Amerikai kertvárost építettek meg a 40-es években Nagykanizsán: a MAORT-telep az olajipari dolgozóknak készült
Az olajipari dolgozóknak épült nagykanizsai MAORT-telep egy amerikai kertvárost idézett már a '40-es évek Magyarországán.

MAORT telep2
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Zöldellő sövények, rendezett gyep, parkos környezet, az utakat szegélyező platánfák, világos, földszintes egyenházak, jelképes fehér kerítések: egy amerikai kertváros idillien megkomponált képét idézi Nagykanizsa '40-es években épült lakótelepe, a MAORT-telep.

De mit is keresett egy amerikai kertváros a '40-es évek Nagykanizsáján? A válasz az olajipar előretörésében és a tervezők víziójában keresendő.

Amerikai mintára épült MAORT-telep

Nagykanizsa belvárosától szinte egy karnyújtásra, némiképp mégis eldugott helyen található az a lakótelep, melyet a Magyar-Amerikai Olajipari Rt., azaz a MAORT dolgozói, mérnökei, tisztviselői számára terveztek és építtettek meg lakhatás céljából. Az amerikai minta természetesen nem légből kapott volt: az 1938-ban megalakult cég az amerikai Standard Oil Company leányvállalataként működött.

Bár az építkezés 1942-43-ban vette kezdetét, a második világháborúban a munkálatok megrekedtek, teljesen csak 1949-re fejezték be. Ezekben az időkben a telepet államosították, de még évtizedeken át a vállalat kezelésében állt, így az egységes kép továbbra is megmaradhatott.

Az olajipari lakótelepek tervei és azok megvalósítása Bősze Kálmán erdőmérnök nevéhez fűződött, a telepen cél volt a nyugalom, a természet közelsége, amit a parkosítással igyekezett elérni. Egyfajta üdülőövezeti mintát alakított ki ezzel, kevés kerítéssel, veteményesek, ólak, gazdasági építmények mellőzésével. Az építkezésen saját részleg dolgozott, hozzáértő szakemberekkel.

A MAORT-per

Az olajipari társaság a szénhidrogén-bányászat előretörésével kapott nagyobb szerepet a térség és az ország iparában, miután feltárták a zalai olajmezőket. Az alapítók között volt Gyulay Zoltán mérnök, valamint Papp Simon, aki a világháborúba történő belépést követően az anyagvállalattól elszakadó céget vezette, és sikeresen megóvta a német megszállás alatt a felszerelést és a kőolajmezőket is, majd az államosítási törekvésekkel is egyedül igyekezett felvenni a harcot.

Mivel a vállalat továbbra is nagyrészt amerikai kézben volt, és a szerződés szabályait betartva a kőolaj 15%-át az állam részére biztosították, az államosításra nem volt valódi jogalap. Elindította hát az országvezetés a MAORT-pert, letartóztatva Papp Simont és más vezető munkatársakat, előbbit halálra is ítélték. A vádjuk szerint hamisított dokumentációkkal és hibásan végzett fúrásokkal szándékosan okozott kárt a gazdaságban. A beismerő vallomásokat követően - melyekről talán nem meglepő módon utólag kiderült, kényszer alatt tették, hamis tanúkkal - az amerikai állampolgárságú munkatársakat kiutasították az országból, az itt maradtakat fegyházra ítélték.

A cikk az ajánló után folytatódik

1949-ben Papp Simon halálbüntetését életfogytiglani börtönre enyhítették, örökre kizárták az MTA-ból, családját kitelepítették, szakértelmét viszont továbbra is kihasználták az olajiparban és a recski tábor vízellátásában. A férfit 1955-ben engedték szabadon, ezt követően folytathatta a munkát, csak posztumusz vették újra fel az Akadémiába, és így kapta meg a Széchenyi-díjat is a kőolajtermelésben végzett kutatómunkájáért.

Az utcán végigsétálva a mai napig egyértelműen érezhető az amerikai kertvárosok sajátos hangulata, ráadásul 1992 óta helyi védelem alatt áll, így az arculatot aktívan őrzik is a lakók, és szigorú előírások vonatkoznak a beépíthetőségre, annak módjára és kinézetére.

A világos, fehér vagy pasztellszínek, a rendezett udvarok, a nyeregtetős, földszinti lakóházak változatlanul jellemzik a Tripammer Gyula utca, a Papp Simon sétány és az Olaj utca által határolt telepet.

A jelenleg érvényben levő szabályzás többek közt a szabadtéri burkolatok mennyiségét is meghatározza, ami legfeljebb a terület 5%-a lehet, főként szürke, égetett kerámiával vagy a tetőcseréppel megegyező színben, de még a pincelejáró, a pinceajtó és a lépcső kialakításának lehetőségeiről is pontosan rendelkezik.

A Jancsi-telep kedves utcái Budapesten

A Jancsi-telep a 19. század végén épült a MÁV dolgozói számára a német és az angol kertvárosok mintájára, minden igényt kielégítően.

(Wikipédia/Panpeter12Panpeter12, FekistPanpeter12.)

Ezt is szeretjük