Bizarr elmélet a nagy szfinx múltjáról: átírhatja a történelmet

A történészek és egyiptológusok jelentős része megegyezik abban, hogy a gízai nagy szfinx i. e. 2500 környékén épülhetett, 4500 éve, a piramisokkal közel egy időben. 

Ez alapján döbbenetes belegondolni, de Caesar uralkodása időben közelebb van az iPhone 14 bemutatásához, mint a nagy szfinx megalkotásához. Ezzel azonban nem mindenki ért egyet: különböző teóriák, hipotézisek léteznek arról, hogy mikor, illetve pontosan ki építtette a lenyűgöző oroszlántestű és emberfejű szobrot.

A nagy szfinx vízeróziós hipotézise

Idősebb, mint hinnénk?

René Adolphe Schwaller de Lubicz francia egyiptológus volt az első, aki rámutatott egy különös elméletre a szfinxszel kapcsolatban. A szobor burkolatán és testén olyan vízeróziós, tehát heves esőzések által okozott nyomok találhatók, amihez fogható utoljára kb. 12 ezer évvel ezelőtt zajlott le a térségben.

Az elmélethez köthető Platón teóriája is, miszerint i. e. 11-12 ezer környékén óriási esőzések, árvizek következtében elveszett az ősi, legendás és rendkívül fejlettnek hitt Atlantisz-civilizáció. A felvetés hívői - köztük egyiptológusokkal és természettudományi professzorokkal, mint például John Anthony West vagy Robert M. Schoch - úgy vélik tehát, hogy az egyiptomiak csupán rátaláltak az ősi civilizáció által alkotott szoborra - amely kezdetben oroszlánfejjel rendelkezett -, kiásták, majd átalakították Hafré fáraó arcképére. 

A hipotézis ellenérvei

Az egyiptológusok és tudósok döntő többsége azonban máig úgy véli, a szfinx a gízai piramisokkal egy időben, i. e. 2500 környékén épült, hiszen kézzelfogható bizonyíték egyelőre nincs az ősi, fejlett atlantiszi civilizációt illetően. A szfinx viszonylag gyorsan málló szerkezetű, így idősebbnek tűnhet, mint a valós kora. Az eróziós mintákat pedig a felszín alatti vízelvezetés vagy a Nílus 4-5 ezer évvel ezelőtti áradása is okozhatta. Nehéz elmenni amellett is, hogy a szobor egyértelműen hasonlít Hafré fáraóra, aki i. e. 2603-2578 környékén élt. 

Geológusok szerint az erózió alternatív magyarázata a haloklasztikában rejlik. A szobor felületén fellelhető penész feloldja a sókat, amelyek a beszivárgás után egyre mélyebbre hatolnak a szobor belsejébe. Ezek a sók kikristályosodnak, ezáltal lehullanak a kőrétegek. A jelenség a gízai fennsíkon több helyen is megfigyelhető. A klimatológusok többségben az egyiptomi Óbirodalomban lezajló klímaváltozásnak tulajdonítják a szfinxen megfigyelhető eróziós nyomokat, amelyek véleményük szerint egybeesnek a piramisok létrejöttének idejével.

A klasszikus elmélet és a vízeróziós hipotézis hívei napjainkban is ütköztetik érveiket. Bár a széles körben elfogadott megállapítás az, hogy körülbelül 4500 éves a szfinx, az ősi egyiptomi kultúra megannyi titkot és rejtélyt tartogat még, amelyek megváltoztathatják a tudomány alapvetéseit, és jelenleg is felfedezésre várnak.

Olvass tovább: titkos folyosót találtak a gízai nagy piramisban 

Több ezer évig fedte homály.

(Képek forrása: Getty Images Hungary)

• egyiptom
• szfinx
• piramis
• történelem
• Terasz