Gyerekek a mobil és a tévé rabságában - Hogyan szabályozzuk a képernyőidőt?

Az ideális az lenne, ha a gyerekek egyáltalán nem töltenének időt a képernyő előtt, legyen az tévé, mobil vagy laptop. Sajnos azonban kicsi az esély, hogy ezt sikerül kivitelezni, már-már egyenlő a nullával.

Tudjuk azonban, hogy a tévézés, a mobiltelefonos játékok és a net rengeteg olyan ingert, információt küldenek a gyerek felé, ami szellemileg, fizikailag, lelkileg megterheli, és elveszi az időt sokkal hasznosabb tevékenységektől, ezért fontos korlátozni a képernyőidőt.

A képernyőidő korlátozása

A tévézés korlátozása

Kezdettől fogva érdemes rendszert vinni a tévé előtt töltött időbe. Mindennap egy bizonyos mennyiségű időt - ami kevesebb 70 percnél - legyen szabad eltölteni a gyereknek a tévé előtt, de nem többet. Ha van egy kiválasztott rajzfilm vagy esetleg az esti mese, akkor az segít abban, hogy a tévéidőnek legyen meghatározott eleje és vége. Ha rögtön ezután valamilyen figyelemeltereléssel próbálkozik a szülő, elkerülheti a gyerek hisztijét.

Nagyobb gyerekekkel nehezebb megegyezni, de nem lehetetlen. Elöljáróban egy fontos dolog, hogy nem érdemes tévét tenni a gyerek szobájába. Ez egy gyakori hiba, nemcsak, mert a képernyőidőt nem lehet szemmel tartani, de azért is, mert nem tudni, miket néz a tévében a gyerek.

Ha sokat tévézik a kamasz, elsősorban érdemes elgondolkodni, miért van a gyereknek annyi ideje, hogy a tévé elé telepszik órákra. A sportfoglalkozások, zeneóra, rajzszakkör és egyebek kényelmesen beleférnének egy gyerek életébe, aki folyton a tévé előtt van. Ha kevesebb az üres ideje, kevesebbet fog tévézni. Az egyezményes megoldás is jó lehet a nagyobbak esetében. Például, akkor lehet tévézni, ha rend van a szobájában, kész a házi feladat, vagy, akkor mehet el moziba vagy hamburgerezni a barátnőjével hétvégén, ha mindennap maximum csak egy-másfél órát tévézik.

Mindig kísérjük figyelemmel, mit néz a gyerek a tévében, beszélgessünk a látottakról, emeljük ki, mi a reális, és mi nem, mi az, ami sok, erkölcstelen, tisztességtelen. A gyerekeknek szüksége van a magyarázatra a tévében látottak kapcsán. Ugyanez a helyzet a nettel is. A nem neki való műsorokat különféle gyermekvédő zárprogramokkal le lehet tiltani. Ez sokat jelenthet, főleg, ha a kamasz gyereknek módja van napközben úgy is tévé elé ülni, hogy nincs mellette senki. 

A mobil korlátozása

A mobilozás korlátozása nem könnyű, hiszen egész nap a gyereknél van a telefon, akkor is, ha nincs otthon. A szülő nem látja, mennyit használta. Érdemes első körben észérvekkel előállni akkor is, ha falra hányt borsónak tűnik. Titokban összeírhatja a szülő egy hétvégén, hánytól hányig, mikor látta a gyereket mobilozni. Egy a gyerek számára is döbbenetes számmal állhat elő, és felvázolhatja, micsoda időpazarlás történt.

A mobilozást is lehet korlátozni azzal, ha a gyerek nem ér rá vele foglalkozni. A túl sok szabadidővel rendelkező gyereket sokkal többet látja a szülő a telefonba bújva, mint azt, akinek vannak teendői az iskolán kívül is nap mint nap. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne hagyjunk szabadidőt, mert arra szüksége van a gyereknek, és el kell fogadni azt is, hogy az okostelefon a kikapcsolódás, a szórakozás fő eszköze manapság a számukra.

Segíthet, ha korlátolt internet áll a gyerek rendelkezésére, amit be kell osztania. Ezt mobilnet-szolgáltatással lehet eszközölni. Nem feltétlenül gazdaságos megoldás, de bejöhet. Láttunk már olyat is, hogy egy találékony szülő mindennap változtatta a wifi jelszavát, és csak a házi feladat befejezése, rendrakás, egyebek után árulta azt el a gyerekeknek.

Sokan korán elültetik a rossz szokásokat

Azért is tehet a szülő, hogy a gyerek minél később ismerkedjen meg a mobillal vagy a tévével, mint az egyszerű, különösebb energiabefektetést nem igénylő szórakozás egy lehetőségével, így késleltetheti ezeknek az eszközöknek a gyerek életébe való begyűrűzését.

Ha egy gyerek kezdettől fogva hozzá volt szoktatva, hogy tévézhet, akkor naiv dolog lenne azt várni, hogy később már ne szeresse nézni. A babát, az egy-két évest ne ültessük le a rajzfilm elé akkor se, ha vidáman tapsikol a figurákat látván, vagy, mert addig is nyugodtan elvan.

Annál is inkább ne, mert minél kisebb, annál fejletlenebb az idegrendszere, és annál kevésbé tesz jót a gyereknek, ha a villódzó képernyőre réved. Mocorgásra, felfedezésre, különböző formájú és anyagú tárgyak megismerésére, fizikai tapasztalásra, a környezet megismerésével járó szellemi fejlődésre van szüksége, nem bambulásra.

A mobiltelefon is óhatatlanul a gyerek közelébe fog kerülni, és biztosan kíváncsi lesz rá. Gombok vannak rajta, zenél, világít. Biztosan meg fogja nézegetni, de az, hogy a szülő hogyan tálalja a telefont, mint újdonságot, sokat számíthat. Ha lelkendezve körbeforgatja, mutogatja a részeit, a gyereket még jobban fogja érdekelni a mobil. Ha viszont rém unalmas dologként mutatja meg, szinte érdektelen hangszínen beszél róla, nem mutatja meg, hogy egy gombot megnyomva világít, és egyebek, akkor a gyerek számára sem lesz olyan érdekes.

Sok szülő szúrja el azon a ponton, amikor először mesét, zenét kapcsol be a mobiltelefonon az egy-három éves gyerekének. Innentől fogva érthető módon vágyakozni fog a szórakozásnak erre a formájára. Ha viszont nem tud róla, hogy ilyet is lehet egy mobillal, akkor nem is lesz neki olyan érdekes.

Idővel sajnos a gyerek mindenképpen megismeri, hogy mire is képesek ezek az eszközök, milyen kényelmes szórakozást nyújt a tévé és a mobil, de ezt az időt ki lehet tolni, ha a szülő az előzőekre figyel. Idővel sajnos elkerülhetetlenül látják a nagyobb gyerekek vagy csoporttársaik, osztálytársaik kezében, a többiek is mesélhetnek róla az oviban. Itt jön el az ideje a képernyő előtt töltött idő korlátozásának.

• tévézés
• mobil
• gyereknevelés
• szabály
• Gyerek