Hogy néznek ki ma a vörösiszap-katasztrófa helyszínei? Képeken mutatjuk Kolontárt és Devecsert

„A főnök felhívott, és azt mondta: meneküljetek!” - meséli egy devecseri vendéglő felszolgálója, amikor rákérdezek, mi is történt a vörösiszap-katasztrófa napján. Majd hozzáteszi: „kinéztünk, és láttuk, hogy visz mindent. Házakat. Kutyaólat kutyástul.”

2010. október 4-én Kolontár és Devecser községeknek súlyos tragédiával kellett szembenézniük: kilenc éve pontosan ezen a napon szakadt át az ajkai zagytározó 10-es kazettájának fala, majd hömpölygött végig a településeken és határaikon az 6-700 ezer köbméternyi pusztító vörösiszap.

Amikor vitt mindent a vörösiszap

A vörösiszap-katasztrófa ma is fájó pont a helyiek életében. A lúgos, maró hatású anyag nemcsak óriási ökológiai és anyagi károkat okozott, de tíz ártatlan ember életét is követelte, és további kétszázan megsérültek.

A helyenként másfél-két méter magas hullámban beömlő zagy elől sokaknak menekülniük kellett az utcákon, futva az életükért, másoknak „csak” az ingóságaik vesztek oda.

Noha az életben maradottak számára egész lakóövezetek épültek kárpótlásul, nyolc és fél évig nem vontak felelősségre senkit a történtekért, utána is csak a MAL Zrt. egykori vezetőjét és helyettesét ítélték két év hat hónap és két év börtönbüntetésre, a többi vádlott jóval kevesebbel megúszta. 

Pedig a szennyezést a közvetlen sérülések mellett hosszabb távon is felelőssé tették a helyi lakosok egészségi állapotának romlásáért: egy évvel később a sajtó arról számolt be, hogy az érintett falvakban megnőtt a magas vérnyomással, az immunrendszerrel és a viselkedési zavarokkal kapcsolatos betegségek száma.

Amint a devecseri felszolgáló úr belemelegedett a beszélgetésbe, elmagyarázta, miként is kerítette körbe az iszap az ipari létesítmények miatt kissé védettebb helyen fekvő vendéglőt: sáros csizmájú vendégek hozták meg a katasztrófa hírét, mire pedig ráeszméltek, a pusztító zagy miatt a környező házak már romokban hevertek, ők pedig kényszerűségből végül a "préri közepére" kerültek, távol a kisváros lakott területétől.

Egy biztos: nemcsak a kiüresedett utcákon látni világosan a történéseket, de a települések, valamint a térség lakói sem tudták teljesen megemészteni a borzalmas tragédiát, alapjaiban határozza meg a közérzetüket az emlék és annak a kiszámíthatatlanságnak az érzése, hogy az emberi hanyagság miatt pillanatok alatt életek munkái veszhetnek oda, sokan máig nem szívesen beszélnek a történtekről.

(Képek: Indafotó/karmak, nmb,  Tamás Katalin. )

• vörösiszap
• katasztrófa
• tragédia
• kolontár
• devecser
• ajka
• környezetszennyezés
• Utazás