Elment a baba

A terhesség első három hónapja ugyanis a legveszélyesebb időszak mind az anya, mind pedig a baba számára. Fokozott elővigyázatosságra és óvatosságra van szükség, hiszen annak kockázata, hogy a baba nem tud majd a világra jönni, ekkor a legnagyobb. Bármilyen óvatos és figyelmes azonban az anya, a vetélések többsége külső körülményektől függetlenül következik be.

Amikor nem éli túl

Normális esetben azon vetélések száma, amelyekért az anya életvitele vagy szokásai a felelősek, igen elenyésző azokhoz az esetekhez képest, amelyeknél valamilyen genetikai rendellenesség vagy a fogantatás során bekövetkező hiba áll a háttérben.

Amikor a magzat megfogan, egy új élet kezdődik az anya és az apa génjeinek kicserélődésével. Ebben a periódusban sajnos gyakran fordul elő, hogy egy kromoszóma megsérül, és a benne lévő információ, amely az embrió életéhez szükséges lenne, elvész. Ha arra az információra azonnal szükség lenne, a kis élet rögtön megszűnik létezni, abban az esetben viszont, ha a sérülés nem érinti azonnal a fejlődést, a vetélés csak később következik be.
Bár jóval ritkábban, mégis előfordulhat, hogy a vetéléshez a szülők genetikai összeférhetetlensége vezet, ilyenkor vagy meg sem fogan a baba, vagy jóval nagyobb a későbbi elvesztésének kockázata. Emellett – szintén ritkán – az anya szervezete is kilökheti az új életet, mintegy idegen testként kezelve azt. A szervezet ellenanyagot termel a magzat ellen, ez pedig hamarosan a baba halálához vezet.

A vetélésért leggyakrabban azonban az anya szervezetében termelődő progesteron a felelős. A szervezetben lévő sárgatest a hormont akkor kezdi termelni, amikor a petefészekből kilökődik a petesejt. Ha a hormonszint nem megfelelő, vagy a termelése teljesen megszakad, az az első három hónapban vérzéseket, a reggeli émelygés elmaradását, rosszabb esetben a baba elvesztését eredményezi.

Kockázati tényezők

Bár a vetélések többségében nincs szerepe az anya életmódjának, bizonyos tényezők befolyásolhatják a terhesség kimenetelét.

• a méh alakjának rendellenessége, jóindulatú kötőszövetes rostdaganata
• a méhnyak betegségei
• a méhszáj nem megfelelő zárása
• a baba nem megfelelő beágyazódása a méhszövetbe
• nagy erősségű Röntgen-sugárzás
• nagy mennyiségű vegyszer belélegzése
• fertőző betegségek -herpesz, hepatitis, hüvelyi fertőzések
• az anya betegségei, például cukorbetegség vagy veleszületett súlyos testi rendellenességek
• a méhlepény rendellenességei -idő előtti leválása vagy a méh alsó részére történő letapadása
• a méhlepény elfertőződése
• magas láz
• alkohol- és kábítószer-fogyasztás
• az édesanya kora
• dohányzás - 30-50%-kal növeli a vetélés kockázatát!

Minden negyedik terhesség

A statisztikák szerint az orvosilag diagnosztizált terhességek mintegy 25%-a végződik vetéléssel - beleértve az anya hanyagságából bekövetkezőket is.

Mielőtt azonban megijesztene ez a viszonylag magas arány, érdemes elgondolkodnod azon, vajon egy normális ciklus során milyen gyakran történik meg a megtermékenyítés. Igen érzékeny tesztek eredményeit felhasználó tanulmányok szerint ugyanis termékeny párok esetében egy természetes ciklus alatt közel 60%-ban következik be terhesség. Ezeknek mintegy fele még azelőtt megszakad, mielőtt a magzat a méhbe ágyazódna, a beágyazódott embrióknak pedig további 30%-a nem éri meg a születést. És ne felejtsd el, ezekben a stádiumokban még nem is ismerhető fel a terhesség, az ugyanis orvosilag csak a megtermékenyítést követő 35-50. napban diagnosztizálható.

A statisztikák szerint
Sok nő többször is elvetél életében. A tapasztalatok szerint körülbelül minden 36. nő életében kétszer elveszti a születendő babáját, ha azonban ennél többször fordul elő a vetélés, mindenképpen szükség van komolyabb orvosi kivizsgálásra. Mindettől függetlenül fontos tudnod, hogy a vetélés kockázata a kor előrehaladtával nő. 35 éves kor alatt az esélye 6,4%, 35-40 éves nők esetében 14,7%, 40 éves kor felett pedig 23%.

Amikor baj van

A kismamák - tökéletesen érthető módon - testük minden apró jelzésére figyelnek, különösen abban a bizonyos első három hónapban. Az ekkor jelentkező vérzések, elmaradó émelygés és minden más, a megszokottól eltérő érzés kapcsán csak arra tudnak gondolni: nagy baj van.
Pedig nincs minden esetben ok az aggodalomra. A várandós anyukák közel 20%-a vérzik valamilyen mértékben a terhesség során, mely jelentkezhet a magzat beágyazódásakor - igen gyakori -, de okozhatják a méhlepényből leszakadó darabok is. Ez a vérzés azonnal megszűnik, amint a méhlepény megerősödik és letapad.

Ha az ultrahangos vizsgálat során az orvos mindent rendben talál, a baba szívverése jól kivehető, az anya 90%-ban abban az esetben is képes egészséges gyermeket a világra hozni, ha a terhessége alatt vérzett. A pecsételő, sötétbarna vérzés szinte természetesnek mondható, baj akkor van, ha erős, élénkpiros jelentkezik - bár ennek ellenére is sokan szültek egészséges babát.

Vetélésre azonban akkor kell a leginkább gondolni, ha az erős vérzéshez görcsök és hasi fájdalom is társul, és ez legalább három napig tart. A szürkés-rózsaszínes szivárgás szintén rossz jel, ez az anyag ugyanis általában a baba szövetéből vagy a méhlepényből származik.

A következő lépés

A baba elvesztése után a párok sokféleképpen döntenek a következő próbálkozást illetően, és hozzájuk hasonlóan az orvosok véleménye is eltérő a kérdésben. Egyesek szerint nincs szükség egy ciklusnál tovább várakozni, míg mások legalább fél évnyi szünetet tanácsolnak a pároknak, hogy feldolgozhassák a veszteséget, és mind lelkileg, mind testileg felkészülhessenek a következő babára. Ráadásul bizonyos tanulmányok szerint a vetélést követő három hónapban még magas a spontán vetélés kockázata, így ez is türelemre inthet. Hogy mi a helyes, az a pártól függ, mindenesetre tanácsos a kezelőorvossal konzultálni a kérdésben.

• betegség
• terhesség
• vetélés
• kismama
• Gyerek