Íme a leghíresebb foglalt házak Európában és itthon: volt, amiből közösségi ház lett, máshol koncerteztek is
Az üresen álló házak elfoglalásának egykor komoly hagyománya volt az európai alternatív körökben.

59 Rivoli Párizs
Ez is érdekelhet
beauty and style
Top olvasott cikkek

Az elhagyatott, hosszú évekig üresen álló ingatlanok szomorú látványt nyújtanak, különösen, ha a tulajdonos rájuk sem néz - néhány évtizede azonban alternatív körökben ez akár egy kihagyhatatlan lehetőséget is jelenthetett a házfoglalásra.

A foglalt házak, angolszász kifejezéssel squatok olyan használaton kívüli ingatlanok, amelyeket a tulajdonos tudtán kívül, teljesen erőszakmentesen vett birtokba egy közösség. Különösen Nyugat-Európában számított ez bevett gyakorlatnak, de Magyarországon is volt rá néhány emlékezetes példa.

Mi történt a foglalt házakban?

Az elfoglalt házakban aztán hamar felpezsdült az élet, és új funkciót kaptak: némelyikben művészeti galériát nyitott egy-egy underground kör, vagy közösségi térként funkcionált, de akadt, ahol koncerteket is szerveztek. Olyan is létezett, amelyet csak egy-egy demonstráció idejére foglaltak el, vagy ezzel hívták fel a figyelmet a közösségi terek hiányára, esetleg magára az értékes, üresen álló épületre. Nagy népszerűségük ellenére jogilag már komplikáltabb volt a helyzetük.

Országonként eltér, hogy milyen szabályozások vonatkozta rájuk, illetve milyen szankciókkal számolhattak a tulajdonossal nem egyeztető csoportok, többségükben hatóságilag számolták fel a helyet, ám volt, ahol a helyek üzemeltetői komoly civil támogatottságot szereztek maguknak, így a kilakoltatók hangos ellenállásba is ütköztek.

Mivel azonban jogi kapcsolatban az elfoglalók nem álltak a tulajdonosokkal, nem keresték fel őket, nem bérelték hivatalosan a helyet, követeléseik csak ritkán nyertek létjogosultságot, a törvény többnyire utóbbi érdekeit védi.

A cikk az ajánló után folytatódik

Más a helyzet például Nagy-Britanniában, ahol hosszas törvényi eljárás előzi meg a kilakoltatást, amikor is a tulajdonos köteles hivatalosan bebizonyítania, hogy az övé a házban lakás joga, ellentétben a beköltözött személyekkel. Ha pedig 12 év alatt senki nem formál rá jogot, még ennél is egyértelműbb a helyzet: a squatterek ilyenkor elbirtokolhatják azt.

Ungdomshuset

Európa legrégebbi foglalt ingatlana a dániai Ungdomshuset volt, egy 1897-es koppenhágai épület, ami egykor a munkásmozgalom székhelyeként működött. Az elhagyatott házat 1982-ben foglalták el punk és anarchista csoportok, majd 15 éven át zenei központként és találkozóhelyként funkcionált. 

Érdekesség, hogy amikor elhúzódó konfliktusok után 1999-ben árulni kezdte az önkormányzat, használói a következő elrettentő feliratot tették ki az épületre: „eladó, 500 pokoli független, kődobáló, erőszakos pszichopatával együtt”. A Faderhuset nevű evangéliumi felekezet mégis megvette, az épületet 2007-ben ürítették ki, majd bontották le, miután három napon át tartottak a zavargások a hely védelmében.

Aftersquat, avagy 59 Rivoli

Párizs egyik forgalmas bevásárlónegyedében, a Louvre közelében található Rivoli utcában már messziről feltűnhet a látogatóknak egy színes, giccses épület, melyet Rivoli Squatnak vagy Aftersquatnak is neveznek - illetve a Chez Robert Électron Libre nevet is viseli. A külső túldíszítettség egyfajta görbe tükröt hivatott tartani a belvárosi kereskedelmi forgatagra. A hely galériaként, stúdióként, művészeti térként működik, a története viszont nem mindennapi.

1999-ben három művész: Kalex, Gaspard és Bruno (magukat KGB-nek is nevezve) elfoglalta a 15 éven át üresen álló épületet. Három hónappal később értesítést kaptak a kilakoltatásról, ám a sajtóvisszhangot és némi jogi utánajárást követően a csoport maradhatott, természetesen továbbra is squatterként. Majd jött egy nagy, pozitív fejlemény: a hamarosan megválasztott polgármester, Bertrand Delanoë 2005-ben a hely megvásárlásával hozzájárult, hogy legális művészeti stúdióként és galériaként tovább működhessen. Számos alkotó lehetőséget kapott itt, és nagyjából húsz állandó művész is dolgozik az épületben. A házat felújították, 2009 óta bárki számára látogatható.

Híres német squatok

Nyugat-Németországban több híres squat is működött. Az egyik közismert ház az 1888-ban épült, hamburgi Rote Flora volt, mely a második világháborúig, majd 1949-től színházként üzemelt. Később mozifunkciót kapott, végül áruház nyílt benne, mely 1987-ig működött. Egy producer eltökélte magát, hogy zenés színházat nyit benne, ám heves ellenállásba ütközött a környéken, így a tervet elvetették.

1989-ben bérleti szerződést kötöttek egy, az épületet használni kívánó csoporttal, ám azt érvényen kívül helyezték, amivel azok squatterekké váltak. A 2000-es évek sok jogi hercehurcája után ma legális, főként adományokból fenntartott kulturális központként működik, de politikai eseményeknek is teret ad, tüntetések bázisa, a közösségek nyíltan fellépnek mindenfajta előítélet, rasszizmus, szexizmus, homofóbia ellen. 

Hasonló foglalt hely volt a kreuzbergi Tommy Weisbecker Haus, amely szociális szállásként híresült el fiatal hajléktalanok számára - végül legális lakásprojekt lett belőle, 2013-ban harmincéves bérleti szerződést kötöttek a működés biztosítására. A berlini Liebigstrasse 34 a berlini baloldal kedvelt helye volt 1990-től az épület 2020-as lebontásáig. A szintén berlini Kunsthaus Tacheles ezzel szemben ma is híres kulturális központtá alakult az évek folyamán. 

Foglalt házak Magyarországon

Magyarországon, elsősorban Budapesten is lehet találni példát az elmúlt évtizedekből a foglalt házakra. Az első és egyik legfontosabb ilyen squat 1991-ből ismeretes, amikor is a ma Trafóként működő épületet a francia anarchista Resonance csoport foglalta be, majd koncerteket, előadásokat szerveztek a nagyközönség számára. Az önkormányzat felvásárlásával szorult háttérbe az eredeti közösség, bár az épület megőrizte arculatát, és ma is alternatív művészeti, közösségi térként, színházként funkcionál.

A Trafó Kortárs Művészetek Háza.
A Trafó Kortárs Művészetek Háza.
Fotó: Wikipedia/VinceB

A Centrum csoport nevéhez több rövid életű foglalás is kötődik: 2004-ben az Úttörő áruház elhagyott épületében nyitottak közösségi központot, mindössze két hét alatt kiállításokat és más akciókat is tartottak. Bár a területet hamar el kellett hagyniuk, 2005-ben egy Kazinczy utcai házat foglaltak el azzal a céllal, hogy felhívják a figyelmet a kulturális központok hiányára és a pusztuló zsidónegyedre.

Hasonló akcióként egy rég bezárt Ápisz-üzletben nyitott egy csoport művészeti galériát, irodalmi és koncertteret a Király utcán. A hely később Sirály néven vált ismertté, amelyet hat év után, érvényes bérleti szerződés hiányára hivatkozva záratott be az önkormányzat.

Kísértetvárosok Európában

Ezek az európai települések mementóként őrzik a történelem egy-egy nem is olyan régi fejezetének emlékét.

(Borító- és ajánlókép: Párizs, Rivoli 59 - Getty Images Hungary, cikken belüli képek: Wikipedia/EPO, Airair, VinceB. Getty Images Hungary.)

Ezt is szeretjük