A valódi Maugli szívszorító története: Dina Sanichart farkasok nevelték az indiai dzsungelben

Akár könyvben olvastad, akár a népszerű Disney-feldolgozásban vagy színházban láttad, gyerekkorodban, mint oly sokan, te is megismerhetted, és szerethetted A dzsungel könyve történetét, mely nemcsak aranyos volt, de az ember és a természet különös viszonyát is új fényben világította meg.

Bár sokan azt gondolják, a közkedvelt sztori egy kitalált mese, valójában igaz eseményeken alapszik: Rudyard Kipling farkasok nevelte Mauglijának ihletője az indiai Dina Sanichar szívszorító története volt.

Egy különös nap 1867-ben

1867-et írtak, amikor vadászok egy csoportja felkerekedett, hogy India vadregényes dzsungelében elejtsen néhány szép vadat. Akkor még nem sejtették, hogy nem prédákkal térnek majd haza.

Amint egy tisztásra értek, egy farkasok lakta barlang felé vették az irányt, és bár előbb azt hitték, hogy egy elejtett állatot látnak, felismerték, hogy egy hatévesforma kisgyermek fekszik odabent. Nem tudták, hogy kié lehet, vagy hogyan kerülhetett oda, de azt sejtették, hogy a gyermeket mindaddig a farkasok nevelték. Magukhoz vették, és egy közeli árvaházba, a Sikandra Mission Orphanage-be vitték őt.

Az intézményben dolgozók kíváncsian vették szemügyre az apró idegent, és kötelességüknek megfelelően gondozásba is vették őt. Dina Sanicharnak nevezték el a hindi szó, a szombat után, ugyanis aznap érkezett hozzájuk. Mivel azt látták, hogy egyáltalán nem a korának megfelelő fejlettséget mutatja, hamarosan megpróbálkoztak a tanításával, hogy felzárkóztassák kortársaihoz. A legalapvetőbb dolgokat is meg kellett neki tanítani, úgymint a járás és a beszéd. Sajnos azonban úgy tűnt, túl nagy lehet a gyermekben a szakadék az állatoktól tanult viselkedés és az emberektől látott újdonságok között.

Így élt az igazi Maugli az árvaházban

Amíg az árvaházban lakott, Sanichart elnevezték farkasfiúnak, hiszen nemcsak a vadászok, de az árvaház dolgozói is egyetértettek abban, hogy addig farkasok nevelhették, és valószínűleg soha nem látott még embert korábban. A fiú négy lábon közlekedett, és nehezen egyenesedett két lábra. Nehéz volt vele kommunikálni, ő csupán a farkasokéhoz hasonló hangokat adott ki, és azt sem értette, hogy mit jelent, ha valaki rámutat valamire. Csak a nyers húst ette meg, és szívesen rágcsált csontokat is. Ennivalóját, mielőtt falatozni kezdett, megszaglászta, és ha nem tetszett neki az illata, akkor nem volt hajlandó megenni.

Mivel hosszú időt töltött az árvaházban, az intézménydolgozók munkájának végül mégis lett eredménye. Sanichar egyre többet értett abból, amit mondtak neki, igaz, az emberi nyelvet sosem tanulta meg. Ahogy telt-múlt az idő, viselkedése mind emberibbé vált. Megtanult két lábra állni, sőt egyedül öltözött. Még a cigarettázást is eltanulta a körülötte lévőktől. Dina Sanichar épp csak 35 éves volt, amikor véget ért az élete. 1895-ben tuberkulózisban halt meg.

Gyermekkora, felcseperedése a legkevésbé sem volt átlagos, ám ezzel nem volt egyedül. Állítólag ugyanabban az árvaházban, ahol Dina lakott, több gyermek is élt, akiket az intézmény dolgozóinak állítása szerint ugyancsak farkasok neveltek korábban. Az egybeesés igen furcsa lenne, így nem is csoda, hogy felmerült, hogy a többi farkasgyermek csupán szellemi problémával születhetett, és nem volt Sanicharéhoz hasonló sorsa. Meglehet, hogy tragikus módon csupán látványosság gyanánt nevelték őket.

Ő volt a világ legfiatalabb édesanyja

Lina Medina hihetetlen történetét a következő cikkből ismerheted meg: csupán ötéves volt, mikor anya lett.

• maugli
• mese
• mesefilm
• történet
• igaz történet
• Terasz