lehet eldönteni, hogy valaki alkoholistának számít-e, hogy fel kell tenni a kérdést: "Annyira az élete része már az alkohol, hogy befolyásolja is azt?". Ha igen a válasz, akkor már jó eséllyel függőség áll fenn.

Manapság viszont a társadalomban már elfogadott szokássá vált az alkoholfogyasztás, hiszen mindent egy-egy pohár itallal ünneplünk meg, nem is beszélve a nagy ünnepek, például a karácsony és a húsvét alatti iszogatásról, vagy éppen a szórakozóhelyen elfogyasztott alkoholmennyiségről. Éppen ezért nagyon elmosódott a határ a mértéktartó alkoholfogyasztás és a szenvedélybetegség között, így még gyakoribbá vált, hogy a szenvedélybetegek nem ismerik fel a függőséget, vagy csak ártalmatlan iszogatásnak titulálják azt.

Az egyik legnagyobb hiba: a tagadás

A társadalmi behatásoknak köszönhetően így az alkoholfüggők nagy része tagadni próbálja a betegségét egyrészt önmaga, másrészt pedig a családja előtt. Ilyenkor általában azzal érvelnek, hogy csak egy-két sör csúszik le esténként, esetleg, hogy csak így lazítanak, így ez egyáltalán nem komoly gond.

Ráadásul - bár sokszor egyértelmű a probléma - a családtagok is hajlamosak tagadni a szülők függőségét az előbb már említett, illetve ezekhez hasonló indokokra hivatkozva. Ez egyrészt azért fordul elő, mert nem akarnak vagy nem képesek szembenézni a szülők betegségével, másrészt pedig az is lehetséges, hogy a tágabb rokonság, az ismerősök vagy a szomszédok előtt szeretnék fenntartani a normális, boldog család látszatát. Legtöbbször pedig a szégyenérzet tartja vissza őket a megoldás keresésétől és a betegség nyilvánosságra hozásától. A tökéletes család illúziója mögé bújás azonban csak még súlyosabb következményekhez vezethet. Hiszen nemcsak a szülő problémája válhat egyre rosszabbá, hanem a gyerek lelkiállapota is.

Felcserélődött szerepek: súlyos következmények a gyerekre

A munkahelyi, az anyagi és az egészségügyi következményeken kívül ugyanis a markáns hatást a gyerekre gyakorolja az alkoholista szülő még akkor is, ha már nem kisgyermekről, hanem egy kamaszról vagy éppen egy felnőtt emberről beszélünk. Az egyik leggyakoribb következmény ilyenkor, hogy a családi szerkezete felborul, a szerepek felcserélődnek. Mivel a szülő éretlenül, irracionálisan viselkedik, nem tudja felelősségteljesen ellátni a feladatait, azok a gyermekre hárulnak, ráadásul sokszor még az is megesik, hogy a gyereknek kell ellátnia testvéreit, esetleg szenvedélybeteg anyját vagy apját. Ő azonban akármennyire is szeretné, nem tudja megoldani szülője problémáját, így az folyamatos teherként nehezedik rá, esetleg bűntudatot is érezhet, ami később komoly következményekkel járhat mind a magánélete, mind a karrierje alakítása során.

Jellemző probléma például a túlkompenzálás, amikor a gyerekek teljes erőből tiltakoznak az alkohol ellen, ezért később minden feladatot magukra vállalnak, és megpróbálnak tökéletesek lenni, de előfordul olyan is, hogy nem akarnak felnőni, félnek a felelősségvállalástól, mert úgy érzik, a rájuk nehezedő terhet ők is csak alkohollal tudják majd elviselni. Felnőttként gyakran visszahúzódóak, bizonytalanok, nehezen alakítanak ki társas kapcsolatokat, illetve sokszor küzdenek állandó megfelelési kényszerrel, önértékelési problémákkal, valamint ok nélküli szégyenérzettel. Ráadásul a párkapcsolatok terén is problémákkal kell szembenézniük, gyakran vonzódnak alkoholistákhoz és elérhetetlennek tűnő partnerekhez, félnek az elhagyástól és az elhagyatottságtól, ezért a túlzott birtoklási vágy és az állandó féltékenység is jellemző lehet rájuk.

Mit tehet ilyenkor a gyerek?

A lehetséges megoldásokról Marjai Kamilla addiktológiai konzultánst kérdeztük.

- Először fontos tudatosítani, hogy a gyermek nem tehet a szülő függőségéről, és a felépülés megszervezése sem az ő felelőssége. Gyermekként a saját életkorának megfelelő feladatokra és lehetséges örömökre érdemes irányítani a figyelmét. Ha a szülő nem tud eleget tenni szerepvállalásának, akkor a rokon, a pedagógus, a segítő szakember törekedhet arra, hogy felnőttként támaszt és biztonságot nyújtson - mondta a szakértő, és azt is hozzátette, hogy a gyermeknek kortól függetlenül érdemes felkeresni a számára legmegfelelőbb segítséget.

- Kisebb gyermekeknél leginkább, de kamaszoknál is az iskola gyermekvédelmi felelősétől, iskolapszichológusától érdemes segítséget kérni. Emellett akár maga a gyermek is felkeresheti a gyermekjóléti szolgálatot. Ezeken kívül ingyenesen felhívhatja a Kék Vonal számát - 116-111 - is, hiszen a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány ilyen és ehhez hasonló problémákban segíti az őket megkereső gyermekeket. A telefonszám nem visszakereshető a telefonszámla alapján sem, így a hívás titokban tartható - mondta Marjai Kamilla, és azt is kihangsúlyozta, hogy felnőttként is nagy segítséget nyújtanak a hozzátartozói csoportok.

- Egy függő felnőtt gyermeke eljuthat hozzátartozói csoportba, megismerkedhet sorstársaival és azokkal a megküzdési módokkal, amelyek saját életét megsegíthetik. Léteznek szakember által moderált hozzátartozói csoportok, például Budapesten a Nyírő Gyula Kórházban. Emellett léteznek önsegítő hozzátartozói csoportok, ahol nincs szakember. Kifejezetten szenvedélybeteg szülők felnőtt gyermekeit várja az ACA, vagyis az Alkoholisták Felnőtt Gyermekei felépülési program. Hasonló módon működik az Al-Anon, ami szenvedélybetegek hozzátartozóinak - nemcsak gyermekeinek - önsegítő csoportja.

Sajnos azonban a megoldás olykor sokkal bonyolultabb, ugyanis az alkoholista szülők sokszor agresszívvá válhatnak, ilyenkor határozottabb beavatkozásra van szükség.

- Ha agresszióra, bántalmazásra kerülne a sor, a gyermekjólét és gyermekvédelem bevonása válhat szükségessé. Szélsőséges esetben a gyermeket kiemelik a családból. Ilyen helyzetben a testvérek szétválasztása sohasem cél, hiszen a működőképes családi kötelékek fenntartása különösen felértékelődik a krízisben. Emellett különböző civil szervezetek foglalkoznak még a hasonló kérdésekkel - tette hozzá a szakértő. Természetesen nagyobb, esetleg felnőtt korú gyerek esetében is fontos, hogy a hozzátartozó képes legyen saját személyes határait kijelölni és következetesen tartani magát ehhez.

Ha semmi sem segít: tudni kell elengedni

Sajnos van azonban olyan helyzet is, amikor a gyerek nem tud segíteni.

- A hozzátartozó a saját hogylétéért tehet a legtöbbet, és ehhez képest kisebb hatása van arra, hogy mit tesz önmagáért a szenvedélybeteg szülő. A szenvedélybeteg kezelését, felépülését aligha kezdeményezheti a hozzátartozó akkor, ha a függő személy erre nem motivált. Tehát nincs kezelés és terápia az érintett motivációja nélkül, bármennyire is szeretné ezt a gyerek. Akármennyire is nehéz elfogadni, ha a függő nem vállal terápiát, a döntés az övé. De a családtagnak nem kell ezért lemondania önmagáról - mondta Marjai Kamilla. Ha tehát sokadszorra sem sikerül rábeszélni a terápiára, vagy beismertetni vele a függőségét, akkor sajnos nem lehet mást tenni, mint hagyni a szülőt, hogy problémáját saját belátása szerint kezelje. Fel kell ugyanis tudni ismerni - akármilyen nehéz is -, hogy mi az a helyzet, mi az a pont, amikortól már más nem segíthet, ugyanis jelenleg nincsen semmiféle mód arra, hogy valakit az akarata ellenére kényszergyógykezelésre kötelezzenek. Mindenesetre azt érdemes fejben tartani, hogy a leglehetetlenebb helyzetből is van felállás, és a szülő akár hosszú idő után is meggondolhatja magát, magától beláthatja a függőségét, és a gyógyulás útjára térhet.

• alkohol
• függőség
• gyerek
• Lélek&Test