Hátborzongató az elhagyatott szovjet falvak hangulata: erre ritkán jár fotós
Ezeken a helyeken ritkán jár fotós - mintha megállt volna az idő Kirgizisztán településein.
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek
-
01 -
02 -
03 -
04 -
05
Közép-Ázsia ismeretlen vidéke számtalan látnivalóval kecsegteti az odalátogatókat, arra azonban fel kell készülni, hogy az egykori szovjet országokban, így Kirgizisztánban is a mai napig nyögik az épületek a második világháborút. A természeti látnivalókban gazdag, csodaszép vidékekről rengeteg fotót találni az interneten: az országok valódi oldalát azonban kevés fotós merte megmutatni.
Mielőtt a Szovjetunió bekebelezte volna, a Közép-Ázsiában élő, nomád népek egy nagy kolóniaként töltötték mindennapjaikat. A határok felhúzásával azonban porba tiporták a romlatlan, természetes közösséget: az elnéptelenedett falvak, kihalt bányavárosok többségébe már csak hálni jár a lélek. Thijs Broekkamp nemcsak Kirgizisztánt, de az összes többi volt szovjet országot is bejárta, képei alapján pedig egyértelművé válik mindenki számára, hogy a világháború pusztítása nemcsak a harcok alatt, hanem azok után is jelen van.
A katonai ütközetek mellett természeti oka is van az üresen kongó utcáknak: a kimerülő nyersanyagkészletek miatt visszaszorult a legelterjedtebb megélhetési forrás, az érckitermelés is. A terület sugárszennyezettsége is számottevő, a radioaktív sugárzás mértéke egyes helyeken máig a határértékek felett van. Ezért kevesen vállalják, hogy új életet kezdjenek az Ázsia Svájcának is aposztrofált, mesébe illő hegyekkel ölelt területen, ami így előbb-utóbb az enyészeté lesz.
A hegyek közt fekvő Mingh Kush volt a Szovjetunió legnagyobb urániumkitermelője.
A radioaktív sugárzás ma is tízszerese a normálisnak.
A gyáraknak köszönhetően Ming Kush gazdag településnek számított: erről ma már csak az omladozó udvarházak árulkodnak.
Egyes helyeken személyes tárgyaikat is maguk mögött hagyták az egykori lakók.
Inylcheckben, egy másik hegyi településen volfrám, ón, molibdén és más fémek kinyerése folyt. Folyamatosan szükség volt új munkaerőre, azóta azonban szép lassan megsemmisül az egykori bányaváros.
Akár eredeti szovjet plakátok, falfestmények is felfedezhetők még az épületek belsejében.
Ma kevesebb mint harminc család él életvitelszerűen a területen, távol a civilizációtól.
A kihalt épületeket nem dózerolták le, de nem is próbálják lakhatóvá tenni: nincs senki, aki Ázsia legbelsőbb országában szeretne letelepedni.
Olvastad már?
OLVASD EL EZT IS!
