5 mondat, amivel egy kismamát ki lehet kergetni a világból - Most aludj, amíg megteheted, és a többi

A terhességet nem véletlenül nevezik másállapotnak: a legtöbb kismamát ilyenkor mintha teljesen kicserélték volna, a hormonváltozásoknak köszönhetően sokkal érzékenyebben reagálhatnak bizonyos megnyilvánulásokra vagy ártalmatlannak tűnő megjegyzésekre, ezért nagyon fontos, hogy hogyan kommunikálsz velük.

Összeszedtük azokat a mondatokat, amik gyakran hangzanak el egy kismama jelenlétében, pedig egyáltalán nem kellene. Egyrészt nem tudhatod, hogy a pár min ment keresztül azért, hogy gyermekük lehessen, másrészt könnyű olyan mondatokkal dobálózni, amelyek szerinted viccesen hatnak, de valójában egy kismama számára nem azok. Ha nem akarod őt vérig sérteni, az alábbi mondatokat azonnal felejtsd el!

"Aludd ki magad, amíg megteheted"

Julcsi, 33 éves, egy kisfiú édesanyja

Amikor a kisfiammal voltam várandós, megszámolni sem tudom, hányszor adtak jótanácsot arra vonatkozóan, hogy aludjak, amíg tudok. Sosem voltam jó alvó, nekem az alvás a mai napig azt jelenti, hogy nem kelek fel kettőnél többször az éjjel, így tulajdonképpen nem is értettem, mire irányult az „Aludd ki magad, amíg megteheted!" kérdés, mert tulajdonképpen világéletemben rosszul aludtam. Persze könnyű olyannak mondania, akinek nincs még gyermeke, aki nem tapasztalta meg, hogy azért a nyolcadik hónapban már olyan erősen rúg a baba, hogy kiveri a vesédet, és mindezt hajnali háromtól reggel ötig teszi folyamatosan, amitől evidens, hogy nem tudsz aludni. Vagy ha a baba már olyannyira nyomja a belső szerveidet, hogy úgy érzed, azonnal megfulladsz, ha fekve maradsz, így félig ülő pózban próbálod kibírni az éjszakákat, ami miatt természetes, hogy másnap olyan vagy, mint a mosott rongy. Egy ilyen hasznos jótanács után nem csoda, ha a kismama belül felrobban dühében, miközben kívülről szépen mosolyog.

"Most komolyan ezt a nevet adjátok neki?!"

Zita, 31 éves, egy kisfiú édesanyja, a Mamabear mamiblog szerzője

A névválasztás bizony nem könnyű feladat, és nagyon sokat agyaltunk rajta, mire találtunk nekünk tetsző nevet. Persze nem gondolom azt, hogy okos ötlet felesleges céltáblát rakni egy gyerekre egy olyan viccesnek szánt névvel, mint Füty Imre, Végh Béla vagy Nagy Fajsz, de alapvetően megint csak ott tartunk, hogy ha a szülők ezt akarják adni a gyereküknek, akkor ki vagy te, hogy beleszólj ebbe?

A napokban az egyik kismamás csoportban olvastam egy nagyon csalódott anyukáról, akinek pokollá tette a kórházi napjait egy "kedves" nővér, aki folyamatosan ekézte, amiért a Dorka nevet szánja a lányának. Hát az becézés! Hát cikizni fogják! Hát van neki szíve?! Mikor a Dorka ráadásul egy teljesen normális név, amibe eddig azt hittem, nem is lehet belekötni azon túl, hogy neked aktuálisan tetszik, vagy nem tetszik a hangzása.

Nem kell ötlet sem, köszönjük. Értem én, hogy neked nagyon tetszik a Mihály, a nyolcadik dédnagyapám régi legjobb barátja meg Ödön volt, és az emlékére nevezhetnénk így a gyereket, de nem fogjuk. Majd a férjemmel együtt lemeccseljük, ti meg majd megszokjátok. Ha nagyon nem tetszik, akkor meg adtok neki saját becenevet.

"Na, akkor a kutya kikerül a lakásból, gondolom. Vagyis hát remélem."

Ha éppen a nappalinkban ülnénk ennél a beszélgetésnél, ez lenne az a pont, amikor a legszebb művigyorommal közölném, hogy most lehet kifáradni szépen a lakásból, és nem is kell visszajönni ide, köszönjük a látogatást.

Nem, a kutyát egy életre választottam, és fogadtam örökbe. A kutya volt az első gyerekem, akitől nagyon sokat tanultam a gondoskodásról, feltétel nélküli szeretetről, az aggódásról, az anyaság alapjairól.

És ha csak egy pillanat törtrészéig is megfordul a fejedben, hogy kirúgom az otthonából, csak mert új taggal bővül a család, akkor téged foglak páros lábbal kirúgni innen, mert még a feltételezés is sért.

Mellesleg, ha kicsit is jól tájékozott lennél ezzel kapcsolatban, a kutatások szerint a gyerek immunrendszerének nagyon jót tesz a házi kedvenc, ugyanis sokkal ellenállóbb lesz a szervezete a betegségekkel kapcsolatban, valamint a későbbi asztma és allergiák esélyeit is drasztikusan csökkenti.

De tudom, ismersz valakit, aki ismer valakit, aki olvasott egy könyvben egy nőről, aki hallott már olyanról, hogy a baba megevett két szál kutyaszőrt, és elfertőződött a lépe, aztán meg ötven évvel később bele is halt.

"Na lesz baba"? Vagy "Mikor jön a kis tesó"?

Pár hónappal ezelőtt mélységesen felháborított egy ismerősöm, akivel tíz éve nem beszéltem, és egyszer csak a semmiből rám írt Facebookon, hogy "Hali, na lesz baba?" Ezzel az indítószöveggel. Semmi előjáték, hogy hogy vagytok, láttam milyen szép volt az esküvő, milyen nagy már a kutya, hol dolgozol most, érted, valami a mély víz előtt, de nem. NA LESZ BABA?!

Az érdekes a sztoriban az volt, hogy már terhes voltam ekkor, de még nagyon az elején jártam, 8-9 hetes lehettem talán, úgyhogy még egyáltalán nem mondtuk senkinek, hogy szülők leszünk, mert az elején tényleg jelentős a vetélés kockázata, úgyhogy még a szüleink sem tudtak a dologról. Erre rám ír ez a nő, hogy NA LESZ-E BABA.

Ilyet alapból sem illik megkérdezni senkitől, mert lehet, épp a nyolcadik vetélésén vagy a negyedik sikertelen beültetésén van túl, küzd a PCOS-szal, az endometriózissal, az inzulinrezisztenciával és habár élete legnagyobb vágya egy gyerek, lehet, meg sem adatik neki, hogy anya legyen, úgyhogy nem kell azt sulykolni, hogy nőként ez az egy célja van az életben.

A másik, amiért nem illik, az az, hogy mi van, ha nem is akar gyereket. Ha ő a munkájában, a hobbijában, a háziállataiban teljesedik ki, nem is egy anyatigristípus, és egyszerűen nem úgy képzeli az életét, hogy a gyereke pelenkái körül forognak a mindennapjai, hanem, mondjuk, egy görög szigeten sütteti a hasát boldog, szingli nőként.

De persze ez a lényeg egy szinte sosem látott embernek az életedben. Hogy lesz-e baba, akit ő soha nem fog látni, maximum egy-egy fotón a közösségi oldalakon. Már alig várom a következő etapot, amikor azzal ír rám: "LESZ KIS TESÓ?"

"Nem kell félni a szüléstől, nem lesz semmi baj”

Éva, 32 éves, egy kislány édesanyja

Egyrészt megnyugtató, hogy valaki próbál azzal megnyugtatni, hogy legyek pozitív, semmi baj nem lesz a szülőszobán. Lehet, hogy régen az asszonyok a mezőn hozták világra a gyermeküket, majd utána még vagy nyolcat, de azzal áltatni egy várandós nőt, hogy nem kell félni a szüléstől? Ilyen felelőtlen kijelentést csak olyan tesz, aki még sosem szült. Egyrészt természetes dolog, hogy az ember fél az ismeretlentől, és eleve kiszolgáltatott helyzetben érzi magát egy ismeretlen közegben, azaz a kórházban, másrészt az is természetes, hogy fél attól, hogy minden rendben menjen, ne legyenek komplikációk, és persze ne fájjon annyira. De elárulom, rohadtul fáj, és amikor már 16 órája rohadtul fáj, és a végén komplikációk miatt mégis császár lesz, na akkor mondja nekem valaki, hogy ne féljek legközelebb a szüléstől!

Szülésélmény, ami nem olyan, mint a filmekben: magyar anyák mesélték el valós megélésüket

Három magyar édesanyát kértünk meg, meséljék el a terhességük, vajúdásuk és szülésük történetét őszintén, tabuk nélkül.

Képek: Getty Images Hungary

• kismama
• terhesség
• várandós
• Gyerek