Milyen ételeket halmoztak fel Tutanhamon sírkamrájában? Különleges hiedelemről mesélnek a leletek

A 20. század egyik legjelentősebb, ha nem a legjelentősebb régészeti pillanata volt, amikor 1922-ben Howard Carter és kollégái felfedezték Tutanhamon nyughelyét.

A feltárás során meglepődve látták, hogy a fáraó uralkodó létére meglehetősen kicsi alapterületű sírt kapott. A több kamrából álló nyughely ugyanakkor tökéletesen elegendő volt ahhoz, hogy több mint 5 ezer darab tárgyat is elhelyezzenek a fáraó kísérőiként: ládákat, bútorokat, személyes használati eszközöket és még nagy mennyiségű élelmet is találtak a kamrákban.

Ilyen ételekkel temették el Tutanhamont

Növényi és állati eredetű élelmet egyaránt találtak Tutanhamon sírkamrájában. Búcsúztatói búzát, árpát, kenyereket, fügét, magozott datolyát, dinnyét és szőlőt helyeztek el gondosan, mintegy száz darab finom szövésű kosárban.

A fáraó valószínűleg meglehetősen édesszájú lehetett, mert egy csaknem 20 cm magas kerámiaedény is került a sírba, feltételezhetően mézzel töltve. Továbbiakba különféle borokat öntöttek. Jelzésekkel láttak el őket, melyik melyik szőlőültetvény terméséből, és a fáraó uralkodásának melyik évében készült. Rendkívül érdekes, hogy ez már akkoriban is fontos információ volt a borokat ízlelgetők számára.

A sírba húsok is kerültek: 48, a feldolgozott állat formájának megfelelőre faragott edénybe helyezték őket. Marhaszeleteket, kilenc kacsát, négy libát, számos kistermetű madarat - valószínűleg galambot - és csirkét is vittek a fáraó sírjába. Halakat nem véletlenül nem helyeztek el a kamrába: mivel hemzsegett tőlük a Nílus, azok nem számítottak kellőképpen előkelő falatnak. Hasonló okból maradt ki a sertés és a bárány is a sorból, ugyanis ezeket sem tartották annak.

Miért tettek élelmet a fáraó sírjába?

Jogosan merül fel a kérdés, miért kerülhetett ilyen nagy mennyiségű élelem és egyáltalán bármilyen étel az elhunyt Tutanhamon mellé, ha már nem fogyaszthatta el azokat.

A válasz az ókori egyiptomi temetkezési hiedelmekben keresendő. Úgy tartották, a halállal csupán az evilági élet ér véget, a lélek útja viszont azután is folytatódik. Így arra készültek, hogy az elhunytnak holtában is szüksége lesz különböző tárgyakra, valamint élelemre. Akkoriban a fáraók és rokonaik éveket töltöttek el azzal, hogy saját sírhelyüket kialakíttassák, és minden számukra fontos dologgal felszereljék.

A szokások szerint a különféle romlandó élelmeket tartósítva helyezték a sírkamrákba. A húsokat szó szerint mumifikálták: sóban szárították ki, majd gyanta - például pisztáciagyanta - és a mumifikálásban is használatos kötöző segítségével bepólyázták őket épp úgy, mint az emberi múmiákat volt szokás.

Bár a rossz egészségű, de fiatal Tutanhamont jó eséllyel váratlanul érhette a halál - erre utal a kisebb sír, melyet vagy másnak szántak eredetileg, vagy kiásására a szükségesnél kevesebb idő juthatott -, ő is megkapta mindazt az útravalót, mely egy fáraót megilletett, ebbe pedig tárgyain kívül az élelem is beletartozott.

Gazdagon megpakolt sírkamrájában a legfinomabb, számára kedves élelmeket sorakoztatták fel, hogy így is kellemesebbé tegyék számára a túlvilági folytatást: nem hiába voltak olyan gondosak, hiszen az örökkévalóságra készítették elő szeretett fáraójukat.

8 érdekesség a fáraóról

A következő Tutanhamon-gyűjteményben további izgalmas érdekességeket mesélünk a leghíresebb fáraóról: hogy nézett ki életében, és milyen személyes tárgyak kerültek a sírjába?

• egyiptom
• tutanhamon
• étel
• sír
• szokás
• hiedelem
• Terasz