4 tipp, hogy a gyereked vezéregyéniség legyen

Bizonyára te is ismersz olyan embereket, akik híján vannak az érdekérvényesítő képességnek, így - dacára remek adottságaiknak és szorgalmuknak - nehezen boldogulnak az életben. Gondoltál már arra, hogy sikertelenségük nagy valószínűséggel a gyerekkorukban, pontosabban a neveltetésükben gyökerezik?

A kicsi énképének kialakításában ugyanis meghatározó szerepet játszik a környezete - különös tekintettel a szülőkre, akik szavaik, cselekedeteik, de még testbeszédük és gesztusaik révén is tükröt tartanak elé.

A tőlük kapott pozitív és negatív visszajelzések egyaránt önbeteljesítő jóslatként működnek, ugyanis a gyerek egyfajta elvárásként értékeli azokat, aminek - persze nem tudatosan - igyekszik is eleget tenni.

Sokan azt tartják, hogy a porontyot időben fel kell készíteni az életre, aminek elkerülhetetlen velejárója a versengés, ezért feltétlenül szükség van a kritikára, feddésre, büntetésre. Ezzel szemben a követéses vizsgálatok azt igazolják, hogy a poroszos nevelési stílus a legkevésbé sem segíti az érdekérvényesítő képesség fejlődését, hiszen a gyerek nem tanulja meg elfogadni, szeretni magát. Felnőttként azok veszik sikeresen az akadályokat, akik annak idején érzelmi biztonságban tudhatták magukat, mert szüleik folyamatosan erősítették az önbizalmukat, és adott esetben a külvilággal szemben is megvédték őket.

Ne fukarkodj a dicsérettel!

Mindez persze a legkevésbé sem jelenti azt, hogy a gyerek következmények nélkül bármit tehetne, már csak azért sem, mert keretek híján megint csak nem érezheti magát biztonságban. Természetesen kifejezésre kell juttatnod, hogy az adott megnyilvánulása a legkevésbé sem nyerte el tetszésedet, de ne tekintsd többnek egy korrigálható hibánál. Ezután pedig térj napirendre az ügy fölött: a legjobb, ha többé nem is hozod szóba, így garantáltan elejét veheted a negatív programozásnak.

Ha viszont a gyerkőc valamit jól csinál, vagy egyszerűen csak látod, hogy igyekszik, ne fukarkodj az elismeréssel. Minden simogatás, mosoly, kedves szó hozzájárul ahhoz, hogy énképe egészségesen fejlődjön - és mintegy bónuszként valósággal szárnyakat ad neki, újabb és újabb teljesítményre ösztönözve.

Néhány szakember előszeretettel hozza fel példaként a nagy múltú távol-keleti színházakat, ahol már gyerekkorban megkezdik a felkészítést. Ám az akrobata- és színészpalántákat hét éves korukig akkor sem tanítják, ha ezt ők maguk kérik - egyszerűen csak hagyják, hogy a maguk módján utánozzák a nagyokat. Hét és 14 éves koruk között már tanítják, de soha nem kritizálják őket, mivel ez nemhogy nem segítené, hanem egyenesen akadályozná a fejlődésüket. Az ősi szabály szerint a kritizálás csak a 14. életév beköszöntével nyer létjogosultságot, amikor a gyerek már maga is kritikusan szemléli mind a világot, mind pedig önmagát.

Tanítsd meg alkalmazkodni!

Akármire tanítod is otthon, új közösségbe kerülve teljesen új ingerekkel találkozhat csemetéd. Megesik, hogy az alapvetően nyitott, kiegyensúlyozott gyerek a bölcsiben és az oviban háttérbe szorul társaival szemben.

Segítheted a beilleszkedését, ha megismered az adott közösség írott és íratlan szabályait, majd megfigyeled, hogy ennek fényében porontyodnak mit kellene tennie ahhoz, hogy elfogadják. Ha rájöttél a titok nyitjára, próbáld őt is ebbe az irányba terelgetni. Ahogy fokozatosan elsajátítja a közösségi viselkedés alapjait, egyre inkább a csoport részévé válik majd, így mind könnyebb lesz megtalálnia a közös nevezőt az egyéni és a csoportérdek között.

Kezeld a félelmeit!

A kisgyerek, különösen, ha az átlagosnál nagyobb érzékenységgel és élénkebb fantáziával áldotta meg a sors, sok mindentől félhet: valószerűtlen katasztrófa bekövetkeztétől, testi sérüléstől, illetve attól, hogy legjobb szándéka ellenére tönkretesz valamit. Ráadásul hajlamos lehet félreérteni, illetve szó szerint venni egyes kijelentéseket, különösen, ha azok foszlányként, eredeti szövegkörnyezetükből kiszakadva jutnak el hozzá, ami tovább mélyíti félelmét. Így pedig nyilvánvalóan nem alakulhat ki benne az érdekérvényesítés egyik alappillére, a biztonságérzet.

A legfontosabb, hogy ne zárja magába a félelmet, amit a meleg, szeretetteljes hátország kialakításával érhetsz el. Bármennyire is megmosolyogtatónak tűnik felnőtt szemmel félelme tárgya, ne bagatellizáld el, és ne is szembesítsd vele a kicsit, ezzel ugyanis ellentétes hatást válthatsz ki belőle, mint szeretnéd. Ehelyett határozottan nyugtasd meg - ez esetben a hangsúlynak, a gesztusoknak és persze a testi közelségnek nagyobb szerepe lehet, mint a racionális magyarázatnak, és erősítsd meg abban, hogy továbbra is biztos pontként vagy jelen az életében. Támogatásoddal fokozatosan feldolgozza majd ezt a destruktív érzelmet.

Milyen mintát szolgáltatsz számára?

Minden gyereknek más az alaptermészete, ami alapvetően meghatározza, hogy vagány vadóc lesz-e, aki minden körülmények között kiáll az igazáért, vagy inkább szerény és hallgatag. Emellett azonban akarva-akaratlanul te is mintát szolgáltatsz számára, hiszen a gyerek ösztönösen átveszi a szülők viselkedésmintáit. Ha úgy látod, hogy gyermeked érdekérvényesítő képessége minden erőfeszítésed ellenére gyenge lábakon áll, figyeld meg a saját megnyilvánulásaidat.

Elképzelhető, hogy akad fejlesztenivalód ezen a téren, ugyanis a nőkbe gyakran valósággal belenevelik a megfelelési kényszert, ami aztán a legnagyobb belső gátat jelenti számukra. A tudatosítás révén fokozatosan megszabadulhatsz a benned kialakult negatív beidegződésektől, ha azonban egyedül nem boldogulsz, igénybe veheted szakember - például pszichológus, kineziológus - segítségét is.

• önbizalom
• siker
• boldogság
• önbecsülés
• gyereknevelés
• kisgyerek
• Gyerek