Így néz ki a világ egyik legszebb kertje

Virginia kertje, Shenandoah termékeny, mint az ígéret földje, ám annál sokkalta szebb - írta a völgyről Washington Irving amerikai író, az egykori amerikai elnök, Thomas Jefferson pedig úgy emlegette, mint a helyet, melyért az Atlanti-óceánt is érdemes átszelni.

Shenandoah - a dallamos indián név ma egy szomorú dalt és a polgárháború egyik csatáját juttatja az amerikaiak eszébe, ugyanakkor egy olyan csodálatos szépségű vidéket, mely főnixmadárként, saját poraiból született újjá, hogy mára Észak-Amerika egyik legszebb természeti tájának és legnagyobb összefüggő kertjének nevezhessék.

A csillaglány csodálatos völgye

A Shenandoah nevet - jelentése: a csillagok leánya - az indiánok adták a völgy alján hömpölygő folyónak. Valójában két folyóról van szó, a North Forkról és a South Forkról, melyek a Massanutten-hegyet átkarolva Front Royal városánál egyesülnek. Innen már egy folyóként haladnak tovább mintegy nyolc kilométer hosszan, átszelik Nyugat-Virginia határát, majd Harpers Ferrynél beleömlenek a Potomac-ba. A Blue Ridge-hegység párás magaslatairól lélegzetelállító panoráma nyílik a Shenandoah lustán hömpölygő South Forkjára, bár voltaképp a Front Royal felé kanyarodó North Forkot azonosítják az Ó, Shenandoah kezdetű híres matrózdalból ismert hömpölygő folyóval.

Ősi indián földön

A Shenandoah völgye, más néven Virginia kertje körülbelül 240 kilométer hosszú, illetve átlagosan negyven kilométer széles. Az első fehér telepesek 1607-ben érkeztek Virginiába, jó száz év múlva pedig elkezdődött a vidék alapos felderítése.

A Blue Ridge-hegységen áthaladó 1716-os expedíció vezetője, Alexander Spottiswood, Virginia kormányzója - aki pezsgős-vörösboros köszöntőt mondott, amikor megünnepelték, hogy csapatuk egy ilyen gyönyörű területet fedezhetett fel - nyitotta meg az utat a telepesek előtt. Addig a völgy a soni és irokéz indiánok kizárólagos tulajdona volt, és az ő nyelvükből ered a Shenandoah név is. A völgy mélyén futó indián csapás a további nyugati terjeszkedés fő útvonala lett, ma pedig országos autópálya.

Amerika egyik legtermékenyebb kertje

Az 1720-as évektől kezdődően egyre több telepest vonzott a termékeny, festői vidék. Legtöbbjük német evangélikus és skót-ír presbiteriánus volt Pennsylvaniából, de angolok is átszivárogtak Kelet-Virginiából. Mindnyájan a család munkaerejére támaszkodtak - a Shenandoah-völgyben szinte teljesen ismeretlen volt a rabszolgaság -, és elsősorban mezőgazdasággal foglalkoztak - a jól termő föld igen alkalmas volt haszonállatok tartására, tejgazdaság létesítésére, valamint gyümölcs- és gabonatermesztésre.

Pusztulás és újjászületés

A völgy természeti adottságai és stratégiai jelentősége indokolták, hogy a déli Thomas J. Stonewall Jackson tábornok konföderációs serege itt szállásolta be magát a polgárháború - 1861-1865 - idején. A föld ellátta a katonákat élelemmel - a völgyet kenyérkosaruknak is nevezték -, az ősi indián csapások pedig alkalmasak voltak arra, hogy a csapatokat gyorsan és feltűnés nélkül mozgathassák.

A harcok az 1864-es nagy tűzvészben tetőztek, amikor Philip Sheridan tábornok az északi seregek élén elpusztította a völgyet: hamu és üszök maradt utánuk. Akik túlélték a háborút, meg voltak győződve róla, hogy ez a völgy soha többé nem kap életre.

Mára azonban a természet gyógyító ereje, illetve az itt élők kitartása és kemény munkája újjávarázsolta a tájat. Ma a virginiai almatermés több mint fele ebből a völgyből származik, innen kerül ki az állam teljes baromfiállománya és a legtöbb vágómarha, illetve zöldség, szőlőiből pedig számos jóféle bor készül.

Nemzeti park és páratlan arborétum

Ma több mint hétszáz növényfaj él itt: fák, bokrok, szőlő és mintegy nyolcvanféle vadvirág, emellett kétszáz madárfajnak nyújt élelmet és menedéket. A völgyben a legtöbb fa új telepítés - az egyetlen kivétel a gesztenye, mely a polgárháborús pusztítás után is magához tért. Az erdőkben emellett tölgyek, simafenyők, fűzfák és szikomórfák nőnek. 1926-ban a Shenandoah völgyében 78 ezer hektárnyi területen nemzeti parkot létesítettek.

Az erdők és rétek mellett a parkban körülbelül hatvan hatszáz méternél magasabb hegy is található. Évről évre turisták ezrei keresik fel a csodálatos tájat, mely mindössze 120 kilométerre fekszik az ország fővárosától, Washingtontól.

Virginia kertjének mai gazdagsága a természet erejének csodálatra méltó példája: alig több mint száz év alatt helyreállította mindazt, amit az emberek oly kíméletlenül elpusztítottak.

Cikkünk elkészítésében a Reader's Digest Különös helyek, elbűvölő tájak című könyve segített.

• kert
• nemzeti park
• természeti csoda
• amerikai egyesült államok
• világjáró
• Utazás