Vekerdy szerint ezért jó, ha unatkozik a gyerek - Hétvégén sem baj, ha nem csinál semmit

Napjainkban teljesen megszokott, ha óvoda, suli után a gyerek fejlesztőtornára, fociedzésre, különmatekra, különangolra, esetleg zeneiskolába jár. Hétvégén pedig ott a lovaglás, az úszás, esetleg egy gyerekkoncert.

Ezernyi program közül lehet - sőt lassan úgy tűnik, mintha kellene is - választani. A tétlenül töltött, nyugodt délutánokat, hétvégéket pedig valahogy alulértékeljük. Mintha félnénk tőlük. Miközben komoly szerepük van a gyerek fejlődésében.

Ha a gyerek unatkozik

Ahogy a délutáni programokról hazaesünk, már leginkább csak egy gyors vacsorára és a fürdésre jut idő. Ilyenkor azért a legtöbb szülő néhány pillanatra elgondolkodik, hogy tényleg szükség van-e rá, hogy ilyen feszített tempóban teljenek az esték, de aztán eljön a másnap, és kezdődik minden elölről.

 Vekerdy Tamás az unalom szerepéről

- Az utóbbi néhány évben jellegzetes problémává vált, hogy a gyerekek érdeklődését nagyon nehéz lekötni - a figyelmük néhány perc alatt kimerül, folyamatosan újabb meg újabb intenzív ingereket követelnek, különben elunják magukat. Mi pedig izgatottan visszük a gyereket egyik programról a másikra, szaladgálunk vele gyerekkoncertről játszóházba, onnan esetleg valami „fejlesztő” programra, ha pedig éppen nem érünk rá, akkor a kezébe nyomjuk a tabletet. Azt hisszük, folyamatosan szórakoztatnunk kell. De miért tüsténkedünk körülötte állandóan ahelyett, hogy néha kicsit végre békén hagynánk? Mert jó szülők szeretnénk lenni, és attól tartunk, hogy ha épp nincs semmi program, akkor unatkozni fog, magányos lesz, nem tud mit kezdeni magával egyedül. Meg talán mi magunk is úgy vagyunk szocializálva, hogy csak azt érezzük programnak, ami "program". Ám azzal, hogy a gyereket egyik programról hurcoljuk a másikra, elvesszük tőle azt az úgyszólván érzéki örömöt, amit az egyszerű, hétköznapi tevékenységekben való elmélyülés nyújt - írta Vekerdy Tamás Belső szabadság című könyvében.

A hétvége pihenésre való

A nyári hétvégéket is hajlamosak vagyunk szülőként telezsúfolni programokkal, hiszen végre szép idő van, a gyerekek jó eséllyel nem betegek, nincs karantén. Érdemes azonban ügyelni rá, hogy ha szombaton valamilyen élménydús, fárasztó program volt, akkor vasárnap már ne szaladjunk sehová. Ilyenkor bőven elég egy szimpla játszóterezés vagy bogarászás, locsolás a kertben, esetleg egy családi fagyizás program gyanánt. Juthat idő a hétköznap elmaradt beszélgetésekre, unatkozásra, semmittevésnek tűnő gondolkodásra, a túlterhelt idegrendszer pihentetésére, mely ezáltal új erőre kaphat, a kreatív energiáknak lesz esélyük felszabadulni. Az unatkozás, a kevesebb inger pozitívan hat a gondolkodásra. A szöszmötölés, bámészkodás, irkafirkálás pihenteti az elmét - nem csak a gyerekét, a felnőttét is -, ezekben a nyugalmas percekben születnek az új, korszakalkotó gondolatok. Ha a gyerek mégis unalomra panaszkodik, inkább csak beszélgess vele, kérdezz tőle, mutass irányt anélkül, hogy konkrét megoldást kínálnál.

Tilos a program?

- Félreértés ne essék: a programokról szólva sem azt mondom, hogy soha, és tilos! Csak azt, hogy mértékkel, mert a már sokszor emlegetett sarazás, homokozás, vizezés, csúszkálás, futkározás mind sokkal jobb dolgok a gyerek számára, mint a "program", és sokkal jobban meghagyják neki az önmagában való elmélyedés alapvetően fontos lehetőségét. Sokkal jobban, hangulatosabban, érzelemtelibben él egy gyerek, aki bújócskázik, fogócskázik vagy ipiapacsozik, mint az, aki részt vesz a játszóház programjaiban - tette hozzá a könyvben Vekerdy Tamás.

Egyszerű, de nagyszerű fejlesztő játékok

Nyolc olyan filléres ötletet mutatunk, amelyek nemcsak fejlesztik a kézügyességüket, de szórakoztatóak is.

(Képek: Getty Images Hungary.)

• vekerdy tamás
• unalom
• kreativitás
• idegrendszer
• Gyerek