Amikor 10 nappal rövidebb volt az esztendő: miért hagyták ki őket 1582-ben a Gergely-naptárból?

Amikor a falon lógó vagy íróasztalon álló naptárra pillant az ember, aligha tudatosul benne, hogy az, amit lát, történelmi jelentőségű döntések eredménye.

Az általunk ismert és használt verziót gregorián, avagy Gergely-naptárnak hívják, ugyanis XIII. Gergely nevéhez fűződnek azok a fontos határozatok, amelyeket az időmérő eszköz bevezetésekor, a 16. században hoztak. Meglepő, de abban az esztendőben, 1582-ben, tíz nappal rövidítették meg az évet: nem ok nélkül.

A vitát szító naptárreform

A ma is érvényben lévő változtatások több mint 1400 esztendővel a Julius Caesar alatti naptárreform, a Julián-naptár bevezetése után következtek el. Akkor a császár csillagásza Szoszigenész számításai alapján megállapították a 365 napos éveket, melyekhez minden negyedik után plusz egy szökőnapot toldottak.

A csillagász elgondolása stimmelt, hiszen az így meghatározott 365 és egy negyed napnyi esztendő mindössze 11 perccel tért el a valóságos napévhossztól. Az elkövetkező évszázadok során összeadódó 11 percek azonban már jelentős késést tettek ki, és egyre zavaróbbá vált a jelentős eseményekhez kötődő dátumok meghatározása, például az egyházi ünnepeké, így a húsvété, hiszen a tavaszi napforduló a március 21-i nap elé esett.

Egyre égetőbbé vált egy naptárreform szükségessége, mely azonban nem volt annyira egyszerű, hiszen az eltérő javaslatok miatt évtizedekig tartó vitát eredményezett. III. Pál és V. Pius pápa is dolgozott a kérdés megoldásán, végül azonban XIII. Gergely pápa lett az, aki meghatározta a kívánt változtatásokat. 1582. február 24-én kiadta Inter gravissimas című bulláját. Az első, új rendszer szerinti naptárat az év április 3-án publikálták.

Így adódott a 10 nap mínusz

XIII. Gergely Christopher Clavius elgondolását követte. A bulla a már régen érvényben volt, Szoszigenésztől származó megoldáshoz képest annyit módosított a naptár rendszerén, hogy a kerek százas évek sorában csak a 400-zal oszthatókat nevezte ki szökőévnek. Ezzel korrigálódott a minden évszázadban adódó késés. Másik jelentős döntése az volt, hogy 10 napot kivett az aktuális, 1582-es esztendő naptárjából, hogy helyrebillentse a Julius Caesar óta felhalmozódott eltérést. Abban az évben tehát nem volt október 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, de még 14 sem, hanem a 4-ei napról 15-re ugrott a naptár.

Meglehetősen lassú folyamat vette kezdetét: az újításokat nem minden ország követte azonnali hatállyal, csak a katolikus Itália, Portugália és Lengyelország. A protestáns és ortodox vallásúak ekkor még nem vettek róla tudomást. Hazánkban 1587-ben került sor a Gergely-naptár bevezetésére. Globális átállásról még a 20. század első felében sem lehetett beszélni. Napjainkra ez lett a világon mindenütt érvényes időmérési alap.

XIII. Gergely Clavius nyomán hozott döntései a mai napig megfelelő rendszert biztosítanak az időmérésre. Mivel azonban a jelenlegi módszer sem hajszálpontos, a valós napévhez viszonyított pár percnyi és pár másodpercnyi eltérését idővel majd ismét korrigálni kell. Erre viszont nem a mi korunkban, és nem is ükunokáink idején lesz majd szükség, hanem valamikor 4800 körül.

VIII. Henrik és feleségei

XIII. Gergely kortársa volt VIII. Henrik - igaz, nem érhette meg a naptár bevezetését. Leginkább feleségei kivégeztetése kapcsán emlegetik: nézd meg egy grafikus lenyűgöző munkáin, milyenek lennének ő és nejei, élőben.

• naptár
• érdekesség
• történelem
• idő
• reneszánsz
• Terasz