Melyik macskafajta a legbarátságosabb? A testméret és a szőrszín is összefügg a személyiséggel

Macskatulajdonosnak lenni nagy kiváltság, a kis bársonytalpúak megannyi boldogságot csempésznek gazdijuk életébe, noha egyértelmű, hogy személyiségükben nagy különbségek is lehetnek. Látszólag kiismerhetetlen, min múlik, hogy egy bújós, doromboló vagy egy önfejű, kevésbé szociális cicát vesz magához az ember.

Természetes, hogy az emberekhez hasonlóan a macskák személyisége is nagymértékben különbözik, ezek az eltérések pedig nemcsak a mindennapokra, hanem akár az egészségükre is hatással lehetnek.

A macskák személyisége

Nemcsak egy kutyus, de egy macska örökbefogadása előtt is minden esetben érdemes tájékozódni az állattartás velejáróiról, és felkészülni az esetleges problémákra, viselkedési különbségekre, rossz körülmények közül származó cica esetén akár a rehabilitációra is. Sokakat így is derült égből villámcsapásként ér, ha cicájuk nem úgy viselkedik, ahogy várták. Előfordulhat, hogy épp nem bújik, nem igényli a társaságot, sőt, egészen vad, netán félősebb személyiség bújik meg benne. Türelemmel és elfogadással, a határok tiszteletével mégis remek társ válhat belőle.

A kutatókat régóta foglalkoztatja, mennyiben befolyásolja a fajta, a méret és egyéb külső jegyek a temperamentumot vagy akár a betegséghajlamot is. A macskák személyisége ugyanis közvetlen vagy közvetett módon is hatással lehet testi egészségükre. A vizsgálatok szerint a félénk macskák esetenként gyengébb immunrendszerrel rendelkeznek, ami bizonyos betegségek, például felső légúti fertőzések esélyét növeli sajnos.

A bátrabb természetű macskák viszont nagyobb valószínűséggel szereznek másoktól fertőző, gyógyíthatatlan vírusos betegségeket, így előfordulhat körükben a FIV (macska immundeficiencia vírus, a HIV macskákat érintő változata) vagy a FeLV (macskaleukémia). Természetesen a benti, nem kijárós cicák védettek ezektől a súlyos, gyógyíthatatlan betegségektől, ha nem találkoznak fertőzött egyedekkel, és a megfelelő oltások megléte is elengedhetetlen.

A kutatók a macska viselkedését és temperamentumát befolyásoló tényezőket már számos alkalommal igyekeztek górcső alá venni, az elmúlt évtizedek tanulmányait áttekintve pedig érdekes következtetésekre jutottak. Vizsgálódásaik során több aspektus tükrében felmérték az állatokat: megnézték például a félénkség-merészség fokát, azaz a kockázatos és újszerű helyzetekre adott reakcióikat, de a társasági, barátságos és agresszív mintákat is. Nyolc tényezőt azonosítottak, melyek hatással lehetnek a tulajdonságokra.

Korai szocializáció

Talán nem meglepő, de már a 2-12 hetes korban is sok minden eldől: a korai szocializáció gyakran döntő jelentőségű a barátságos és bátor macska nevelésében. A kutatások alátámasztják ennek jelentőségét körülbelül 2 éves korig. Bár hosszabb távon nem vizsgálták meg a korai szocializáció hatásának stabilitását az idősebb cicák esetében, talán sokan tapasztalják, hogy az emberhez szokott kiscica a későbbiekben is szívesen van a gazdik társaságában.

Fenotípusok

Bár furcsának tűnhet, a kutatások azt sugallják, hogy a macska fenotípusa (vagyis fizikai jellemzői) és személyisége között valószínű az összefüggés. A macskáknál a testméret, a szőrszín és a szőrhossz állítólag némiképp összefüggésbe hozható a személyiséggel. A narancssárga hím macskák az adatok szerint nagyobbak és dominánsabbak lehetnek. A tulajdonosok beszámolói alapján a narancssárga macskák barátságosabbak az emberekkel, mint a teknőctarka, a kalikó és a tortie macskák. A begyűjtött adatok arra mutattak, hogy a hosszú szőrű macskák talán kevésbé aktívak, engedelmesek, ami a tenyésztésük során fontos szempont lehetett a szőrápolás fokozott igénye miatt is.

Fajtakülönbségek

Míg a fenotípusos tulajdonságok csupán érdekességet jelentenek, nem egyértelmű szabályszerűséget, a fajta biztosabb előre jelzője lehet a személyiségnek. Egy tanulmány szerint a szőrzetnél megfigyelt viselkedésbeli különbségek is valójában a fajtán múlnak. Az adatok azt jelzik, hogy a gének nagy szerepet játszanak a macska személyiségében.

Az egyik egyedi temperamentumú fajta a brit rövidszőrű, amelyről kiderült, hogy jellemzően nem agresszív, nem túl aktív, kevésbé valószínű, hogy különféle viselkedési problémákat mutat, és kevésbé társaságkedvelő - talán ő a tökéletes házi kedvenc az introvertált emberek számára.

Az oxitocinreceptor-gén (OXTR)

Az adatokból úgy tűnik, az oxitocinreceptor-gén, amely hatással van az emberek és a kutyák kötődésére, a macskák szociabilitását is befolyásolja. Egy sajátos polimorfizmust társítottak a macska "durvaságához", amelyet úgy határoztak meg, mint: ingerlékeny, domináns, erőteljes és szeszélyes.

Apai örökség

Érdekes módon egy sor tanulmány azt mutatja, hogy a cicák apjuktól örökölhetik társasági készségeiket és bátorságukat. Egy tanulmány kimutatta, hogy a barátságosabb apáktól született cicák még korai szocializáció nélkül is barátságosak voltak az emberekkel. Tekintettel arra, hogy ugyanezek a cicák bátrabbak voltak az újszerű tárgyakkal szemben, a cicák inkább általános bátorságot örököltek, semmint kifejezetten az emberszeretetet.

Neurológiai aktivitás

A macskák két különböző típusú agresszivitást mutatnak a hipotalamusz két különböző területén végzett tevékenység eredményeként. A védekező agresszió magában foglalja a fenyegető hangokat és testhelyzeteket, valamint a provokációra adott reakciót, a ragadozó agresszió pedig a csendes ragadozó támadásokat, a zsákmányszerzést jelenti. Az agresszión kívüli egyéb tulajdonságok hátterében álló idegrendszeri mechanizmusok azonban kevésbé ismertek.

Megküzdési módok

A cicák között kétféle megküzdési módot azonosítottak a stresszre adott válaszként, ami viszont hatással lehet a temperamentumra. A stresszhelyzetben egyes cicák agresszívek, és megpróbálhatnak menekülni, esetleg felfedezni a helyzetet. Ezek a cicák általában merészek és aktívak. Eközben akadnak olyan kiscicák, akik védekezően, például elrejtőzve kezelik a stresszt, és általában félénkek, passzívak.

A szem is sokat számít

Talán a legmeglepőbb, hogy egy macska magasabb szemhőmérséklete összefüggésben állhat a stresszre való érzékenységgel, a félénk vagy az agresszív viselkedést előre jelezve. Az idősebb macskák szemhőmérséklete magasabb, ami azt jelzi, hogy ők valamivel érzékenyebbek a stresszre. Érdekesség, hogy magasabb szemhőmérsékletet mutattak ki az egyedül élő macskáknál is, ami arra utal, hogy a macskáknak akár előnyös is lehet más fajtársakkal való együttélés.

A fenti tényezők természetesen nem minden macska viselkedését befolyásolják egyformán, a személyiségük éppoly összetett, mint az emberek esetében, ráadásul a tartás környezete, az emberek velük szemben mutatott viselkedése is rengeteget számít. Egy félénk cica egy szerető, türelmes gazdi mellett kinyílhat, és kedves társsá válhat, egy vadabb kisállat pedig - ha nem is lesz igazi ölbe bújós kedvenc - idővel sokat nyugodhat egy kiszámítható, biztonságos környezetben, nem tolakodó emberek társaságában. Amennyiben te is szeretnél egy bársonytalpú barátot, érdemes a közeledben levő menhelyet felkeresni, és előzetesen picit megismerkedni választottaddal.

Kidobott macskákból szeretetgombócok

Teljesen megváltoztak a beteg, éhező, utcára dobott cicák új gazdijuknál. Bújós, mosolygós családtagok lettek.

(Képek: Getty Images.)

• macska
• személyiség
• Terasz