Nyomornegyed lett az egykori mintalakótelepből: a nincstelenek palotájának ismerik a White Buildinget

Ahogy a világ szinte minden pontján, úgy a Távol-Keleten is súlyos sebeket ejtett a II. világháború, amit az országok csak nehezen tudtak átvészelni. Így volt ez Kambodzsával is, ami korábban sokáig francia gyarmat volt, ám 1953-ban függetlenné vált.

Bár a francia függés időszaka alatt is szépen fejlődött az ország, ezt a folyamatot önállóan is tartani tudta, sokáig Ázsia gyöngyének is nevezték Kambodzsát. A gyors növekedésnek köszönhetően a ’60-as évekre a főváros, Phnompen már elérte a kétmilliós lakosságot, ám ez a lakásigényeket is nagyban megnövelte.

White Building, a mintalakótelep

A fővárosban egyre nagyobb kereslet volt az olcsó, munkások számára is megfizethető lakások iránt, hiszen a gazdasági fejlődés miatt sok vidéki munkavállaló érkezett Phnompenbe. A White Building, vagyis a fehér épület ötlete ezt a problémát szerette volna megoldani: a mintalakótelepen 468 lakást hoztak létre, ami az alacsonyabb jövedelmű rétegek számára is megfizethető volt, a célja pedig az volt, hogy a vidékieket is bevonják a modern városi életbe. Volt itt iskola, üzletek, orvosi rendelő, és remek közösségi élet alakult ki.

A vidéki munkások mellett rengeteg művész, táncos, színész és zenész is élt itt, hiszen közel volt hozzá a Nemzeti Színház épülete, így nagyon változatos volt a lakóközösség. Az 1963-ban átadott épületegyüttes ezzel a haladást, az új Kambodzsát szimbolizálta. Modern épületek, barátságos parkok és kertek, rendezett környezet jellemezte.

Ez az idilli légkör azonban csak néhány évig tartott, ugyanis a vietnámi háború és következményei a kambodzsai fővárost sem kímélték. Az országban egy puccs után polgárháború tört ki, a kommunista vörös khmerek pedig a ’70-es években szinte teljesen elűzték vagy kiirtották Phnompen lakosságát, így az egykori virágzó mintalakótelep is sokáig csak üresen állt. Az elmenekült lakosok 1979-től, a rezsim megbuktatása után kezdtek visszatérni a megtépázott városba, a White Building a harcok és az állapotmegóvás hiánya miatt azonban már sokkal rosszabb körülmények között várta az embereket.

Mintalakótelepből a nincstelenek palotája lett

A főváros a ’80-as évektől kezdve újra fejlődni kezdett, ám a fehér épület már nem kapott akkora figyelmet, a művészek és munkások helyett pedig a legszegényebb vidéki rétegek kezdték újra használni a lakásokat. Ebben az időben kezdett egyre lepusztultabbá válni a hely, rosszak voltak a higiéniai körülmények, virágzott a drogkereskedelem és -fogyasztás, a prostitúció és a bűnözés is, így egyre hírhedtebbé vált a környék, a kívülállók csak ritkán merték a környékre betenni a lábukat. Éppen ezért a kambodzsaiak csak a „nincstelenek palotájaként” kezdték emlegetni a nyomornegyedet.

Bár az itt élő nagyjából 2500 ember remek közösséget alkotott, és jól érezték magukat a komplexumban, az önkormányzat a 2000-es években egyre sürgetőbbnek érezte, hogy valamit kezdjen az épülettel, hiszen az állapota nagyon megromlott, mindenhol csak egyre növekvő repedések és illegálisan telepített erkélyek sorakoztak, de a bűnözést is szerették volna felszámolni. Végül úgy döntöttek, hogy nem lenne sok értelme az elöregedett lakóház felújításának, és lebontásra ítélték.

2015 júliusában adták ki a kilakoltatási parancsokat, a lakástulajdonosok pedig négyzetméterenként 1400 dolláros kártérítést kaptak, hogy új életet kezdhessenek. Csaknem 500 családot érintett a határozat, sokan örültek, hogy igényesebb helyre költözhetnek, viszont voltak olyanok is, akik sajnálták, hogy lebontják az épületet, ami sokáig Kambodzsa aranykorát szimbolizálta. A White Buildinget végül 2017-ben bontották le. Az egykori mintalakótelep történetéről 2021 őszén egy kambodzsai drámát is bemutattak, ami Oscar-várományos a legjobb nemzetközi film kategóriában.

A kínai Bűnös város

A fallal körülvett lakótömb a bordélyok, bűnözés és drogterjesztés melegágya volt fénykorában.

(Képek forrása: Getty Images Hungary.)

• kambodzsa
• lakótelep
• bűnözés
• nyomornegyed
• épület
• Utazás