Növeli a gyerek IQ-ját, de a szülőknek nincs ideje rá - dr. Sipos Lilla pszichológussal beszélgettünk

Sok családban felmerülő igény a szülők részéről, hogy a gyerek képes legyen egyedül is játszani, ne kelljen a kicsi ébren töltött idejének teljes részében csak vele foglalkozni, és anya, apa olykor tudjon mellette dolgozni, teendőit elvégezni. Dr. Sipos Lilla pszichológust, háromgyerekes édesanyát kérdeztük a közös játék szerepéről. Illetve arról is, hogy mennyire és mikor elvárható a gyerektől, illetve jelezhet-e valamilyen problémát, ha soha nem játszik egyedül.

Nem játszik egyedül a gyerek

Dr. Sipos Lilla szerint az is játéknak tekinthető, amikor az újszülött nézegeti az ujjait, szemlélődik. Tehát tulajdonképpen az első pillanattól kezdve képes egyedül játszani. Ugyanakkor fontos annak átgondolása, hogy van-e pedagógiai célja annak a típusú önálló játéknak, amit a szülők várnának a totyogós vagy kisgyerektől.

- Én magam nehezen találok ilyen célt, mert az egyedül játszásnak nincs köze az önállóságra neveléshez. Az egyedül játszás elvárása elidegenedésre nevel. Az önállóságra nevelés pedig azt jelenti, hogy nem teszek meg a gyermekem helyett olyasvalamit, amit ő is meg tud tenni. Például, ha már képes arra, hogy megtörölje az orrát, akkor nem törlöm meg helyette, és így tovább, a verselemzéssel bezárólag.

Az önálló játék elvárásának a legtöbb családban prózai okai vannak. Elsősorban azért szeretnék a szülők, hogy a gyerek egyedül játsszon, hogy ők közben el tudják végezni a teendőiket. A gyerek azonban ettől nem lesz sem ügyesebb, sem okosabb.

- Sőt mi több: IQ-pontban mérhetően jobban teljesítenek azok a gyerekek, akikkel csecsemőkorukban a felnőttek többet játszottak, gazdagítóan vettek részt a vele folytatott interakciókban. Az önálló játékra való sarkallás célja inkább az anya tehermentesítése, hiszen már nem élünk többgenerációs családban, ahol mindig akadt egy felnőtt vagy egy idősebb testvér, hogy a csecsemővel foglalkozzon - magyarázza dr. Sipos Lilla.

Miért várjuk el, hogy egyedül játsszon?

Ugyanakkor a csecsemőnek vagy gyermeknek saját igénye van arra, hogy egyedül játsszon. Dr. Sipos Lilla szerint ilyenkor fontos, hogy a felnőtt ne erőltesse rá magát a kicsire, csak mert olyan cuki, vagy azért, hogy megmutassa neki, hogyan lehet másképp használni egy adott játékot.

- A gyermekeknek részben veleszületett adottsága, hogy mennyire igényli a társaságot vagy azt, hogy önmagában szöszmötöljön. Ezen adottságát kívülről megváltoztatni nemigen lehet. Másik részben befolyásolják ezt aktuális tényezők, például hogy milyenek a finommozgásos képességei, mi köti le, mi az érdeklődési területe, mi a családi minta körülötte, nyugtalan-e, fáradt-e, beteg-e stb. Emiatt egy adott gyereknél is ingadozik, hogy mennyire képes egyedül játszani. Minden gyerekre általánosan elmondható, hogy amikor valamitől félnek, valamiért szoronganak, akkor fokozottabban keresik a biztonságot nyújtó anya közelségét. A szeretett személy közelsége egyszerűen jó érzés, jobb, mint egyedül lenni, és még jobb együtt játszani.

- A fentieket megfontolva a kérdés újabb kérdést vet fel: miért várnánk el egyáltalán, hogy a kisgyermek egyedül játsszon, netán az anyjától távol, a saját szobájában, ha természetes ösztöne készteti a közelség keresésére? Ha sorozatosan elutasítják a gyermek kötődési igényét, és arra kényszerítik, hogy egyedül legyen, akkor egy idő után meg fog törni a kapcsolatot kereső vágya, és sérülni fog a kötődése a felnőtthöz. Gondoljunk arra, hogy ha arra várunk, hogy minden munkánkkal elkészüljünk, és majd amikor ráérünk, akkor játszunk a gyermekünkkel, lehetséges, hogy sohasem fogunk vele játszani.

Amikor bajt jelez

Mindettől függetlenül előfordulhat, hogy az óvodáskorú gyerek szüleit már aggasztja, hogy a kicsi tényleg soha nem játszik egyedül, mindig be kell vonnia valakit. Ilyenkor érdemes végiggondolni, mi állhat a háttérben.

- Hozzá van szokva, hogy mindig szórakoztassák? Vagy a gyermekben van valamilyen belső akadály, ami miatt nem tud elmélyülni a játékban, például hiperaktivitás, autizmus, érzékszervi deficit: nem lát, nem hall jól, vagy nincs kézügyessége, ami miatt nem okoz sikerélményt számára semmilyen ülő foglalatosság? Esetleg hiányzik számára a család az óvodában, és olyan magas a szorongásszintje, hogy játszani sem bír emiatt, vagy pedig otthon is ilyen?

Gyakorlatban alkalmazható tanácsok

Természetesen a hétköznapokban megesik, hogy kevesebb idő van a gyerekkel való játékra, mint a szülő szeretné. Elmaradt határidős munka, házimunka - amibe épp nem bevonható a gyerek -, bármi egyéb előfordulhat. Ilyenkor dr. Sipos Lilla a következőt javasolja:

- Üljünk le vele játszani úgy, ahogyan ő szeretné. Segítsük elmélyülni a játékot. Amikor a gyermek már belemelegedett, akkor fokozatosan csökkentsük az aktivitásunkat, és húzódjunk hátrább, kezdjük el a saját munkánkat végezni, és már csak távoli irányítással vegyünk benne részt, ha egyáltalán szükséges. A legtöbbször a gyermek kitűnően eljátszik egyedül, ha előtte feltankoltuk a kapcsolódási kannáját, és elég neki annyi, hogy a közelében tevékenykedünk.

Természetesen lehet hosszabb távú cél is, hogy az anyának legyen módja többet foglalkozni a munkájával. Ilyenkor azonban szükséges a környezetet jobban bevonni a gyerek körüli teendőkbe. 

- Kicsit úgy, mint a régi időkben, amikor az anyákat gazdag társas háló tartotta. Ha megtehetjük, költözzünk közel a nagyszülőkhöz, hívjuk át gyakran a sógornőnket, testvérünket, unkatestvérünket, barátnőnket (és mi is segítsünk, amikor fordul a kocka). A közös játék viszont ne jelentse azt, hogy a felnőtt szórakoztatja az unatkozó gyereket. Az unalom kellemetlen érzése készteti a gyermeket arra, hogy ötleteljen, kitaláljon. Hagyjuk bátran nyűglődni, unatkozni, és remek ötletekkel fog előállni!

Nézd meg az ország legszuperebb játszótereit

Képes összeállításunkban az ország több pontján lévő legjobb játszótereket mutatjuk be, hogy mindenki számára elérhető legyen az élmény.

(Képek: Getty Images Hungary)

• játék
• gyerekjáték
• intelligencia
• kötődés
• pszichológus
• Gyerek