Elment a baba
A vetélés okai és előjelei
Egyesek babonára hivatkoznak, amikor három egész hónapot várnak az örömhír bejelentésével. Pedig ők is tudják, hogy nem babonáról van szó

Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

A terhesség első három hónapja ugyanis a legveszélyesebb időszak mind az anya, mind pedig a baba számára. Fokozott elővigyázatosságra és óvatosságra van szükség, hiszen annak kockázata, hogy a baba nem tud majd a világra jönni, ekkor a legnagyobb. Bármilyen óvatos és figyelmes azonban az anya, a vetélések többsége külső körülményektől függetlenül következik be.

Amikor nem éli túl

Normális esetben azon vetélések száma, amelyekért az anya életvitele vagy szokásai a felelősek, igen elenyésző azokhoz az esetekhez képest, amelyeknél valamilyen genetikai rendellenesség vagy a fogantatás során bekövetkező hiba áll a háttérben.

Amikor a magzat megfogan, egy új élet kezdődik az anya és az apa génjeinek kicserélődésével. Ebben a periódusban sajnos gyakran fordul elő, hogy egy kromoszóma megsérül, és a benne lévő információ, amely az embrió életéhez szükséges lenne, elvész. Ha arra az információra azonnal szükség lenne, a kis élet rögtön megszűnik létezni, abban az esetben viszont, ha a sérülés nem érinti azonnal a fejlődést, a vetélés csak később következik be.
Bár jóval ritkábban, mégis előfordulhat, hogy a vetéléshez a szülők genetikai összeférhetetlensége vezet, ilyenkor vagy meg sem fogan a baba, vagy jóval nagyobb a későbbi elvesztésének kockázata. Emellett – szintén ritkán – az anya szervezete is kilökheti az új életet, mintegy idegen testként kezelve azt. A szervezet ellenanyagot termel a magzat ellen, ez pedig hamarosan a baba halálához vezet.

A vetélésért leggyakrabban azonban az anya szervezetében termelődő progesteron a felelős. A szervezetben lévő sárgatest a hormont akkor kezdi termelni, amikor a petefészekből kilökődik a petesejt. Ha a hormonszint nem megfelelő, vagy a termelése teljesen megszakad, az az első három hónapban vérzéseket, a reggeli émelygés elmaradását, rosszabb esetben a baba elvesztését eredményezi.

Kockázati tényezők

Bár a vetélések többségében nincs szerepe az anya életmódjának, bizonyos tényezők befolyásolhatják a terhesség kimenetelét.

  • a méh alakjának rendellenessége, jóindulatú kötőszövetes rostdaganata
  • a méhnyak betegségei
  • a méhszáj nem megfelelő zárása
  • a baba nem megfelelő beágyazódása a méhszövetbe
  • nagy erősségű Röntgen-sugárzás
  • nagy mennyiségű vegyszer belélegzése
  • fertőző betegségek -herpesz, hepatitis, hüvelyi fertőzések
  • az anya betegségei, például cukorbetegség vagy veleszületett súlyos testi rendellenességek
  • a méhlepény rendellenességei -idő előtti leválása vagy a méh alsó részére történő letapadása
  • a méhlepény elfertőződése
  • magas láz
  • alkohol- és kábítószer-fogyasztás
  • az édesanya kora
  • dohányzás - 30-50%-kal növeli a vetélés kockázatát!

Minden negyedik terhesség

A statisztikák szerint az orvosilag diagnosztizált terhességek mintegy 25%-a végződik vetéléssel - beleértve az anya hanyagságából bekövetkezőket is.

Mielőtt azonban megijesztene ez a viszonylag magas arány, érdemes elgondolkodnod azon, vajon egy normális ciklus során milyen gyakran történik meg a megtermékenyítés. Igen érzékeny tesztek eredményeit felhasználó tanulmányok szerint ugyanis termékeny párok esetében egy természetes ciklus alatt közel 60%-ban következik be terhesség. Ezeknek mintegy fele még azelőtt megszakad, mielőtt a magzat a méhbe ágyazódna, a beágyazódott embrióknak pedig további 30%-a nem éri meg a születést. És ne felejtsd el, ezekben a stádiumokban még nem is ismerhető fel a terhesség, az ugyanis orvosilag csak a megtermékenyítést követő 35-50. napban diagnosztizálható.

A statisztikák szerint
Sok nő többször is elvetél életében. A tapasztalatok szerint körülbelül minden 36. nő életében kétszer elveszti a születendő babáját, ha azonban ennél többször fordul elő a vetélés, mindenképpen szükség van komolyabb orvosi kivizsgálásra. Mindettől függetlenül fontos tudnod, hogy a vetélés kockázata a kor előrehaladtával nő. 35 éves kor alatt az esélye 6,4%, 35-40 éves nők esetében 14,7%, 40 éves kor felett pedig 23%.

Amikor baj van

A kismamák - tökéletesen érthető módon - testük minden apró jelzésére figyelnek, különösen abban a bizonyos első három hónapban. Az ekkor jelentkező vérzések, elmaradó émelygés és minden más, a megszokottól eltérő érzés kapcsán csak arra tudnak gondolni: nagy baj van.
Pedig nincs minden esetben ok az aggodalomra. A várandós anyukák közel 20%-a vérzik valamilyen mértékben a terhesség során, mely jelentkezhet a magzat beágyazódásakor - igen gyakori -, de okozhatják a méhlepényből leszakadó darabok is. Ez a vérzés azonnal megszűnik, amint a méhlepény megerősödik és letapad.

Ha az ultrahangos vizsgálat során az orvos mindent rendben talál, a baba szívverése jól kivehető, az anya 90%-ban abban az esetben is képes egészséges gyermeket a világra hozni, ha a terhessége alatt vérzett. A pecsételő, sötétbarna vérzés szinte természetesnek mondható, baj akkor van, ha erős, élénkpiros jelentkezik - bár ennek ellenére is sokan szültek egészséges babát.

Vetélésre azonban akkor kell a leginkább gondolni, ha az erős vérzéshez görcsök és hasi fájdalom is társul, és ez legalább három napig tart. A szürkés-rózsaszínes szivárgás szintén rossz jel, ez az anyag ugyanis általában a baba szövetéből vagy a méhlepényből származik.

A következő lépés

A baba elvesztése után a párok sokféleképpen döntenek a következő próbálkozást illetően, és hozzájuk hasonlóan az orvosok véleménye is eltérő a kérdésben. Egyesek szerint nincs szükség egy ciklusnál tovább várakozni, míg mások legalább fél évnyi szünetet tanácsolnak a pároknak, hogy feldolgozhassák a veszteséget, és mind lelkileg, mind testileg felkészülhessenek a következő babára. Ráadásul bizonyos tanulmányok szerint a vetélést követő három hónapban még magas a spontán vetélés kockázata, így ez is türelemre inthet. Hogy mi a helyes, az a pártól függ, mindenesetre tanácsos a kezelőorvossal konzultálni a kérdésben.

Ezt is szeretjük