Drogot kaptak a misén a teológushallgatók: így zajlott a hírhedt nagypénteki kísérlet

A természeti népek ősi, sámánisztikus vallásaitól sosem állt távol a pszichoaktív szerek alkalmazása, legyen a cél a gyógyítás, a szellemvilággal és istenekkel való kapcsolatba lépés vagy épp egy mélyebb tudatállapot elérése. 

A keresztény egyház tanításai szerint azonban nem ez az útja a hitbéli élmények és az isteni kapcsolat megtapasztalásának, így nem véletlen, hogy a híres-hírhedt nagypénteki kísérletet sokan máig botrányosnak tartják.

A nagypénteki kísérlet

1962 húsvétjának nagypéntekjén, április 20-án az amerikai egyesült államokbeli Bostoni Egyetem kampusza, pontosabban az ott található Marsh-kápolna adott otthont annak a Howard Thurman tiszteletes által celebrált istentiszteletnek, ahol a padsorokban nemcsak hagyományos értelemben vett hívek ültek, de húsz teológushallgató is, akik különleges pszichológiai kísérletben vettek részt.

A nagypénteki kísérletnek – Good Friday Experiment – nevezett tudományos vizsgálatot Walter N. Pahnke kísérte harvardi doktori disszertációja és a Harvard Pszilocibin Projekt részeként, melyben Timothy Leary és Richard Alpert vezetésével a varázsgomba hatóanyagának, a pszilocibinnek a hatásait kutatták.

Leary-t Mexikóban szerzett saját tapasztalatai irányították a téma felé, amellett pedig, hogy általános értelemben a pszichedelikus szerek pszichológiai terápiás hatásait vizsgálták, a Marsh-kápolnában zajló kísérlet során arra kerestek választ, miként hat a szer a vallási, spirituális élményre. 

Valódi szertartás, komoly háttérmunkával

A kutatók szerették volna a megfelelő közeggel minél inkább fokozni a várható hatást, így a kísérletet nagypénteken, egy valódi szertartás keretében hajtották végre. Az önkénteseknek kis kapszulákat kellett bevenniük a mise kezdete előtt nem sokkal: tízen kaptak pszilocibint, tízen pedig placebót, pontosabban niacint, más néven nikotinsavat, mely képes volt olyan enyhe fizikai érzetek kiváltására, mint a melegségérzés, a bizsergés. 

A kísérlet alanyait igyekeztek minél kevésbé befolyásolni, kevés információt osztottak meg velük a kísérlet valódi céljáról. Igyekeztek maximálisan figyelembe venni a set és setting elvét, vagyis, hogy minél inkább biztonságos környezetet és feltételeket teremtsenek a pszichedelikus szerekkel való kísérletezés kiszámíthatatlan volta miatt. 

A set a belső állapotot jelöli, vagyis nem mindegy, az adott egyén miért nyúl a szerhez, milyen céllal akarja használni, a setting pedig a külső környezetet, a szakszerű, avatott kísérést. A kísérlet során a templomban asszisztensek felügyelték folyamatosan a résztvevőket, feladatuk volt az érzelmi támogatás is, emellett az élmény után pszichoterápiás feldolgozással is segítették a hallgatókat.

Mit tapasztaltak meg a résztvevők?

Az istentisztelet során hamar nyilvánvalóvá vált, kik kaptak valódi hatóanyagot, és kik placebót, előbbiek ugyanis elkezdtek furcsán viselkedni, majd megdöbbentő élményekről számoltak be. A többség rendkívül pozitívan élte meg a hatásokat, hatalmas spirituális tapasztalatként, tértől és időtől független valóságot, mindent bejáró szeretetet, időtlenséget, végtelenséget, örökkévalóságot és üdvösségélményt tapasztalva. 

Volt, aki Jézust látta, és megélte a belőle áradó szeretetet, de általánosan is jellemző vot, hogy a résztvevők intenzívebben érzékelték a fényeket, színeket, hangokat, dallamokat és a közösségi dinamikát. Akadt azonban egy-két résztvevő, aki nem teljesen pozitívan élte meg mindezt, volt, aki látta a kereszthalált, és a szeretettel együtt annak lelki fájdalmát is érzékelte, és volt, aki a halál élményéhez került közel, még ha nem is annak félelmetes voltát, hanem az örök élet ígéretét megélve. Egy résztvevőnek viszont injekció formájában antipszichotikumot is kellett adni, olyan nyugtalanná vált ugyanis, hogy kirohant az utcára, és az ottani járókelőknek szerette volna mindenáron a Messiás eljövetelét hirdetni.

Bár a kísérlet vezetői az eredményekben bizonyítékot láttak arra vonatkozóan, hogy a pszichedelikus szerek a spirituális fejlődésben is komoly szerepet játszhatnak, későbbi vizsgálatok felhívták a figyelmet arra is, milyen fontos szerepet játszik a környezet és a résztvevők egyéni beállítódása.

A kísérlet utóélete

A kísérlet etikusságát már akkoriban is többen megkérdőjelezték, Leary emellett látványosan és hangosan kezdte el propagálni a pszichoaktív szerek legális használatának jogát, amit, bár hatalmas lendületet adott az 1960-as évek hippimozgalmának, azzal együtt pedig a tiltakozási hullámoknak is, az utóbbiakkal szembeni konzervatív ellenállás képviselői nem néztek jó szemmel.

Timothy Leary-t és Richard Alpertet végül elbocsátották a Harvardról, kísérletük azonban máig korszakalkotónak számít, és mérföldkő volt a pszichedelikus kutatások történetében. Hozzájárult továbbá azokhoz a későbbi, modern vizsgálatokhoz is, melyek olyan betegségek és mentális problémák kezelésében kutatják a pszilocibin terápiás hatását, mint a depresszió, a szorongás és a poszttraumásstressz-szindróma.

A kísérlet a résztvevő teológushallgatók életét is jelentősen befolyásolta, akik többségének azóta is ez volt az egyetlen pszichedelikus élménye. Az utánkövetés során, évtizedekkel később is életüket megváltoztató, meghatározó élményként számoltak be az átéltekről. Többen lelkipásztorok lettek, Huston Smith metodista teológus és világhírű valláskutató pedig könyv formájában is megosztotta tapasztalatát, az általa valaha átélt legerőteljesebb, kozmikus értelemben vett hazatérésként jellemezve azt.

Mi az egyház véleménye minderről?

Amellett, hogy egyre ismertebbek a dél-amerikai törzsek ayahuasca vagy a mexikói őslakosok peyote szertartásai, a pszichoaktív szerek alkalmazását a modern ezoterikus vallási mozgalmak sem vetik el.

A hagyományos keresztény egyház azonban aggasztónak tartja a hasonló tapasztalatokat, és nem tartja jó és helyes útnak a transzcendens élmények biokémiai úton való előidézését. Úgy vélik, a valódi vallási élményeket nem lehet mesterségesen előidézni, azok hamisak lehetnek, csupán hallucinációk, az isteni kapcsolatot és kegyelmet a hit és az imádság révén kell megtapasztalni. Amellett, hogy úgy gondolják, a hasonló kísérletek visszaélést jelentenek a valódi vallási szertartással, felhívják a figyelmet, hogy a szerek ilyen jellegű használata veszélyes is lehet.

Az ellenőrizetlen körülmények, a résztvevők rossz lelkiállapota, felkészületlensége és a szakszerűtlen vezetés miatt számos olyan esetről hallani, mely tragédiába torkollott, vagy épp mentális zavarokhoz vezetett, emellett sokan felhívják a figyelmet arra is, hogy a világban vagy épp azon túl többféle erő is munkálkodik, és az ilyen találkozások során sem csak az örök szeretetben létező verzióikkal lehet megismerkedni.

Képek: Getty Images Hungary, wikipedia.org, Alan Rockefeller. Címlapkép: wikipedia.org, John Pelan.

• nagypéntek
• kísérlet
• drog
• vallás
• kereszténység
• pszichológia
• harvard
• Húsvét