Látványorgiával és antipatikus főszereplővel támad az év egyik utolsó nagy filmje: így sikerült a Napóleon

Szemet gyönyörködtető, monumentális történelmi tabló lett a Napóleon, de vajon megéri a mozijegy árát?

1700590649736.png
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Ha a maximalizmusáról híres rendezőlegenda, Ridley Scott történelmi filmet készít, az mindig eseményszámba megy. Ha pedig ez a film egy olyan fontos történelmi alakról szól, mint Napóleon Bonaparte, ez hatványozottan igaz. 

Vajon a rendezőnek sikerült hatékonyan és hatásosan belesűrítenie bő két és fél órába a rettegett császár és hadvezér magasságokkal és mélységekkel teli, ellentmondásos életútját? Kritikánkból kiderül.

Napóleon - filmkritika

Francia forradalom, austerlitzi csata, Elba sziget, waterlooi csata, Szent Ilona-sziget. Az előbbi felsorolást olvasva a legtöbbeknek valószínűleg egyből beugrik egy név: Napóleon Bonaparte. A Korzikából indult, és egészen a Francia Birodalom trónjáig jutott császár és hadvezér kétségkívül az elmúlt évszázadok egyik legmegkerülhetetlenebb történelmi alakja, hatásai a mai napig érezhetők. 

De ki volt az ember a szinte mindenki által ismert győzelmek és bukások mögött? Milyen volt a személyisége? Milyen volt a magánélete? Valószínűleg ilyesfajta kérdések foglalkoztatták Ridley Scottot, amikor 2022-ben belevágott a Napóleon című film elkészítésébe. 

Bár a néző nem kap kielégítő választ ezen kérdések mindegyikére, a film így is egy lebilincselő, monumentális történelmi tabló lett, amit nem érdemes kihagyni.

A film nyitányában a francia forradalom egyik fontos jelenete elevenedik meg. Az atmoszféra erős, a képsorok jól megágyaznak a következő bő két és fél órának.

A vásznon néhány percen belül feltűnik a címszereplő, aki ekkoriban még csak egy ambiciózus, fiatal tüzérhadnagy. Bár a 20 éves Napóleont alakító 49 éves Joaquin Phoenix még a legnagyobb jóindulattal sem tagadhatna le 29 évet, az alakítása mégis működik az első vásznon töltött pillanattól. Azt csinálja, amiben a legjobb: szuggesztív, kiszámíthatatlan és veszélyes, de közben van benne egy furcsa elesettség is, a tekintete mélyén pedig ott bujkál egy csipetnyi őrület, ami bármikor a felszínre törhet.

A fiatal és tehetséges Napóleonban ott buzog a bizonyítási vágy, és a film elején egy hatalmas lehetőséget kap. A touloni royalista lázadást kell levernie, amelyet a brit hadsereg is támogat. A feladat nem egyszerű, ám a hadnagy remek stratégiai érzékének köszönhetően óriási sikert arat, amely megnyit számára néhány kaput.

InterCom/Sony/Apple
InterCom/Sony/Apple

Napóleon hadnagyból fokozatosan egyre nagyobb hatalmú államférfivá válása kissé elnagyoltan jelenik meg a film következő szakaszában, fontos, történelmileg releváns események maradnak ki, ami egyes nézőkben hiányérzetet okozhat. Azonban Ridley Scott ezen döntése bizonyos szempontból érthető, hiszen a rendező fókusza nem a politikai intrikákon és Napóleon ranglétrán való felfelé menetelésén, hanem a magánéletén, ezen belül is az első feleségével Joséphine de Beauharnais-val való kapcsolatán van. 

Az eszményinek korántsem mondható frigy hazugságok ingoványos talajára épül, és az érdekek ugyanannyira szerepet játszanak az alakulásában, mint az érzelmek. Joséphine eleinte csak a társadalmi előrejutás és egy fényűző élet lehetőségét látja Napóleonban, ám a hadvezér érzelmei őszintének tűnnek. Kettejük kezdeti interakcióiból az is kiderül, hogy bár Napóleon a csatatéren zseniális, az emberekkel való kommunikációban és érzelmei kimutatásában teljesen esetlen, analfabéta és kissé hisztérikus. A néző még abban sem lehet teljesen biztos, hogy a férfi valóban szerelmet érez-e a nő iránt, vagy csupán a külseje miatti rajongást.

A filmben megjelenő kapcsolat nagyon mérgező, helyenként kifejezetten nyomasztó. Napóleon és Joséphine többször is megalázzák egymást, a házasságban nincs jelen a tisztelet, csak annak valamilyen elfajzott, önmagából kifordult verziója. És mindezek ellenére a két fél mégsem képes egymás nélkül élni. Valamilyen formában mindig visszatalálnak a másikhoz, és talán maguk sem tudják, hogy mikor épp mit jelentenek a másiknak. A Joséphine-t alakító Vanessa Kirby remekel a szerepben. Egyszerre erős és törékeny, határozott és elveszett. 

1700590649775.png
Fotó: InterCom/Sony/Apple

A film gerincét képező kapcsolat mellett persze nagy hangsúlyt kapnak Napóleon életének legfontosabb eseményei is. A nézők remekül megkomponált, Ridley Scott vizuális igényességét maximálisan tükröző jelenetekben csodálhatják meg, ahogy Napóleon serege ágyúval lövi a gízai piramisokat az egyiptomi hadjárat során, a beszakadó jégtáblákat az austerlitzi csata jeges poklában, Napóleon rendhagyó és kissé bizarr császárrá avatását vagy a waterlooi ütközetet.

Ezek a jelenetek szinte belepasszírozzák a nézőt a moziszékbe, és igazán gyönyörködtetik a szemet, de a filmben felbukkan néhány olyan probléma, amit sokan már a rendező Gladiátor című művében is kifogásoltak. Ridley Scott néha feláldozza a történelmi hitelességet a hatás oltárán: bizonyos eseményeket önkényes módon megváltoztat, csak azért, hogy ütősebb jeleneteket komponálhasson.

A film olykor kifejezetten erőszakos, premier plánban látható lefejezésre és lovat szétszaggató ágyúgolyóra is készülhetnek a nézők.

A diadalok mellett természetesen helyet kapnak a legendás bukások is. Az 1812-ben már császári titulussal rendelkező I. Napóleon közel félmillió katonát számláló inváziós sereggel indult meg az Orosz Birodalom ellen, de elszámította magát, és a túláradó büszkeségének, valamint túl nagyra nőtt, de törékeny egójának köszönhetően több százezer katonáját küldte a fagyos halálba. 

A film az oroszországi hadjárat után átugrik néhány történést, és egyből az elbai száműzetést, majd az onnan való szökést és a hatalom visszaszerzését helyezi a fókuszba, hogy aztán az események a waterlooi csata káoszában csúcsosodjanak ki, majd a Szent Ilona-sziget magányában érjenek véget.

Ridley Scott kétségtelenül óriási fába vágta a fejszéjét ezzel a filmmel, de teljes sikert sajnos nem aratott. Bár a film az elsőtől az utolsó percig a képernyő elé szegezi nézőit intenzív és hatékony történetmesélésének, monumentális és minden részletre kiterjedő látványvilágának és kiemelkedő színészi alakításainak köszönhetően, a rendezőnek mégsem sikerült érthető és átélhető módon ábrázolnia, hogy hogyan lett egy korzikai kisnemesi családból született gyermekből a történelem egyik legnagyobb hatású figurája. Az események néha csak megtörténnek, de az azokig vezető út nincs érdemben taglalva.

A cikk az ajánló után folytatódik

Az alkotó egyébként igen kritikusan viszonyul Napóleon alakjához, nem romantizálja az uralkodót, sőt helyenként kifejezetten kellemetlen színben tünteti őt fel. A film végi listában pedig azzal is szembesülhetnek a nézők, hogy összesen hány katona halhatott meg a hadvezér irányítása alatt. A szám igen sokkoló.

„Franciaország, a hadsereg, Joséphine.” - A film szerint ezek voltak a haldokló Napóleon utolsó szavai. És Ridley Scott mozija valóban ezekre a dolgokra fókuszál, miközben megpróbálja megfesteni a történelem egyik leghíresebb figurájának alakját. És bár ez nem sikerült teljesen hibátlanul, a mozijegy árát mindenképp megéri, mert az élmény, amelyet kínálni tud, nem lesz mindennapi.

Vajon beállt a rosszul sikerült előzményfilmek sorába a legújabb Az éhezők viadala-film? Elmondjuk, hogy sikerült

A nagy sikerű disztópikus sorozat előzménye látványos, de kissé kiszámítható, Katniss Everdeen pedig nagyon hiányzik a vászonról. Kritika.

Vajon beállt a rosszul sikerült előzményfilmek sorába a legújabb Az éhezők viadala-film? Elmondjuk, hogy sikerült

A nagy sikerű disztópikus sorozat előzménye látványos, de kissé kiszámítható, Katniss Everdeen pedig nagyon hiányzik a vászonról. Kritika.

Elolvasom

Képek: InterCom/Sony/Apple, forrás: https://www.youtube.com/watch?v=B4AgA-iKk5Mhttps://www.youtube.com/watch?v=OAZWXUkrjPc

Ezt is szeretjük