A halálról való elmélkedés segít, hogy jobb életet éljünk: mi fontos igazán?

A halál az élet része, ám az emberek nagy többsége kizárólag úgy gondol rá, mint veszteséget és szomorúságot magában hordozó, illetve saját elmúlásunkat jelentő tényezőre. Másképp is lehetne, egy sokkal építőbb formában: erről beszél Candy Chang a TED szórakoztató és oktatószínpadán.

Candy Chang művészként, dizájnerként éli mindennapjait, és célként tűzte ki, hogy egy különleges kezdeményezés keretében az embereket egymás felé nyitottabbá, életüket pedig szebbé teszi, és megpróbál változtatni nézőpontjukon a halállal kapcsolatban. A következő videón megtekinthető előadása, lent pedig az előadás fordításának részlete olvasható.

Mielőtt meghalok...

Fordította: Szemere Orsolya

"2009-ben elvesztettem valakit, akit nagyon szerettem. Joannak hívták, és olyan volt nekem, mintha az édesanyám lett volna. Halála hirtelen és váratlan volt. Sokat gondolkodtam a halálról, és mély hálát ébresztett bennem az együtt töltött időért, és megvilágította azokat a dolgokat, melyek az életemben manapság számítanak nekem. De küzdenem kell azért, hogy ezt a látásmódot fenn tudjam tartani a mindennapi életemben. Mintha nagyon könnyű lenne belefeledkezni a hétköznapokba, megfeledkezni mindarról, ami valójában számít.

Ezért régi és új barátok segítségével, ennek az elhagyatott háznak a falát egy nagy táblává varázsoltuk, és teleragasztgattuk egy kitöltendő kérdőívvel: "Mielőtt meghalok, szeretnék..." Tehát bárki, aki arra sétál, foghat egy krétát, és életén elgondolkodva megoszthatja személyes törekvéseit egy nyilvános területen.

Nem tudtam, mit várjak ettől a kísérlettől, ám másnapra a falat teljesen kitöltötték, és csak egyre több válasz lett rajta! Szeretnék néhányat megosztani azok közül, melyeket az emberek erre a falra felírtak.

"Mielőtt meghalok, szeretnék bíróság elé állni kalózkodásért." "Mielőtt meghalok, szeretnék odaállni a nemzetközi dátumválasztó vonal fölé". "Mielőtt meghalok, szeretnék millióknak énekelni." "Mielőtt meghalok, szeretnék elültetni egy fát." "Mielőtt meghalok, szeretnék őrülten élni." "Mielőtt meghalok, szeretném őt még egyszer a karomba zárni." "Mielőtt meghalok, szeretnék valakinek a lovagja lenni." "Mielőtt meghalok, szeretnék teljesen önmagammá válni."

Így vált ez az elhanyagolt hely konstruktívvá, és az emberek reményei és álmai néha bizony hangos nevetésre vagy sírásra fakasztottak, és meg is vigasztaltak, amikor éppen nehéz helyzetben voltam. A lényege, hogy tudjuk, nem vagyunk egyedül. Hogy megértsük a szomszédainkat, és új megvilágításban lássuk őket. Hogy teret adjunk az elmerengésnek és az elmélkedésnek, hogy visszaidézzük, mi számít nekünk igazán növekedésünk és változásunk közepette.

Tavaly csináltam ezt, és sok száz üzenet érkezett azóta olyan szenvedélyes emberektől, akik maguk is akartak egy ilyen falat csinálni saját közösségükben. (...)

A két legértékesebb dolog, amivel rendelkezünk, az idő és a másokkal való kapcsolataink. Ma, az egyre növekvő figyelemelterelés korában, minden eddiginél fontosabb, hogy megtaláljuk a perspektívánk fenntartásának módját, és emlékezetünkben tudjuk tartani, hogy az élet rövid és illékony. A halál olyan téma, amiről gyakran nem merünk beszélni, akár még gondolni sem rá, de arra jöttem rá, hogy a halálra való készülődés a leginkább erőt adó tevékenységek egyike. A halálról való elmélkedés letisztázza az életünket is.

A megosztott felületeink jobban meg tudják mutatni, mi fontos nekünk egyénekként és közösségként, és több lehetőséget adnak arra, hogy megosszuk reményeinket, félelmeinket, történeteinket, így a körülöttünk élők nemcsak abban tudnak segíteni, hogy jobb helyet teremtsünk, hanem abban is, hogy jobb életet éljünk. Köszönöm."

Forrás: www.ted.com

• ted
• halál
• Terasz