38 éves vagyok, és még nincs gyerekem - Ha érdekel, elmondom, miért
A miniszterelnök szerint a nőkön múlik hazánk demográfiája. Szerkesztőségünk hemzseg a fiatal nőktől, elmondtuk, kinek miért nincs még gyereke.

miert1
Ez is érdekelhet

Tippek hogyan hozd a legjobb formád télen is - a hideg idő nem akadály! (x)

Csatlakozz te is Fördős Zéhez, és #FőzzAGYERMEKEKÉRT! (x)

Megvan az év legnagyobb gyermekelőadása: ha szemfüles vagy, jövőre megnézheted! (x)

Nem tudod, milyen legyen idén a karácsonyi dekoráció? Segítünk! (x)

Négy dekortrend, amivel biztosra mehetsz karácsonykor (x)

beauty and style

A kávéfilter erre is jó: olcsó trükk a smink tökéletesítésére »

Magyar márka táskái New Yorkban: a Nini Molnar nemzetközi sikerekre tör »

Felejtsd el az uncsi karácsonyi zoknit: ajándékozz élményt! (x) »

retikül.hu
Top olvasott cikkek
bmi kalkulátor
nem

A te BMI-d:

Alultápláltságot jelent. Mindenképp fordulj orvoshoz, hogy feltárd az okokat!

A testsúlyod ideális, törekedj a mostani alkatod megőrzésére.

Fokozottan vagy kitéve az infarktusnak és más betegségeknek. Csökkentened kell a testsúlyodat!

Veszélyeztetett kategóriába tartozol, mielőbb fogyókúrába kell kezdened!

Az egészséged közvetlen veszélyben van. Azonnal orvos által felügyelt diétába kell kezdened!

számolújraszámol

A demográfia rajtuk áll vagy bukik - hangzott Orbán Viktor miniszterelnöktől a Kossuth Rádióban, egy hazánk demográfiai fejlődését taglaló párbeszédben. Azaz, a miniszterelnök megfogalmazása szerint a magyar nőkön múlik, hogy Magyarország népessége gyarapszik-e, vagy sem, esetleg túlzott mértékben csökken.

Fogy a magyar, ezért a kormány központi kérdésként tette meg a 2018-as évre a demográfiát, és most ennek fényében kíván cselekedni. Miután korábbi intézkedések nem hatottak a várt mértékben ösztönzően a gyermekvállalási kedvre, a miniszterelnök most a fiatal nőket célozza meg, bennük látva a megoldást. 

Egy ideig emésztgettük az üzenetet, hiszen, mint fiatal nők, megszólítva éreztük magunkat. Válaszolunk.

Szerkesztőségünk fiatal nőtagjainak válaszai

Ági, 38 éves

- A miért nem szülnek a nők kérdést már értelmezni sem tudom teljesen, de a rövid válasz talán az lenne, hogy szűznemzéssel nem tudunk szaporodni. Körbenézve a világban elég könnyű kideríteni, mikor vállalnának szívesen a párok gyereket, és a nők mikor éreznék azt, hogy igen, most szülnék. Ha biztonságban vagyunk mi is, és a gyerek is. Ha van munkahely és lakhatás. 38 éves vagyok, és még nincsen gyerekem. Jellemzően hosszabb párkapcsolataim voltak, lett volna köztük olyan, amelyikben lehetett volna gyerekem, nem lett, és ez nem csak rajtam múlt. Az életem pedig most ért olyan szakaszba, hogy bátran vállalnék gyereket, mert van biztos anyagi hátterem, lakásom, és olyan férfival élek, aki nem épp önmagát találja ki felnőttfejjel. És ez a két legalapvetőbb dolog, a későbbiek már csak a habot képezik a tortán, hogy mennyire előre kell gondolkodni az ovi vagy bölcsi kapcsán, hogy a kismamák sokszor megalázva érzik magukat a szüléskor, hogy nem mindenki tud a zsebéből egy vagy két nagyit előhúzni, akik majd vigyáznak a gyerekre, ha az beteg lesz, hogy a legtöbb munkahelyen húzzák a szájukat, ha az anyukának le kell lécelnie, mert valahogy mindig neki kell, hogy még mindig egyenlőtlen a házimunka elosztása a legtöbb otthonban, és meg kell tapsolni azt a férjet, aki "segít" a háztartásban. 2018-ban pedig arra is gondolni kell, hogy mi lesz, ha a gyereket egyedül kell esetleg felnevelni. Bizony, több szomorú példát is látok a szűkebb-tágabb környezetemben, ahol apuka csak nehezen köpi ki a minimális gyerektartást, és ezzel részéről kész. Felelősen gyereket vállalni szerintem csak így lehet, ha egyedül is el tudom tartani, ha képeztem egy kis alapot. Ma Magyarországon az emberek körülbelül negyven körül jutnak el ide sajnos, amíg ez másképp nem alakul, nem lehet senkit kárhoztatni a népességfogyás miatt.

37 éves kolléganőnk

- Harmincas éveim végére találtam meg azt a férfit, akivel stabil annyira a kapcsolatunk, hogy a gyerekvállaláson gondolkodjak, de egyelőre minden csak távoli tervezés szintjén marad. Hogy miért? Mert a lakáshitel mellett nem merek úgy egy gyereket sem vállalni, hogy közben az édesanyámról is gondoskodnunk kell a testvéremmel. Hatvanévesen nincs munkája, és egy vidéki településen a nyugdíjkorhatárig valószínűleg már nem is lesz. Ha az utóbbi nem emelkedik, még így is évek telnek el úgy, hogy a bátyám és én tartjuk el, aztán pedig már a negyvenes éveim közepén leszek, ami nem a legideálisabb életkor az első és egyetlen gyerek világra hozatalához.

Zita, 28 éves kolléganőnk

- Nagyon szeretnék gyereket, ennek ellenére úgy gondolom, hogy értelmes ember nem szül a semmibe, a semmire, a semmiért, hogy aztán majd lesz valahogy, és megoldja az élet, az állam, vagy, aki akarja. Szeretném, ha a csemetém a lehetőségekhez mérten mindent megkaphatna, de sajnos ennek van egy anyagi limitje. A fizetésem még a pároméval együtt sem hétszámjegyű tétel - pláne, ha még ki is esik majd az én részem a szülési szabadság miatt. Ebbe matematikailag sem fér bele öt gyerek. És, hogy ne csak az anyagi részét nézzük: szeretnék a csemetéimnek kellő figyelmet szentelni. Munka mellett, a háztartásbeli teendők mellett, a férjem mellett, önmagam mellett. Mivel ismerem magamat és a határaimat, nálam ez maximum két gyerkőcnél működik, és nem áldoznám be az ő mindennemű jólétüket azért, mert néhányan úgy gondolják, hogy minimum három gyereket kell szülnöm ahhoz, hogy teljes jogú nőnek nevezhessem magam.

31 éves kolléganőnk

- A gyerekvállalás óriási felelősség. Ha valaki felelőtlenül vállal gyereket, nemcsak a saját életét teszi vele tönkre, hanem a gyerekét is, és valószínűleg nehéz helyzetbe hozza az egész családját. Egy gyereknek stabil háttérre van szüksége ahhoz, hogy egészséges felnőtt lehessen belőle. Ahhoz, hogy mindent meg tudj adni a gyerekednek, az kell, hogy te is biztonságban érezd magad, és ne csak pillanatnyilag, hanem állandóan. Hogy tudd, hogy öt év múlva is fogsz találni munkát, és a munkádból fenn fogod tudni tartani a családodat. Nem tudom, hányan vannak így ezzel ma Magyarországon, de ahogy elnézem az átlagbéreket, nem hiszem, hogy sokan. Gyereket csinálni viszonylag egyszerű, felnevelni a kihívás, jól felnevelni pedig egyenesen művészet. A fő oka annak, hogy nekem még nincs gyerekem, az, hogy egyelőre nem érzem késznek magam rá. Sem anyagilag nem tartok ott, hogy bele merjek vágni, sem olyan párkapcsolatom nincs, amibe gyereket akarnék szülni, sem elég összeszedett nem vagyok hozzá. Ez egy hatalmas felelősség, és, amikor még azzal is gondjaim vannak, hogy a saját életembe rendszert vigyek, nem hiszem, hogy egy gyereken kellene élesben kikísérletezni, menne-e, ha valaki más életét kell terelgetni. Szeretnék majd gyereket, de pillanatnyilag nem ez áll a gondolataim középpontjában, előtte még fel szeretném építeni azt az életet, amit kiteljesíthet egy gyerek, amibe beleszületve tudom, hogy jó helyre születik. Egyelőre még nem aggódom amiatt, hogy kifutok az időből, de, ha ez történne, akkor sem gondolnám, hogy rossz döntést hoztam.

Melinda, 25 éves kolléganőnk

- Még fiatalnak érzem magam a gyerekvállaláshoz, de nemcsak ez az egyetlen akadály. Számomra csak akkor jöhet el ennek az ideje, ha megvan minden ahhoz, hogy a megfelelő körülményeket biztosíthassam majd a gyerekemnek. Egyelőre pedig erre nincs lehetőségem több szempontból sem, említsem csak példaként a pénzügyi hátteret vagy a lakás kérdését. Nem szeretnénk felvenni a párommal a csokot, és nem szeretnék muszájból három gyereket szülni, majd szűkös körülmények között felnevelni őket úgy, hogy közben mondjuk igazából csak egyet vagy kettőt szerettünk volna. És ebbe nem gondolom, hogy bárkinek bele kellene szólnia. Ennek az egésznek nem úgy kellene működnie, hogy mindegy, mi lesz, csak szüljünk. Hanem úgy, hogy aki szeretne gyereket, aki el tudja tartani, akinek van kellő anyagi háttere, ideje rá, és aki tényleg szeretni fogja - az szüljön. Aki viszont úgy érzi, hogy nem akar, nem tud gyereket vállalni, azt ne akarja kényszeríteni rá senki.

A cikk az ajánló után folytatódik

Kati, 27 éves kolléganőnk

- Nem lehet kétségbe vonni, hogy a legfontosabb pillanat egy nő életében, ha életet ad egy gyermeknek, de ez óriási felelősséggel jár. Sokunkat szerintem a biztos pont hiánya tart vissza a gyermekvállalástól: a saját bőrünkön megtapasztaltuk már, milyen bizonytalan a lakhatás vagy a megélhetés, és senki nem szeretne kiszolgáltatottan élni, kockáztatva leendő gyermekei jóllétét is. Szeretném, ha egy olyan világ fogadná őket, ahol, ha küzdünk, nem kell tartanunk attól, hogy kirántják a lábunk alól a talajt. És egy olyan világ is, ahol nem kell szemlesütve magyarázkodnunk nekik, hogy miért lehetnek olyanok, akik egyenlőbbek másoknál, és miért is nem baj ez mindenkinek. Persze, amíg húsz év megtakarítás sem elég egy lakás megvásárlására, de az albérlethirdetések végére szinte kivétel nélkül oda van biggyesztve, így, csupa nagybetűvel: „GYEREK KIZÁRVA”, felesleges is erőlködni józan érvelésen.

Dóri, 27 éves kolléganőnk

- Ameddig az ember még egy lakást sem bír venni, az albérletárak pedig egyre feljebb kúsznak, szerintem teljesen felesleges gyerekvállaláson gondolkozni. Persze, lehet mondani, hogy "a mai fiatalok nem képesek felelősséget vállalni." Dehogynem. Hiszen éppen azt teszem. Mert nem fogadom el azt az érvet, hogy majd valaki/az állam/tündérkeresztanya megoldja. Egyébként, ha egyszer majd szívesen szülnék, akkor is magáért a gyerekért szeretném. Nem a társadalomért, nem azért, hogy legyen, aki kitermelje a nyugdíjamat, vagy a női princípiumért.

40 éves, kétgyermekes kolléganőnk

- Nekem van már két gyerekem, és nem szeretnék többet, és, ha újrakezdeném, akkor ezzel a tapasztalattal nagyon meggondolnám, hogy belevágjak-e. Úgy érzem, ebben az országban az a cél, hogy szülésre bírják a nőket, hogy legyen majd valaki, aki megtermeli a nyugdíjat, amit a politikusok elloptak. Kicsi korunktól kezdve halljuk, hogy a női lét célja és értelme a házasság és a gyerekszülés, és, hogy egy nő ebben teljesedhet ki igazán, aki nem akar gyereket, az pedig önző. A cél, hogy megszüld a gyereked, utána pedig magadra hagynak, hiszen nincs jól működő szociális háló, oktatási rendszer, az egészségügy romokban, a gyerek pedig hátrány, ha dolgozni akarsz. Mintha tudatosan megnehezítenék, hogy egyedül képes legyél a gyerekedet eltartani, ezért lehet, hogy beleszorulsz egy nem működő kapcsolatba, vagy, ha egyedül neveled a gyereked, az pedig egyenes út az elszegényedéshez. Az anyaság amúgy is nagyon megterhelő, legalább húsz év munka, szolgálat, felelősség, stressz, az otthoni nevelői, háztartási munka pedig semennyire nincs megbecsülve, sem megfizetve, és nagyrészt a nőkre hárul, legtöbbször az apa nem is vesz részt ezekben, sőt, gyakran még a róla való gondoskodás is a nő dolga.

Eszti, 34 éves, egygyermekes kolléganőnk

- Jól hangzik a kormány 2018-ban kiadott népesedési programja. Tényleg. A dokumentum néhány fontos pontja: a bölcsődei kapacitások megkétszerezése, atipikus foglalkozási formák - távmunka, részmunkaidő - ösztönzése, a munkáltatók anyagi ösztönzése, a főállású anyaság nagyobb anyagi elismerése, a várandósság és a szülés körülményeinek javítása. Én kíváncsi vagyok, mi lesz ebből. Tényleg.

De, ha a program minden egyes része olyan szándékos fogalmi tévedéseket tartalmaz, mint a szülészeti ellátás javítását célzó, melyre elmegy ugyan a tízmilliárd forintos pályázati pénz, de minek, akkor félek, kevés ahhoz, hogy megállítsák a népességfogyást Magyarországon. Legfeljebb arra elegendő, hogy a tisztelt képviselő urak ujjal mutogassanak „karrierista” honfitársnőikre, miért is nem akarnak szülni, holott ők igazán minden támogatást megadtak hozzá. Legalábbis papíron.  

34 éves vagyok, és igen, szeretnék még egy gyereket. De rossz belegondolni, hogy újra azon görcsölhetek, vajon meg kell-e harcolnom a kórházzal azért, hogy egészséges nőként egészséges gyermekemet természetesen úton hozhassam világra, ne vagdossanak sehol feleslegesen, ne nyomjanak a vénámba semmilyen hormont pusztán azért, mert ők ezt az elmúlt évtizedekben így szokták meg, ez a kórházi protokoll - normális szakmai továbbképzésekre meg nem volt pénz vagy harminc éve. Nem jó belegondolni, hogy újra azon görcsölhetek, be tudom-e adni a gyereket év közben bölcsődébe, vagy, ha szeptemberben még nem szeretném, akkor várhatok a következő őszig. Ha pedig nem megyek vissza időben teljes állásban dolgozni, búcsút inthetünk a gyermek apjának, hiszen hajnalban elindul, és jó, ha fürdetésre holtfáradtan hazaesik.
Gabi, 32 éves
- Én egyértelműen úgy gondolom, hogy ha megérkezik az életembe az a férfi, akiben felismerem egyfelől életem párját, másfelől pedig leendő gyermekeim apját, rajtam nem fog múlni a családalapítás. Nem akárkivel, hanem vele szeretnék gyermeket vállalni, ezért türelemmel kivárom. Tervezem és várom is, hogy elérkezzen ez az idő - mindamellett tisztában vagyok azokkal a nehézségekkel, amiket a hazai állapotok, körülmények jelentenek. Bízom, reménykedem benne, hogy közös erővel meg tudjuk majd teremteni a szükséges feltételeket, és szülőkként is módunk lesz hiánytalanul, nélkülözéstől mentesen biztosítani mindent a gyereknek/gyerekeknek. Tudom, hogy nem lesz könnyű, de ezt az álmomat soha nem fogom feladni.

A dolog tehát nem ilyen egyszerű

A miniszterelnök felvetését, miszerint a nőkön áll vagy bukik a gyermekvállalás és ezzel együtt az ország demográfiája, alaposan megcáfolják a fentiek. Mi tudjuk a legjobban, fiatal nők, hogy nem egyedül rajtunk múlik. Mert lehetnek ugyan nők, akik egyáltalán nem szeretnének gyereket valamilyen oknál fogva, ám azt ne feledjük, hogy akad a férfiak közt is szép számmal, aki nemet mond a szülőségre.
Apropó, férfiak, sajnos egyre gyakoribb, hogy félnek az elköteleződéstől, egyenesen rettegnek a gyerekvállalás jelentette kötöttségtől és terhektől, és minél tovább kitolják a megházasodás időpontját. Szinte ritkaság, hogy egy harminc körüli férfi házasságon törje a fejét. Jogos hát a kérdés, lelkes apajelöltek hiányában hogyan jusson el egy fiatal nő mihamarabb az anyaságig? A kormány következő célja ennyi erővel az elköteleződéstől tartó férfiak félelmeinek felszámolása, a házasodásra, családalapításra való ösztönzés is lehetne. Miért kizárólag a nők oldaláról keresgéli a kormány a hibát?
A szükséges egzisztencia, háttér megteremtése természetesen olyasmi, amit mindkét nem felelősségteljes képviselői fontosnak tartanak gyermekvállalás előtt, ám e téren megint nem az emberek háza táján lenne fontos söprögetni. A csok persze sokat segít, de sajnos nem ennyin múlik a gyermekvállalás optimális hátterének megléte. Önmagában ahhoz is, hogy garantáltan emberi bánásmód mellett, amennyire csak lehet, elképzelése szerint szülhessen valaki, igen vastag pénztárcára van szükség. Sajnos az állami kórházak szülészeteiről hallottunk már bőven rémtörténeteket.
Visszatérve a gyermekvállalási kedv hiányára - mindenkinek saját döntése, szeretne-e szülő lenni, és e döntésbe senkinek sincs beleszólása. Az érzés, a vágy alapvető jelentkezése, hogy valaki anya - vagy apa - szeretne lenni, vagy jön, vagy nem jön, és ezt nem hozza meg sem támogatás, sem társadalmi nyomás. Nem is jó alap, ha ilyesmik sarkallnak valakit gyerekvállalásra a belső késztetés hiányában.
A gyerekre nem vágyó nők csoportja azonban csak egy részhalmaza a szülőképes, de még gyermektelen fiatal nőkének. Ott vannak a többiek is, akik szülőképesek, szeretnének gyereket, és mégsem jutottak még el odáig, nem önnön döntésük alapján. A gyermekvállalás olyasmi, amit az ember az arra alkalmasnak vélt partner mellett szeretne megtenni, fontos a megfelelő háttér, és bizony, olykor akár a baba megfoganására éveket is várni kell.
Ezt is szeretjük