Szülni csak illedelmesen szabad? Ezért baj, ha csendre intik a kismamát

Minden korosztály nőtagjaitól hallottunk már elgondolkodtató, rosszabb esetben rémisztő szüléstörténeteket. Napjainkban, amikor már többet tudunk a szülés természetes lefolyásáról, egyre inkább kritikával fogadjuk a szülés közbeni szabad testhelyzetválasztás korlátozását vagy a rutinszerű oxitocin adását. 

És a szülésznő vagy az orvos szájából elhangzó „Anyuka, ne kiabáljon, mert kifárad!” jellegű mondatokat is érdemes kétkedéssel fogadni: nem segítik a baba világrajövetelét.

Szülni csak illedelmesen szabad?

Hazánkban az 1950-es években tiltották be a bábák által vezetett otthonszüléseket, innentől kezdve minden kismamának kötelező jelleggel kórházban kellett világra hoznia a babáját, és egészen 2011-ig jogi értelemben nem is volt opció az intézményen kívüli szülés. A hatvan év alatt a nőktől elvárták, hogy engedelmeskedjenek a fehér köpenynek egy olyan kórházi szituációban, amit nem betegség indokolt. Fél évszázad elég volt ahhoz, hogy a nők jobban bízzanak az orvosban, mint a saját testükben. Sajnos azonban számos kórházi intézkedést nem a szülés folyamatának segítése, hanem az orvos kényelme indokolt.

Vannak kórházak, ahol a mai napig rutinszerű oxitocin adásával teszik tervezhetőbbé a szülés befejezését - indokolatlan plusz fájdalmakat róva ezzel az anyára. Jellemzően a klasszikus, fekvő testhelyzet sem előnyös az anya számára, hiszen nem tudja kihasználni a gravitáció segítő hatását - ellenben az orvosnak kényelmesebb ülve és nem a függőleges testhelyzetben szülő nő mellett térdelve várni a baba érkezését. Így van ez valahogy a kiabálással, illetve a szülés közben adott hangokkal is, melyek talán zavaróak a szülésnél jelenlévők számára, de soha nem ok nélküliek.

Ezért baj, ha csendre intik a szülő nőt

Bár vannak nők, akik már-már meditatív állapotban, csendben hozzák világra gyermeküket, valószínűleg nem ők teszik ki a többséget. A szülés közben adott hangoknak szerepük van a folyamatban. Abba bárki bele tud gondolni, hogy ha valami fáj, felszisszenünk, ha jobban fáj, nyögünk, akár kiabálunk. Így van ez a szülés során is, hiszen a fájdalom, feszültég oldásában segítenek, belső energiákat szabadítanak fel ezek a hangok.

Ugyanakkor a száj nyitása, a száj körüli izmok ellazítása és az úgynevezett - mélyről jövő, öblös, ismétlődő - torokhangok kifejezetten segítik a szülés folyamatát. Ina May Gaskin világszerte ismert amerikai bába fogalmazta meg a záróizmok törvényét: vagyis a száj nyitása, száj körüli izmok ellazulása, az ösztönös - mélyről jövő, ismétlődő - torokhangok kiadása együtt jár a záróizmok, a méhnyak, a medencefenék izmainak ellazulásával, segíti a méhszáj tágulását. Tehát a száj összezárása, a - nem ösztönös, hanem fegyelmezett - hallgatás kifejezetten kontraproduktív, nem segít az anya-baba párosnak abban, hogy a kicsi átjusson a szülőcsatornán, hiszen a gátizmokat túlságosan feszesen tartja.

Előfordulhat az is, hogy a szülő nő nem ilyen jellegű hangokat ad ki, hanem sokkal inkább kiabálásnak, jajveszékelésnek hallatszik. Ez legtöbbször félelemre, pánikra utal. Sajnos a félelem miatti magas hangok befeszítik a torkot, így a méhszájat is. De ebben az esetben nem segít, ha csendre utasítják a kismamát a szülőszobán. Ilyenkor a legtöbbet a kísérő tehet az anyáért: a leendő édesapa vagy a dúla biztatása, ölelése, támogató mondatai segíthetek abban, hogy a félelem elcsituljon, könnyebben haladjon előre a szülés.

Olvass tovább: 2023 díjnyertes szülésfotói

A következőkben mutatunk néhány díjnyertes fotót, melyek között akadnak naturálisak és művészibb jellegűek is. Mindegyikben közös azonban, hogy erőt adnak, és őszintén mesélnek a szülés-születés valódi természetéről.

(Képek: Getty Images Hungary)

• szülés
• csend
• szülőszoba
• születés
• Gyerek