Kék-zöld foltok a bőrön: betegséget jelezhet, ha nem tudod, hogy szerezted őket

Veled is előfordult már, hogy nem emlékszel arra, hogy megütötted magad, mégis különös kék-zöld foltok jelentek meg a bőrödön? Ha gyakran tapasztalsz hasonlót, és tüneteire nem találsz magyarázatot, akkor érdemes hematológiai kivizsgálás során tisztázni a háttérben meghúzódó okokat.

Dr. Halm Gabriella, a Trombózis- és Hematológiai Központ belgyógyász, hematológus szakorvosa elmondta, hogy ezek a tünetek a véralvadási rendszert érintő problémákra hívhatják fel a figyelmet.

Kék-zöld foltok okai a testen

– Ha kék és zöld véraláfutások jelennek meg a bőrünkön, önkéntelenül is arra gondolunk, hogy valószínűleg megüthettük magunkat egy óvatlan pillanatban. Amikor a kisgyermek megtanul járni, és mámorosan veszi birtokba a világot, naponta többször is szerezhet efféle sérüléseket, de időskorban, az elvékonyodó bőr és a hajszálerek falának gyengülése miatt is gyakran tapasztalhatjuk, hogy véraláfutások keletkeznek a bőr alatti szövetekben. Nem ritka, hogy egy rendszeresen szedett gyógyszer miatt alakulnak ki kék és zöld bevérzéseink, erre például a véralvadásgátló készítmények alkalmazásakor fel is kell hívni a páciensek figyelmét – magyarázza dr. Halm Gabriella.

Esetükben ezek a tünetek arra figyelmeztetnek, hogy a véralvadás és vérzés kényes egyensúlya felborult, és a vérzékenység irányába tolódott el, ami az életveszélyes belső vérzések kockázata miatt mihamarabbi kivizsgálást és dózismódosítást igényel.

A vérlemezkék funkciójának zavara is okozhatja

Mint Halm főorvosnő mondja, a véralvadás normál működésébe a vérlemezkék (trombociták) számának csökkenése és funkciózavara is beleszólhat. A csontvelőben keletkezett vérlemezkék feladata ugyanis, hogy sérülés esetén összecsapódva kitapadjanak az érfalhoz, és a többi alvadási faktor aktiválása segítségével, összetett biokémiai folyamatok révén véralvadékot képezve akadályozzák meg a vérvesztést. Ha azonban a vérlemezkék száma túl alacsony vagy túl magas (pl. esszenciális trombocitémiában kóros minőségű vérlemezkék), vérzékenység, illetve fokozott véralvadási hajlam alakul ki a betegnél.

Ilyenkor spontán vérzések alakulhatnak ki, a vérzés a megszokottnál tovább tart, sőt előfordulhat, hogy a csillapodást követően ismételten elindul. E funkciózavarnak szerzett és veleszületett okai is lehetnek. Az előbbiek többek között gyógyszerszedés (például aszpirin, kemoterápiás készítmények) és egyes autoimmun betegségek kapcsán jelentkezhetnek. A veleszületett zavarok ritka, genetikai eredetű rendellenességek, amelyek a vérlemezkék egyik vagy több funkcióját érintik.

A pontos okok tisztázása érdekében hematológus felkeresése javasolt, aki a kezelés szükségességéről az állapot súlyosságának függvényében dönt. – Elsősorban arra törekszünk, hogy megelőzhessük a vérzéses szövődményeket: a vérlemezkeszámot növeljük, illetve az alapbetegséget kezeljük, de fontos a fennálló tünetek enyhítése is – mondja a szakember.

A vérzékenység gyakori oka: a Willebrand-szindróma

Vérzékenységet és a bőr alatt, súlyosabb esetben az ízületben és izomzatban is megjelenő vérömlenyeket az alvadási faktorok hiánya, illetve csökkent működése is előidézhet. A vérzékenység szó hallatán a laikusok általában a hemofíliára gondolnak, mely egy ritka, súlyos vérzékenységgel járó, öröklődő betegség.

A vérzés a bőrt, a vázizomzatot és az ízületeket egyaránt érintheti, amihez rendkívül súlyos fájdalom társul, és mozgáskorlátozottsághoz is vezethet. A hemofíliás betegek vérzékenysége a vér alvadásához szükséges faktorok (általában a VIII. vagy a IX. faktor) hiánya, csökkent mennyisége, illetve nem megfelelő működése miatt alakul ki. Jelen tudásunk szerint a betegség nem gyógyítható, de a személyre szabott hatékony kezelésekkel az érintettek közel teljes életet élhetnek – mondja a szakember.

A hemofíliánál azonban jóval gyakrabban fordul elő az úgynevezett von Willebrand-szindróma, amit a Willebrand nevű alvadási faktor hiánya, vagy csökkent működése idéz elő. Ez a faktor szükséges ahhoz, hogy a vérlemezkék megtapadhassanak az érfalhoz, és stabilizálják a VIII-as faktort a plazmában.

A betegségnek több típusa is ismert, a tünetek különböző fokú vérzékenységben nyilvánulhatnak meg, de leginkább bőr- és nyálkahártyavérzések jellemzik. Gyakoriak az ok nélkül kialakuló, a bőrön található kisebb-nagyobb bevérzések. Csecsemőknél gyakoriak az úgyneveztt szúrcsatornavérzések (injekciós tű szúrását követően), vagy a fog kibújásakor jelentkező ínyvérzések.

Nők esetében komoly problémát okozhatnak a menorrhagia (erős, menstruációs vérzés) tünetei, és a szülést követő súlyosabb vérzések. Sokszor foghúzást vagy egyéb műtéti beavatkozás során jelentkező jelentősebb vérzés miatt derül ki, hogy a betegnél Willebrand-szindróma áll fenn. A gyomor-béltraktust érintő vérzések és a véres vizelet is előfordul. Szerencsére a betegség ritkán okoz csillapíthatatlan vérzést, viszont a menstruációs panaszok vashiányos vérszegénységet okozhatnak az érintett nőknél.

Idősebb korosztályban lehetséges a szerzett betegség is: a Willabrand-faktor ellen termelődhetnek ellenanyagok, ezáltal okozva vérzékenységet – autoimmun betegségre utalva.

– A Willebrand-szindróma diagnózisához véralvadási vizsgálatokat kell végezni, illetve laborvizsgálattal a von Willebrand-faktor szintjét és aktivitását is ki tudják mutatni. A betegség kezelése általában véralvadást segítő gyógyszerekkel történik, súlyosabb esetben pedig bizonyos műtéti beavatkozásokat megelőzően intravénás injekcióval pótoljuk a hiányzó alvadási faktort, hogy megakadályozzuk a bővebb vérzéses szövődményeket.

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

• véraláfutás
• véralvadás
• vérzés
• betegségmegelőzés
• tünetek és betegségek
• Életmód