Miért tabu még mindig a menopauza? 4 társadalmi ok, amiért egyedül maradunk a bajban

Bár az elmúlt években valamivel többet hallunk a menopauzáról, mint korábban, a témát övező hallgatás, tabusítás még mindig nagyon erősen érezhető társadalmunkban. Hogy nem beszélünk a változókorról - sokan még a legközelebbi kapcsolataikban sem -, az egyfelől nehezíti a hasznos információk áramlását, másfelől súlyosbíthatja az érintettekben a menopauza megélését.

Miért tabu a menopauza?

A menopauza időszakát a japánok „második tavasznak” (daini no haru) nevezik – mely kifejezés egy teljesen másfajta hozzáállást sejtet. Nálunk a változókort valaminek a végeként - a termékeny időszak lezárásaként - értelmezzük, pedig lehetne úgy tekinteni rá, mint az újrakezdés időszakára, mely nem a nőiség végét jelenti, sokkal inkább bölcsességet, élettapasztalatot, új lehetőségeket sejtet.

A negatív narratívák átírása sokat segíthet abban, hogy a menopauza ne váljon tabu témává, ne kelljen hallgatni róla, hiszen a némaság csak még nagyobb terhet jelent ebben a lelki és fizikai változásokkal tarkított időszakban. Nem véletlen, hogy a perimenopauzában, menopauzában lévő nők 41%-a egyedül érzi magát – derül ki a Richter Gedeon Tabutémák a női egészségben című kutatásából.

4 társadalmi ok a háttérben

Hogy a menopauzáról beszélni a mi kultúrákban nem szokás, annak hátterében többféle tényező áll. Egyrészt a nyugati társadalmakra jellemző egyfajta fiatalságkultusz, mely a hamvas bőrnek, a csillogó hajnak, a feszes testnek és a termékenységnek az indokoltnál nagyobb jelentőséget tulajdonít. Ebből a nézőpontból pedig a menopauzát egyfajta értékvesztésnek tekintik, hiszen a termékeny kor lázárulását, az öregedés kezdetét jelenti.

Másrészt kedvez a tabusításnak, hogy a menopauzát kísérő, a hormonális változással együtt járó olyan kellemetlen tünetekről, mint hőhullámok, alvászavarok, hangulatingadozás, hüvelyszárazság sokan nem beszélnek szívesen. Ráadásul a menopauza szexualitással összefüggő tünetei a többség számára kiemelten kínos témának számítanak. 

Harmadrészt sok nő tart a munkahelyi vagy társadalmi stigmától is: attól félnek, hogy kevésbé tartják kompetensnek, esetleg instabilnak gondolják őket, ha szóba kerülnek a menopauzával együtt járó kellemetlen tünetek.

Végül érdemes megemlíteni, hogy a közbeszédben ma is élnek olyan kifejezések, mint ’banyakór’, a változókort gyakran kísérik gúnyos viccek, megjegyzések, melyek nem segítik az őszinte párbeszéd kialakulását.

Az elhallgatás, a tabusítás egyfelől nehezíti a változókor lelki megélését, másfelől gátja lehet annak, hogy a nők segítséget kérjenek, kellemetlen panaszaikkal orvoshoz forduljanak. A perimenopauzában, menopauzában lévő nők átlagosan 5,4 tünetet tapasztalnak a hormonális változásokból adódóan, de a nők egyharmadának életét akár napi 12 különböző tünet is nehezítheti ebben az időszakban. Mindennek ellenére a magyar nők 67%-a nem fordul orvoshoz menopauzához köthető tüneteivel, nem kér segítséget – derül ki a Richter Gedeon kutatásából.

Legyen ez a „második tavasz”!

Fontos tehát, hogy értsük, a hallgatás nem gyengeség, hanem olyasmi, ami segít elviselni a testi-lelki kellemetlenségeket és lehetőséget arra, hogy megoldást találjunk a panaszainkra, ne kelljen elviselni olyasfajta tüneteket, melyekre van megoldás. Érdemes tehát beszélni róla, illetve átkeretezni a menopauzával kapcsolatos kommunikációt, hogy könnyebb legyen a japánokhoz hasonlóan „második tavaszként” megélni ezt az időszakot. Lehet ez valóban egy új, felszabadító életszakasz, melyben nem kell már számolni a menstruációs ciklussal, és - mivel a gyerekek már jellemzően nagyobbak ekkorra -, több idő és energia jut önmagunkra, a saját igényeinkre, terveinkre. Ráadásul mindehhez már kellő tapasztalattal és bölcsességgel is rendelkezünk.

Kép: Getty Images

Állítsd be a Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Femina!

• menopauza
• perimenopauza
• tabu
• hallgatás
• Életmód