38 éves vagyok, és még nincs gyerekem - Ha érdekel, elmondom, miért

A demográfia rajtuk áll vagy bukik - hangzott Orbán Viktor miniszterelnöktől a Kossuth Rádióban, egy hazánk demográfiai fejlődését taglaló párbeszédben. Azaz, a miniszterelnök megfogalmazása szerint a magyar nőkön múlik, hogy Magyarország népessége gyarapszik-e, vagy sem, esetleg túlzott mértékben csökken.

Fogy a magyar, ezért a kormány központi kérdésként tette meg a 2018-as évre a demográfiát, és most ennek fényében kíván cselekedni. Miután korábbi intézkedések nem hatottak a várt mértékben ösztönzően a gyermekvállalási kedvre, a miniszterelnök most a fiatal nőket célozza meg, bennük látva a megoldást. 

Egy ideig emésztgettük az üzenetet, hiszen, mint fiatal nők, megszólítva éreztük magunkat. Válaszolunk.

Szerkesztőségünk fiatal nőtagjainak válaszai

Ági, 38 éves

- A miért nem szülnek a nők kérdést már értelmezni sem tudom teljesen, de a rövid válasz talán az lenne, hogy szűznemzéssel nem tudunk szaporodni. Körbenézve a világban elég könnyű kideríteni, mikor vállalnának szívesen a párok gyereket, és a nők mikor éreznék azt, hogy igen, most szülnék. Ha biztonságban vagyunk mi is, és a gyerek is. Ha van munkahely és lakhatás. 38 éves vagyok, és még nincsen gyerekem. Jellemzően hosszabb párkapcsolataim voltak, lett volna köztük olyan, amelyikben lehetett volna gyerekem, nem lett, és ez nem csak rajtam múlt. Az életem pedig most ért olyan szakaszba, hogy bátran vállalnék gyereket, mert van biztos anyagi hátterem, lakásom, és olyan férfival élek, aki nem épp önmagát találja ki felnőttfejjel. És ez a két legalapvetőbb dolog, a későbbiek már csak a habot képezik a tortán, hogy mennyire előre kell gondolkodni az ovi vagy bölcsi kapcsán, hogy a kismamák sokszor megalázva érzik magukat a szüléskor, hogy nem mindenki tud a zsebéből egy vagy két nagyit előhúzni, akik majd vigyáznak a gyerekre, ha az beteg lesz, hogy a legtöbb munkahelyen húzzák a szájukat, ha az anyukának le kell lécelnie, mert valahogy mindig neki kell, hogy még mindig egyenlőtlen a házimunka elosztása a legtöbb otthonban, és meg kell tapsolni azt a férjet, aki "segít" a háztartásban. 2018-ban pedig arra is gondolni kell, hogy mi lesz, ha a gyereket egyedül kell esetleg felnevelni. Bizony, több szomorú példát is látok a szűkebb-tágabb környezetemben, ahol apuka csak nehezen köpi ki a minimális gyerektartást, és ezzel részéről kész. Felelősen gyereket vállalni szerintem csak így lehet, ha egyedül is el tudom tartani, ha képeztem egy kis alapot. Ma Magyarországon az emberek körülbelül negyven körül jutnak el ide sajnos, amíg ez másképp nem alakul, nem lehet senkit kárhoztatni a népességfogyás miatt.

37 éves kolléganőnk

- Harmincas éveim végére találtam meg azt a férfit, akivel stabil annyira a kapcsolatunk, hogy a gyerekvállaláson gondolkodjak, de egyelőre minden csak távoli tervezés szintjén marad. Hogy miért? Mert a lakáshitel mellett nem merek úgy egy gyereket sem vállalni, hogy közben az édesanyámról is gondoskodnunk kell a testvéremmel. Hatvanévesen nincs munkája, és egy vidéki településen a nyugdíjkorhatárig valószínűleg már nem is lesz. Ha az utóbbi nem emelkedik, még így is évek telnek el úgy, hogy a bátyám és én tartjuk el, aztán pedig már a negyvenes éveim közepén leszek, ami nem a legideálisabb életkor az első és egyetlen gyerek világra hozatalához.

Zita, 28 éves kolléganőnk

- Nagyon szeretnék gyereket, ennek ellenére úgy gondolom, hogy értelmes ember nem szül a semmibe, a semmire, a semmiért, hogy aztán majd lesz valahogy, és megoldja az élet, az állam, vagy, aki akarja. Szeretném, ha a csemetém a lehetőségekhez mérten mindent megkaphatna, de sajnos ennek van egy anyagi limitje. A fizetésem még a pároméval együtt sem hétszámjegyű tétel - pláne, ha még ki is esik majd az én részem a szülési szabadság miatt. Ebbe matematikailag sem fér bele öt gyerek. És, hogy ne csak az anyagi részét nézzük: szeretnék a csemetéimnek kellő figyelmet szentelni. Munka mellett, a háztartásbeli teendők mellett, a férjem mellett, önmagam mellett. Mivel ismerem magamat és a határaimat, nálam ez maximum két gyerkőcnél működik, és nem áldoznám be az ő mindennemű jólétüket azért, mert néhányan úgy gondolják, hogy minimum három gyereket kell szülnöm ahhoz, hogy teljes jogú nőnek nevezhessem magam.

31 éves kolléganőnk

- A gyerekvállalás óriási felelősség. Ha valaki felelőtlenül vállal gyereket, nemcsak a saját életét teszi vele tönkre, hanem a gyerekét is, és valószínűleg nehéz helyzetbe hozza az egész családját. Egy gyereknek stabil háttérre van szüksége ahhoz, hogy egészséges felnőtt lehessen belőle. Ahhoz, hogy mindent meg tudj adni a gyerekednek, az kell, hogy te is biztonságban érezd magad, és ne csak pillanatnyilag, hanem állandóan. Hogy tudd, hogy öt év múlva is fogsz találni munkát, és a munkádból fenn fogod tudni tartani a családodat. Nem tudom, hányan vannak így ezzel ma Magyarországon, de ahogy elnézem az átlagbéreket, nem hiszem, hogy sokan. Gyereket csinálni viszonylag egyszerű, felnevelni a kihívás, jól felnevelni pedig egyenesen művészet. A fő oka annak, hogy nekem még nincs gyerekem, az, hogy egyelőre nem érzem késznek magam rá. Sem anyagilag nem tartok ott, hogy bele merjek vágni, sem olyan párkapcsolatom nincs, amibe gyereket akarnék szülni, sem elég összeszedett nem vagyok hozzá. Ez egy hatalmas felelősség, és, amikor még azzal is gondjaim vannak, hogy a saját életembe rendszert vigyek, nem hiszem, hogy egy gyereken kellene élesben kikísérletezni, menne-e, ha valaki más életét kell terelgetni. Szeretnék majd gyereket, de pillanatnyilag nem ez áll a gondolataim középpontjában, előtte még fel szeretném építeni azt az életet, amit kiteljesíthet egy gyerek, amibe beleszületve tudom, hogy jó helyre születik. Egyelőre még nem aggódom amiatt, hogy kifutok az időből, de, ha ez történne, akkor sem gondolnám, hogy rossz döntést hoztam.

Melinda, 25 éves kolléganőnk

- Még fiatalnak érzem magam a gyerekvállaláshoz, de nemcsak ez az egyetlen akadály. Számomra csak akkor jöhet el ennek az ideje, ha megvan minden ahhoz, hogy a megfelelő körülményeket biztosíthassam majd a gyerekemnek. Egyelőre pedig erre nincs lehetőségem több szempontból sem, említsem csak példaként a pénzügyi hátteret vagy a lakás kérdését. Nem szeretnénk felvenni a párommal a csokot, és nem szeretnék muszájból három gyereket szülni, majd szűkös körülmények között felnevelni őket úgy, hogy közben mondjuk igazából csak egyet vagy kettőt szerettünk volna. És ebbe nem gondolom, hogy bárkinek bele kellene szólnia. Ennek az egésznek nem úgy kellene működnie, hogy mindegy, mi lesz, csak szüljünk. Hanem úgy, hogy aki szeretne gyereket, aki el tudja tartani, akinek van kellő anyagi háttere, ideje rá, és aki tényleg szeretni fogja - az szüljön. Aki viszont úgy érzi, hogy nem akar, nem tud gyereket vállalni, azt ne akarja kényszeríteni rá senki.

Kati, 27 éves kolléganőnk

- Nem lehet kétségbe vonni, hogy a legfontosabb pillanat egy nő életében, ha életet ad egy gyermeknek, de ez óriási felelősséggel jár. Sokunkat szerintem a biztos pont hiánya tart vissza a gyermekvállalástól: a saját bőrünkön megtapasztaltuk már, milyen bizonytalan a lakhatás vagy a megélhetés, és senki nem szeretne kiszolgáltatottan élni, kockáztatva leendő gyermekei jóllétét is. Szeretném, ha egy olyan világ fogadná őket, ahol, ha küzdünk, nem kell tartanunk attól, hogy kirántják a lábunk alól a talajt. És egy olyan világ is, ahol nem kell szemlesütve magyarázkodnunk nekik, hogy miért lehetnek olyanok, akik egyenlőbbek másoknál, és miért is nem baj ez mindenkinek. Persze, amíg húsz év megtakarítás sem elég egy lakás megvásárlására, de az albérlethirdetések végére szinte kivétel nélkül oda van biggyesztve, így, csupa nagybetűvel: „GYEREK KIZÁRVA”, felesleges is erőlködni józan érvelésen.

Dóri, 27 éves kolléganőnk

- Ameddig az ember még egy lakást sem bír venni, az albérletárak pedig egyre feljebb kúsznak, szerintem teljesen felesleges gyerekvállaláson gondolkozni. Persze, lehet mondani, hogy "a mai fiatalok nem képesek felelősséget vállalni." Dehogynem. Hiszen éppen azt teszem. Mert nem fogadom el azt az érvet, hogy majd valaki/az állam/tündérkeresztanya megoldja. Egyébként, ha egyszer majd szívesen szülnék, akkor is magáért a gyerekért szeretném. Nem a társadalomért, nem azért, hogy legyen, aki kitermelje a nyugdíjamat, vagy a női princípiumért.

40 éves, kétgyermekes kolléganőnk

- Nekem van már két gyerekem, és nem szeretnék többet, és, ha újrakezdeném, akkor ezzel a tapasztalattal nagyon meggondolnám, hogy belevágjak-e. Úgy érzem, ebben az országban az a cél, hogy szülésre bírják a nőket, hogy legyen majd valaki, aki megtermeli a nyugdíjat, amit a politikusok elloptak. Kicsi korunktól kezdve halljuk, hogy a női lét célja és értelme a házasság és a gyerekszülés, és, hogy egy nő ebben teljesedhet ki igazán, aki nem akar gyereket, az pedig önző. A cél, hogy megszüld a gyereked, utána pedig magadra hagynak, hiszen nincs jól működő szociális háló, oktatási rendszer, az egészségügy romokban, a gyerek pedig hátrány, ha dolgozni akarsz. Mintha tudatosan megnehezítenék, hogy egyedül képes legyél a gyerekedet eltartani, ezért lehet, hogy beleszorulsz egy nem működő kapcsolatba, vagy, ha egyedül neveled a gyereked, az pedig egyenes út az elszegényedéshez. Az anyaság amúgy is nagyon megterhelő, legalább húsz év munka, szolgálat, felelősség, stressz, az otthoni nevelői, háztartási munka pedig semennyire nincs megbecsülve, sem megfizetve, és nagyrészt a nőkre hárul, legtöbbször az apa nem is vesz részt ezekben, sőt, gyakran még a róla való gondoskodás is a nő dolga.

Eszti, 34 éves, egygyermekes kolléganőnk

- Jól hangzik a kormány 2018-ban kiadott népesedési programja. Tényleg. A dokumentum néhány fontos pontja: a bölcsődei kapacitások megkétszerezése, atipikus foglalkozási formák - távmunka, részmunkaidő - ösztönzése, a munkáltatók anyagi ösztönzése, a főállású anyaság nagyobb anyagi elismerése, a várandósság és a szülés körülményeinek javítása. Én kíváncsi vagyok, mi lesz ebből. Tényleg.

De, ha a program minden egyes része olyan szándékos fogalmi tévedéseket tartalmaz, mint a szülészeti ellátás javítását célzó, melyre elmegy ugyan a tízmilliárd forintos pályázati pénz, de minek, akkor félek, kevés ahhoz, hogy megállítsák a népességfogyást Magyarországon. Legfeljebb arra elegendő, hogy a tisztelt képviselő urak ujjal mutogassanak „karrierista” honfitársnőikre, miért is nem akarnak szülni, holott ők igazán minden támogatást megadtak hozzá. Legalábbis papíron.  

A dolog tehát nem ilyen egyszerű

• szülés
• orbán viktor
• nő
• fiatal
• gyermekvállalás
• népesség
• Gyerek