3 tipikus nevelési hiba, amit ne kövess el

Senki sem tökéletes, de nem is kell arra törekedned, hogy hibátlan legyél. Ahány szülő, annyi nevelési stílus létezik, és többnyire mind alkalmas arra, hogy a gyerek megismerje a társadalmi szabályokat, és felnőttkorára maga is megállja a helyét a világban.

Mivel azonban az ember érző lény, a szabályok többnyire csak papíron léteznek, melyektől minden anya eltér egy kicsit engedékenyebb vagy szigorúbb irányba. Az apróságok kellőképpen rugalmasak ahhoz, hogy ezekhez a kötöttebb vagy szabadabb elvárásokhoz igazodjanak, de érdemes szem előtt tartanod néhány szempontot.

Tudd meg, melyek a leggyakoribb hibák a mindennapokban, melyeket érdemes elkerülni, ha szeretnéd, hogy porontyod magabiztos, vagány gyerkőc legyen!

Miért kerüld az elfenekelést?

Régen bevett szokás volt, hogy a rossz gyereket elnadrágolták, vagyis ruhán keresztül a fenekére ütöttek, ha valami rosszat tett. Ez alapvetően nem fájdalmas a kicsinek, tehát távol áll a testi fenyítéstől, mégis jobb, ha nem alkalmazod. Még a legnyugodtabb szülővel is előfordul, hogy kiborul, amikor a gyerekből előbújik a kisördög, de az ütés soha nem megfelelő eszköz arra, hogy elérd nála, amit akarsz. Mivel a fájdalom a rossz magaviseletnek nem természetes következménye, egy pofon vagy egy popsira ütés nem tudja megértetni az aprósággal, hogy miért viselkedett rosszul.

Ha megütöd a gyerkőcöt, sokkal valószínűbb, hogy mérges lesz, esetleg megsértődik ahelyett, hogy megbánná, amit tett. Előfordulhat az is, hogy éppen ez a dühös nevelési gesztus sarkallja hazugságra. A gyerek pontosan érzi, hogy az elfenekeléssel inkább a dühödet próbálod levezetni, ez pedig akár szorongást is ébreszthet benne.

Ha rosszalkodott a kicsi, netán éppen a kedvenc vázádat törte el, számolj magadban háromig, mielőtt leszidnád: ha túl heves lenne a reakciód, jobb, ha figyelmen kívül hagyod, amíg annyira lenyugszol, hogy elmagyarázd neki, miért ne romboljon a lakásban.

Romboló kritika

Ha szemed fénye egy kivehetetlen gyurmakupaccal állít eléd, pedig volt, hogy gyönyörű kutyát is tudott már csinálni, nem kell az egekig magasztalnod félresikerült alkotását. Ha azonban a jó dolgokban is hajlamos vagy éles szemmel észrevenni a hibákat, és a kicsit is sokszor kritizálod, az negatív hatással lehet az önbizalmára. Ha elveszti a papucsát az uszodában, valószínűleg anélkül is eléggé bánkódik miatta, hogy a szemére vetnéd, hogy reménytelen eset. Próbálj változtatni a hozzáállásodon, és a kritikát használd építő jelleggel: ha valamit rosszul csinál a gyerek, mondd meg neki, hogyan tehette volna jobban.

Azokban a helyzetekben, amikor a kicsi próbál megfelelni, és felnőttes dolgokban teszi magát próbára, keresd azt, ami miatt dicsérheted, és kerüld a kritikát! Ha játék után rendet rak, de a végeredmény rosszabb, mint előtte volt, segíts neki, és tüntessétek el együtt a káoszt! Fontos, hogy a gyerek megtapasztalja az apró sikerélményeket, és érezze, hogy van, amiben ő is jó. A túlzásba vitt kritika hatására félénk, bátortalan felnőtt válhat belőle, aki még barátkozni sem mer.

Túlzott engedékenység

Amennyiben egy elkényeztetett kis zsarnokot akarsz nevelni, tökéletes megoldás lehet, ha mindent megengedsz gyermekednek, és szidás helyett is van hozzá pár dicsérő szavad. Ha elnéző vagy gyermeked hibáival szemben, az nem ugyanaz, mint, ha engeded, hogy korlátlanul rosszalkodjon, bántsa a többieket, vagy rombolja a játékait.

Az elnéző szülők kevesebb korlátot állítanak ugyan a gyerek elé, de szeretetteljes érveléssel elérik, hogy a kicsi betartsa az alapvető szabályokat. A túlzott engedékenység azt jelenti, hogy a gyerek számára nincsenek szabályok, melyeket el kell fogadnia. A korlátok hiányában pedig a kicsi nem képes beilleszkedni, ami miatt már az oviban hátrányba kerülhet, hiszen a többi gyerkőc nem lesz vele olyan engedékeny, mint te.

A szabályokra szükség van ahhoz, hogy a kicsi megtapasztalja tettei következményét, megértse, hogy az életben kötelezettségek és korlátok szabják meg, mit szabad, és mit nem.

Ahhoz, hogy a homokozóban a többiek játékával is játszhasson, meg kell tanulnia, hogy neki is illik megosztani saját tárgyait, és semmiképpen nem érdemes verekedni a kiszemelt holmi tulajdonosával. Ha enyhe szigorral és magyarázatokkal adsz útbaigazítást a kicsinek, többet segítesz neki, mint engedékenységeddel.

Cikkünk Alison Mackonochie A kisgyermekek dührohamai című könyve alapján készült.

• hiba
• szülő
• gyereknevelés
• kisgyerek
• Gyerek