4 kapcsolatmérgező játszma

A pszichológiai játszmák elméletét Eric Berne amerikai pszichológus írta le először. A játszmákban általában két ember találkozik, és látszólag nagyon ésszerű alkuba fognak az együttműködésről. Eközben azonban tudattalan programjuk lép működésbe, amit Berne sorskönyvnek nevez. Ilyenkor a felek apró jelekből kiszimatolják, hogy a másikra illik-e az a szerep, amit a forgatókönyvben neki szántak.

Ezt a programot az ember nagyon korán kialakítja magának az életben való működés recepttáraként, amely nem tudatos kontrollal, hanem a tudat megkerülésével, automatikusan juttatja magát érvényre az újabb és újabb helyzetekben.

A játszma olyan, előre megírt jelenet az életünkhöz írott forgatókönyvben, mely a világról alkotott korai, keserű tapasztalatunk igazolását hivatott adni, újabb és újabb vesztes helyzetek előállítása révén.

A legtöbb ember működésében adódnak játszmaelemek. Minél jobb valakinek az önismerete, annál jobban tudja kontrollálni és időben leállítani ezeket a tudattalan késztetéseket élete megkeserítésére.

A forgatókönyv felett ugyan adva van a racionális gondolkodás képessége, ami a döntéseket a valósághoz igazítja, a boldogsághoz és a sikerességhez viszont nemcsak működő rációra, hanem szabadon megélt érzelmekre is szükség van. Íme, a legtipikusabb játszmafelállások!

- Engem mindig kihasználnak

Ez a játszma olyan gyerekkorból adódik, ahol valakit nem teljesen fogadtak el, és kiszámíthatatlanul kapott szeretetet. Az ő forgatókönyve szerint nem lehetetlen ugyan szeretetet kapni, de ehhez neki kell engedékenynek lennie, és mindent megtennie, hogy ne rajta múljon az elfogadás.

Felnőttkorában ezért úgy talál partnereket, hogy az életében szembejövőknek azonnal megmutatja engedékenységét, gyenge határvédelmét és szinte végtelen igyekezetét az alkalmazkodásra. Azok lesznek leginkább vevők erre a személyiségre, akiknek nagy szükségük van arra, hogy elnézzék nekik a határok megsértését, és akik nem teszik bele a kapcsolatba a maguk részét alkalmazkodásból, toleranciából, megbízhatóságból.

A játszmák másik típusa krónikus csalódásba sodorja a résztvevőket. Az elemzői megközelítés szerint a csalódást az illúziókhoz való ragaszkodás állítja elő, ami nem más, mint a személyiségben rejlő gyermek-én bevett vágyteljesítő stratégiája - de egyúttal tévedése is. Ezeket az illúziókat három csoportra lehet osztani, melyek így különböző játszmatípusokhoz vezetnek.

Ha jó vagyok, akkor minden rendben lesz

Gyerekkorunkban kaptuk azt az ígéretet, hogy ha jók vagyunk, illetve betartjuk a szabályokat, akkor szeretni fognak minket, és minden jól alakul. Felnőttkorban is sokan hajlamosak azt hinni, hogy ha jól viselkednek, akkor nem érheti őket baj, és azt gondolják, ez egyben elégséges feltétele is annak, hogy boldog kapcsolatuk legyen. Így viszont nem számolnak az adott helyzettel és azokkal a külső körülményekkel, melyek nem veszik tudomásul az ő elvárásaikat.

Csodavárás

A csodaváró nem érez magában elég erőt a boldoguláshoz, de úgy érzi, valami jó talán saját hatáskörén kívül mégis történhet vele. - Valamit majd ad az élet, én ugyan nem tudok tenni ezért, de állítólag létezik ilyesmi. Ő valószínűleg kapott a szüleitől olyan sugalmazást, hogy ne gondolkozz!, azaz ne gondold végig, milyen a helyzet és mit kellene tenned. Ennek egy válfaja, amikor valaki nagyon sok erőfeszítést tesz ugyan, de az utolsó előtti pillanatban mégis megáll. Majdnem összeházasodik a kedvesével, de az utolsó pillanatban mégis összeveszik vele, mert egy belső hang azt súgja neki, nem szabad megélnie a beteljesülést.

Túlzott kontroll

Aki hajlamos túlságosan ragaszkodni ahhoz, hogy a kezében tartsa az irányítást, mindent racionálisan megtervez, kiszámít, elrendez, és ettől várja azt, hogy az élete olajozottan működjön. Szerinte mindig csak a megoldást kell keresni, nem nyavalyogni.

Az élet a szemében akkor hibátlan, ha műveletsornak tekinti, és nem foglalkozik azzal, hogy másokat, adott esetben a párját hogyan érinti mindez, mert csak hátráltatja. Ez a csapda gyakrabban jelenik meg férfiaknál. Az ilyen típusok látszólag sikeresen élik azt az életet, amire vágytak, de a válságos helyzetekben kiderül, hogy komoly hiányérzettel küzdenek.

• pszichológia
• sors
• párkapcsolati probléma
• psziché
• Lélek&Test