Szexuálisan túlfűtött Frankenstein-mesében brillírozik Emma Stone - Így sikerült a Szegény párák című film

Yorgos Lanthimos a filmvilág görög fenegyereke egy szexuálisan túlfűtött, posztmodern Frankenstein-történetet mesél el újra letaglózó erővel és virtuóz vizualitással, ami sokáig a nézővel marad. Ilyen élményben még a legelvetemültebb moziba járóknak is csak ritkán van része. 

A kifacsart felnövéstörténet tematikailag illeszkedik a rendező eddigi életművébe. Egyszerre tudja meghökkenteni, elborzasztani, megnevettetni és elgondolkodtatni a nézőt. Így sikerült szerintünk a Szegény párák.

Szegény párák-filmkritika

Yorgos Lanthimos ezúttal egy Alasdair Gray-regényt álmodott vászonra Tony McNamara forgatókönyvíró segítségével. A Szegény párák bizarr és helyenként igen megbotránkoztató, de soha nem öncélú és nagyon fontos kérdéseket vizsgál lehengerlő profizmussal. 

A történet középpontjában Bella Baxter (Emma Stone) nem mindennapi kalandjai állnak. Bella nem szokványos ember, létezése egy hátborzongató kísérlet eredménye, teremtője, a torz dr. Godwin Baxter (Willem Dafoe) morális szempontokat figyelmen kívül hagyva alkotta meg, majd próbált róla apaként gondoskodni, több-kevesebb sikerrel. 

Emma Stone lubickol a társadalmi konvencióktól szabad, különös karizmával rendelkező Bella szerepében. A nézők figyelemmel kísérhetik a fejlődését, ahogyan néhány szó esetlen gügyögésétől eljut a filozófia és a társadalom legkomplexebb kérdéseinek artikulált vizsgálatáig. Willem Dafoe alakítása szintén nagyon jól működik, különösen jól áll neki a kísérletektől eltorzult külsejű, fizikai roncs tudós szerepe, sikerül emberséggel megtöltenie a külsőleg szinte nem is emberi Godwin Baxtert. 

Bella fogolyként él az őt megalkotó Godwin Baxter házában, ám a nő a szexuális ébredése után kalandokra vágyik, ezért otthagyja Baxtert és a segédjét, akinek időközben a menyasszonya lett, és szürreális utazásra indul a nőcsábász Duncan Wedderburnnel, akit Mark Ruffalo alakít tőle kicsit szokatlan, de nagyon meggyőző stílusban. 

Bella az utazásai során megfordul Lisszabonban, egy hatalmas óceánjáró fedélzetén, Alexandriában, Párizsban és még sok egyéb helyen, ahol rengeteget tanul a különböző nemek dinamikájáról, a kizsákmányolás természetéről, a vágyakról és a világ csillogó felszíne alatt rejtőző sötétségről.

Yorgos Lanthimos ismét ügyesen és jól átgondoltan provokál, a filmben megjelenő explicit szexualitást nem öncélúan használja, minden egyes jelenetnek szerepe van a nagy egészben. Még a film legbizarrabb és legpolgárpukkasztóbb momentumaiban is ott rejtőzik egyfajta groteszk szépség. 

Az egyedülálló tartalomhoz egyedi hangulat sem árt. Szerencsére ezen a fronton sincs szégyenkeznivalója az alkotóknak. A film atmoszférája páratlan. A film eleji fekete-fehér jelenetek jól érezhetően inspirálódtak az európai avantgárd filmművészet különböző korszakaiból, de a stílusuk mégis egyedi és magával ragadó. 

Bella utazása során a film képi világa is hatalmasat változik. A világ kinyílik a főszereplő számára, élénk színekben játszó, soha nem látott, álomszerű városokban és tájakon utazik keresztül, amelyek egy különös hangulatú gyerekkönyv lapjairól is származhatnának. Ám a gyerekkönyvekkel ellentétben itt az esztétikus felszín alatt mindig vibrál valami különös, nyomasztó feszültség. Az ambivalens atmoszféra fenntartásához a zene is nagyban hozzájárul, Jerskin Fendrix karakteres dallamai az ember bőre alá kúsznak, helyenként hidegrázást, máskor könnybe lábadt szemeket okozhatnak. 

A Szegény párák a benne taglalt súlyos témák ellenére meglepően könnyen fogyasztható alkotás. A szerzői filmes megvalósítás, az erős szimbolika és a fajsúlyos témák ellenére a cselekmény jól követhető, a rendező filmjeire jellemző groteszk humor pedig mindig pont a kellő pillanatban varázsol mosolyt a néző arcára. A film által kínált élmény garantáltan egyedülálló, és ha az ember hagyja, rengeteget tud neki adni. 

A magyar közönség számára külön jelentős, hogy a film végi stáblistán rengeteg magyar név is felbukkan. Sőt, Mihalek Zsuzsa, a film berendezője Oscar-jelölést kapott a legjobb látványtervezés és díszlet kategóriában. Erről és a többi jelöltről mi is beszámoltunk ebben a cikkben.

Borítókép:  Yorgos Lanthimos/Forum Hungary

• filmajánló
• mozi
• kritika
• film
• szegény párák
• emma stone
• exkluzív
• Terasz