Hogy néznek ki ma a vörösiszap-katasztrófa helyszínei? Képeken mutatjuk Kolontárt és Devecsert

Kilenc éve történt a vörösiszap-katasztrófa, amely nyomot hagyott Kolontár és Devecser életén.

Kolontár és Devecser 2019-ben

„A főnök felhívott, és azt mondta: meneküljetek!” - meséli egy devecseri vendéglő felszolgálója, amikor rákérdezek, mi is történt a vörösiszap-katasztrófa napján. Majd hozzáteszi: „kinéztünk, és láttuk, hogy visz mindent. Házakat. Kutyaólat kutyástul.”

2010. október 4-én Kolontár és Devecser községeknek súlyos tragédiával kellett szembenézniük: kilenc éve pontosan ezen a napon szakadt át az ajkai zagytározó 10-es kazettájának fala, majd hömpölygött végig a településeken és határaikon az 6-700 ezer köbméternyi pusztító vörösiszap.

Amikor vitt mindent a vörösiszap

A vörösiszap-katasztrófa ma is fájó pont a helyiek életében. A lúgos, maró hatású anyag nemcsak óriási ökológiai és anyagi károkat okozott, de tíz ártatlan ember életét is követelte, és további kétszázan megsérültek.

A helyenként másfél-két méter magas hullámban beömlő zagy elől sokaknak menekülniük kellett az utcákon, futva az életükért, másoknak „csak” az ingóságaik vesztek oda.

Noha az életben maradottak számára egész lakóövezetek épültek kárpótlásul, nyolc és fél évig nem vontak felelősségre senkit a történtekért, utána is csak a MAL Zrt. egykori vezetőjét és helyettesét ítélték két év hat hónap és két év börtönbüntetésre, a többi vádlott jóval kevesebbel megúszta. 

Pedig a szennyezést a közvetlen sérülések mellett hosszabb távon is felelőssé tették a helyi lakosok egészségi állapotának romlásáért: egy évvel később a sajtó arról számolt be, hogy az érintett falvakban megnőtt a magas vérnyomással, az immunrendszerrel és a viselkedési zavarokkal kapcsolatos betegségek száma.

Amint a devecseri felszolgáló úr belemelegedett a beszélgetésbe, elmagyarázta, miként is kerítette körbe az iszap az ipari létesítmények miatt kissé védettebb helyen fekvő vendéglőt: sáros csizmájú vendégek hozták meg a katasztrófa hírét, mire pedig ráeszméltek, a pusztító zagy miatt a környező házak már romokban hevertek, ők pedig kényszerűségből végül a "préri közepére" kerültek, távol a kisváros lakott területétől.

Egy biztos: nemcsak a kiüresedett utcákon látni világosan a történéseket, de a települések, valamint a térség lakói sem tudták teljesen megemészteni a borzalmas tragédiát, alapjaiban határozza meg a közérzetüket az emlék és annak a kiszámíthatatlanságnak az érzése, hogy az emberi hanyagság miatt pillanatok alatt életek munkái veszhetnek oda, sokan máig nem szívesen beszélnek a történtekről.

A legnagyobb pusztítást talán a kolontári Kossuth utcában végezte a vörösiszap, hiszen ez a legszélső utca a faluban, ahonnan már rálátni az ajkai zagytározóra is.
Fotó: Indafotó/<a id="hyperlink_e4e381e3082e1d0c537f50facbb765e4" href="https://indafoto.hu/sinpityu" target="_blank">sinpityu</a>, Tamás Katalin
A Kossuth utca végén a legszélső ház egyfajta mementóként áll a mai napig, benne egy kiállítás nyílt a katasztrófáról készült fotókból.
Fotó: Tamás Katalin
A kiállítás emléket állít a "vörös iszonyat" áldozatainak, akiknek az emberi hanyagság és kapzsiság miatt kellett meghalniuk.
Fotó: Tamás Katalin
Az eredeti állapotában meghagyott házban fotók mesélnek a szörnyű tragédiáról.
Fotó: Tamás Katalin
A Torna patakot is elöntötte a vörösiszap 2010-ben, amelynek következtében a Marcal is szennyezetté vált. A megsérült természet lassan gyógyította be sebeit, 2019-re viszont régi fényében pompázik.
Fotó: Indafotó/<a id="hyperlink_bbfd5557a1e8a2da68ba64e5169d0536" href="https://indafoto.hu/csutka" target="_blank">csutka</a>, Tamás Katalin
Kolontár szélén, a patak fölött egy új híd épült, melyet Pados Zsolt emlékére ajánlották fel: a férfi a mentés közben veszítette életét.
Fotó: Tamás Katalin
De nem ő volt az egyetlen, aki áldozatul esett: rajta kívül nyolcan hunytak el Kolontáron, egy ember pedig később az életveszélyes sérülésekbe halt bele. Nem véletlen, hogy a települések lakói rettentően kevésnek érzik a felelősökre kiszabott büntetéseket.
Fotó: Tamás Katalin
A Kossuth utca magasabb részén található a templom, mely körül emlékparkot alakítottak ki.
Fotó: Tamás Katalin
A magasabban fekvő Petőfi utcán már jóval kevésbé látni az egykori pusztítás nyomait. Itt a házak jórészt megmaradhattak, bár az anyagi kár mindenütt jelentős volt.
Fotó: Tamás Katalin
A devecseri vasútállomás és a város között egy üres utca jelzi a régi lakóházak helyét. Belegondolni is megrázó, hogy az egykori lakóknak mindenüket itt kellett hagyniuk, hogy az utolsó tégláig mindent lebontsanak és megsemmisítsenek.
Fotó: Tamás Katalin
Devecser kastélyparkja mélyebben fekszik, így a vörösiszap másfél méter magasan állt benne. Hatalmas munkával állították helyre a területet.
Fotó: Országalbum/<a id="hyperlink_d75fc8c95db831c0d0d559e52cae5a4e" href="https://www.orszagalbum.hu/u/dia1965photography/kepek" target="_blank">dia1965</a>, Tamás Katalin
A kastélyparkban végzett munkák során pótolták a felső talajréteget, önkéntesek és egyetemisták letisztították a fák törzsét, a park megújítása egészen 2014-ig tartott. Szerencsére több idős fát is sikerült megmenteni.
Fotó: Tamás Katalin
Az értékeiket vesztett helyiek kárpótlásul a települések szélén létrehozott lakóparkokban kaptak új építésű házakat. A képen a devecseri Makovecz-lakópark látható.
Fotó: Tamás Katalin
A helyiek csodának vélik a Szentkút megmenekülését: a kutat csak körbevette az iszap, de el nem pusztította. Azóta még többen zarándokolnak el a két település közti forráshoz.
Fotó: Tamás Katalin

(Képek: Indafotó/karmaknmb Tamás Katalin. )

Ebben a cikkben nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését. Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport

Ehhez a cikkhez ajánljuk

Ezt is szeretjük