Tunéziában is hódít az Erős Pista - Ismerd meg az isteni harissát

A Tunéziai Turisztikai Hivatal jóvoltából meghívást kaptam az ország egyik legnagyobb gasztronómiai rendezvénysorozatára, az idén második alkalommal megrendezett Harissa Fesztiválra.

A csípős paprikakrém - amit leginkább hazánk nagy kedvencéhez, az Erős Pistához hasonlíthatnánk - a tunéziai ételköltemények elengedhetetlen tartozéka, szinte nincs is olyan étel, amibe ne kerülne a különféle fűszerekkel ízesített paprikapasztából. De magában is szívesen fogyasztják a harissát: általában jó minőségű olívaolaj és friss baguette társaságában kerül az asztalra, de sokszor tonhal vagy olívabogyó is kerül mellé.

A hagyományos verziója a legelterjedtebb, de készül belőle köménnyel, Cayenne-borssal vagy éppen padlizsánnal ízesített krém is. Eredeti receptje nincs is a harissának, ugyanis minden család a saját szájízének megfelelően ízesíti a paprikakrémet, aminek a fűszerezése ráadásul régiónként is változik.

Először voltam Afrikában, így nem igazán tudtam, mire számítsak konyhaművészet terén, de meg kell, hogy mondjam, minden étel, amit kint kóstoltam, elképesztően finom volt. Mivel szinte tényleg mindenbe kerül a harissából, a fogások ízvilága nagyon hasonlít a magyaros étkekéhez.

Egyedül a desszertek lehetnek kicsit furcsák az európai látogatók számára, ugyanis a legtöbb süteménybe jó adag rózsavíz kerül, amit idehaza inkább a kozmetikai cikkek és egyéb szépészeti termékek illatanyagaként ismerünk, és nagyon furcsa élmény, amikor nem az orrunkban, hanem a szánkban érezzük a rózsa aromáját.

Minden alkalommal elkápráztattak minket az étkezőasztalnál, a teljesség igénye nélkül ilyen finom fogások kerültek terítékre a nyaralás során.

Összesen öt napot töltöttem az országban, aminek persze nemcsak az ételeiről, hanem a látványosságairól is érdemes szót emelni. A tuniszi gasztrokalandozás után Sidi Bou Saidba látogattunk el, ami egy bűbájos művészfalu a fővárostól alig néhány kilométerre. Hangulatában leginkább a mi Szentendrénkhez tudnám hasonlítani, azonban a helynek van egy jellegzetes tulajdonsága: minden épület kék-fehér színben pompázik. A tenger partján fekvő kis település ilyen csodálatos látványt nyújtott a lemenő nap fényében.

Másnap Dougga romvárosa felé vettük az irányt. Sajnos az idő kibabrált velünk, és szakadó esőben indultunk felfedezőútra a düledékek között. A képek magukért beszélnek - ilyen gyönyörű látványban volt részünk az egyik legjobb állapotban fennmaradt római kori városkában, aminek a kültéri színházában nyaranta még mindig tartanak hagyományőrző előadásokat.

Az utazás utolsó napján Hammametben voltunk, a Dar Nour hotelben, ami egy sivatagi kis oázisként díszeleg a város szélén. Elképesztően kedvesen fogadtak minket a túra minden állomásán, itt viszont tényleg királyi fogadtatást kaptunk - elég csak néhány pillantást vetni a fotókra.

Összességében mindenkinek, akinek lehetősége nyílik rá, ajánlom, hogy vegye Tunézia felé az irányt. Nemcsak egy teljesen más kultúrkörrel ismerkedhet meg, hanem felfedezheti az ország finomságait is, amik után biztosan plusz kilókkal és jó néhány szép emlékkel térhet haza.

• külföld
• Tunézia
• paprika
• paprikakrém
• gasztronómia
• gasztronómiai program
• Utazás