A rákkal folytatott küzdelmét fotózta le a magyar nő: mi történt vele a gyógyulás után?

Pávó Rékát a Huawei és a National Geographic közös, nemzetközi mobilfotó-pályázatának keretében ismerhettük meg tavaly. Art & Leukemia című fotója - amelyen a rákkal folytatott küzdelmét örökítette meg - több mint 67 ezer kép közül nyerte el a szakmai zsűri által megítélt fődíjat.

A verseny óta eltelt egy évben Réka élete gyökeresen megváltozott: a gyógyulás útjára lépett, és amellett, hogy idén is indult a Huawei In Focus elnevezésű okostelefon-fotós pályázatán, elindította saját fotós karrierjét, valamint izgalommal várja, hogy részt vegyen az egykori képével nyert olaszországi fotós úton.

- Mi történt veled az elmúlt egy évben, mióta megnyerted a Next Image versenyt?

- A verseny után közvetlenül kemoterápiás tablettás kezelésre váltottunk, ami nagy öröm volt számomra, mert azt jelenti, hogy nem kell többé kórházban laknom. Annak idején hetekig tartott egy-egy kezelés, ez alatt az idő alatt végig benn kellett lennem, és az rendkívüli megterhelést jelentett.

Természetesen azóta is folyamatosan járok kontrollra és vérvételre, de összességében nagyon jól vagyok. Sajnos a kemoterápia következtében csípőprotézisre lesz szükségem, de ezt leszámítva nincs okom panaszra, pozitívan élek meg minden napot, és fotózok, amikor csak tehetem.

- Hogyan alakult a fotós karriered a verseny óta?

- Elhatároztam, hogy ha kiengednek a kórházból, olyan nőket szeretnék fotózni, akik hozzám hasonlóan megküzdöttek a rákkal. Hiszem, hogy ha kopaszon is ki tudtam hozni magamból a dögöt, akkor talán másoknak is tudok segíteni abban, hogy önbizalmat merítsenek, és szépnek lássák magukat. Különlegesek ezek az alkalmak, a sminket is én szoktam készíteni nekik, az egész folyamat egy nagyon jó lelki tréning.

- A betegséged kezdetekor az Operaházban végeztél adminisztratív munkát. Ezzel azóta felhagytál?

- Igen, a betegség után úgy éreztem, hogy nem várhatok tovább. Aki egy ilyen időszakot átvészel, sok mindent átgondol. Mindig is fotózással szerettem volna foglalkozni, sosem tudtam kibújni a bőrömből. Annak idején az Operaház nagy teraszán csináltam portrékat a kollégáimról. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, de valamiért nem volt bátorságom komolyan belevágni.

A mögöttem lévő nehéz időszak után szembesültem azzal, hogy sokkal több van bennem, és nem hagyhatom elveszni. Onnantól kezdve mindig nálam van telefonom és a fényképezőgépem, és amerre járok, gyűjtöm az ihletet a fotózáshoz.

- A tavalyi sikeren felbuzdulva idén is indultál a Huawei In Focus elnevezésű mobilfotós versenyén. Mi a története a képednek?

- A kép a férjem nagymamájáról készült: igazi falusi asszony, és számomra abszolút példakép. Nagyon sokat gondolkoztam, hogy milyen fotóval induljak, hiszen elcsépelt lett volna még egy magamról készített képpel versenyezni. Szerettem volna egy olyan karaktert találni, akiről igazán ütős sztorit tudok átadni.

Hermin néni átélte az orosz és a német megszállást, sok keserű emléket hordoz, de a mai napig egy nagyon tevékeny, életerős asszony. Olyan őszinteség van a mosolyában, amit meg kellett mutatnom. Szándékosan fekete-fehér képet szerettem volna, autentikusan, kotyogós kávéfőzővel, kis teakonyhával a háttérben.

- Éreztél nyomást a korábbi jó eredmény és a médiavisszhang miatt?

- Nyomás nem volt rajtam, de szerettem volna idén is elindulni, hogy bebizonyítsam, nem csupán a kép mögötti sztori miatt tudtam nyerni tavaly, hanem mert valóban van érzékem hozzá. Természetesen idén is örülnék, ha én lehetnék a győztes, de nem a nyeremény miatt, mert azt többek közt jótékony célra használnám, a Tegyünk a leukémiás gyermekekért és betegekért nevű alapítványnak adnám, akikkel a mai napig együtt dolgozom.

- Mennyire része a mobilfotózás a karrierednek?

- Abszolút része, és nem csak a karrieremnek, a mindennapjaimnak is. A versenyfotót is Huawei P20-szal készítettem. A fotózás számomra nem csak munka, hanem kikapcsolódás is.

- El tudod képzelni, hogy a mobilfotózás a jövőben meghaladja a hagyományos fényképezést?

- Ha valaki ragaszkodik az objektívek cseréjéhez, akkor természetesen a hagyományos tükörreflexes gépek a legjobbak, de én imádok mobillal is fotózni. Ha például a Huawei csúcskészülékeire gondolok, kétségtelen, hogy az azokkal készített portrék és tájképek minősége erősen megközelíti a hagyományos eljárással készített képeket.

Ráadásul a mobilkészülékek sokkal praktikusabbak és kényelmesebbek, hiszen nem kell több kilós súlyokat, objektíveket cipelni. Arról nem is beszélve, hogy fényképezés után ugyanúgy szerkeszthetők a fotók. Szerintem nagyon sok lehetőség van a mobilfotózásban, még azt is el tudom képzelni, hogy a jövőben nem lesz szükség majd hagyományos gépekre.

- Milyen tippet adnál azoknak, akik most először indulnak mobilfotós versenyen?

- Nagyon fontos, hogy tisztában legyenek azzal, hogy melyik kategóriában és mit szeretnénk bemutatni. Legyen egy elképzelésük, egy világos koncepció. Ha pedig valaki olyan csúcskészülékkel fotóz, mint a Huawei P20 vagy P30 széria tagjai, akkor a pro-üzemmód használatát ajánlom, hiszen rengeteg beállítási lehetőség van, és mesés képeket lehet vele készíteni.

- Hogyan készülsz a tavalyi versenyen nyert, National Geographic által szervezett fotós útra?

- Nagyon várom, nem is tudtam volna jobb nyereményt elképzelni. Mindig is álmom volt, hogy szakmai környezetben, hozzáértőktől tanuljak. Olasz nyelvű általános iskolába jártam, így a nyelvet is beszélem, a fotózásrészére pedig különféle objektívekkel készülök, de természetesen a mobilomat is magammal viszem, mindkét eszközzel szeretnék fotózni majd.

- Milyen terveid vannak a jövőre nézve a fotózással?

A fotózás az életem, mindenképp ezzel szeretnék foglalkozni a jövőben is. Biztos vagyok benne, hogy a gyógyulásomat is segítette. Jelként tekintettem arra, hogy tavaly megnyertem a Huawei nemzetközi mobilfotós-versenyét, éreztem, hogy ez az utam. A mai napig, ha meglátok egy embert, azon gondolkozom, hogyan fotóznám le, mit tudnék belőle kihozni. Szerencsésnek tartom magam, és boldog vagyok, mert végre azzal foglalkozhatok, amit igazán szeretek.

Kiemelt kép: Instagram/rekapavo

Így néz ki egy anya teste a valóságban

A terhesség alatt és a szülés után minden nő teste átalakul, és sajnos rengetegen vannak, akik igen rosszul érzik magukat emiatt. Sokan nem szívesen bújnak fürdőruhába az esetleges plusz kilók vagy a babavárás során kialakult striák miatt. Pedig egyáltalán nem szabadna szégyellniük a testüket.

• interjú
• gyógyulás
• fotópályázat
• huawei
• leukémia
• rákos emberek története
• sikeres nők
• pávó réka
• Terasz