3 ártalmatlannak hitt mondat, amit ne mondj a fiadnak: nyomot hagy a gyerek lelkében

Mindenki fejében vannak olyan jól berögzült mondatok, melyeket gyerekként számtalanszor hallott, és megesik, hogy felszínre kerülnek, amikor ő maga kerül gyereknevelési helyzetbe.

Ezeknek a mondatoknak a hosszú távú negatív hatásával az elmúlt évtizedekben kezdett komolyabban foglalkozni a pszichológia.

Várj csak, míg apa hazaér!

Minden családban van szigorúbb és engedékenyebb szülő. Amikor először veszi észre az édesanya, míg ő ötször is elmondhatja ugyanazt, nem történik semmi, de az édesapa kérését már elsőre - vagy másodjára - teljesítik a gyerekek, még nem gondolja, hogy ki kell aknázni ezt a lehetőséget. Ám ahogy a fáradtságszintje emelkedik, könnyebb olyan eszközökhöz nyúlni, melyek gyors megoldást hoznak. Ilyenkor hangzanak el olyan klasszikus mondatok, mint az „Elmondom apádnak!”, vagy a „Várj csak, míg apa hazaér!” Egy bizonyos koron túl elsősorban a fiúkkal szemben szokták ezt alkalmazni. Ha hatására a gyerek viselkedésében gyors javulás áll be, akkor egyre gyakrabban hangzik el a családban. Sajnos azonban ez aláássa az apa-fiú kapcsolatot, az apából mumust csinál, miközben a saját tekintélyedet aláásod vele. Helyette próbáld elmagyarázni a gyereknek, hogy miért bosszant fel a viselkedése.

Csak nem sírsz egy ilyen apróság miatt?

Míg a lányoknál a társadalom elfogadóbb a sírással kapcsolatban, addig a fiúk estében szigorúbban állunk a könnyekhez. Tesszük ezt annak ellenére, hogy ma már elég sokat tudunk a sírás stresszoldó, egészségügyi szempontból védő hatásáról. Vekerdy Tamás Belső szabadság című könyvében fogalmazta meg elég lényegre törően, hogy „amikor tehát odavetjük egy síró kisfiúnak, hogy ‘anyámasszony katonája’, ‘kis pisis’, azzal tulajdonképpen azt mondtuk: ‘ne sírj, halj meg húsz évvel előbb."

Ráadásul, ha egy kisfiút próbálják a könnyei visszatartására nevelni, az megnehezíti számára az érzelmei felismerését. Ha a frusztrációját nem vezetheti le sírással, akkor nem marad más, mint hogy agresszióval vezesse le - hiszen az a társadalom szemében még mindig elfogadottabb viselkedési forma. Ha egy fiú nem képes felismerni a saját érzelmeit, az természetesen megnehezíti, hogy másokét megértse. Mindez pedig a gyerekkoron túl, a felnőtt életben és a párkapcsolatban is problémákat fog okozni számára.

Szeretned kell a testvéredet!

Ha kis testvér érkezik a családba, azt a nővérek talán egy fokkal jobban viselik, általában szívesebben segítenek „babázni” anyának. A fiúk esetében előfordulhat, hogy döcögősebben indul az öcsivel vagy hugival való barátkozás. A fenti mondat kifejezetten káros lehet, hiszen a kisfiúnak megmondják, hogy mit kell éreznie az új jövevénnyel szemben, miközben ő épp össze van zavarodva az ismeretlen szituációtól, attól, hogy anya és apa szeretetén most már osztoznia kell. Könnyen előfordulhat, hogy a kicsivel szembeni legerősebb érzése aktuálisan inkább a féltékenység, a harag vagy az a gondolat, hogy vissza kellene vinni őt a kórházba. Ha azonban szülőként olyan elfogadó családi atmoszférát teremtesz, melyben ezeket az érzéseit meg tudja fogalmazni, azzal jót teszel. Ha pedig látja, érzi, és el is mondjátok, hogy szeretitek őt és a kicsit is, aki mostantól már a családhoz tartozik, akkor idővel megérik benne az érzés, és ő is szeretni fogja - anélkül, hogy erre bárki kérné.

Elhittük, mielőtt gyerekünk lett

Sok mindenről, amit a szülés előtt gondoltunk, ma már másként vélekedünk. Négy gyakorló, kisgyerekes édesanya vallomása következik.

Képek: Getty Images Hungary

• káros mondatok
• gyereknevelés
• fiú
• Gyerek