Hová tűnt az egyiptomi Szfinx orra? Több száz éves rajzok őrzik eredeti állapotát

Egyiptom ikonikus szobrának hiányzik az orra, és megoszlanak a vélemények, hogy miért.

GettyImages-83589374
Húsvéti tojásvadászat
Sóbors
Ez is érdekelhet
Retikül
Top olvasott cikkek

Nem túlzás azt mondani, hogy a gízai nagy Szfinx Egyiptom legjelentősebb és legkülönösebb szobra. Az emberfejű, oroszlántestű alkotás, mely 73 méter hosszú és 19 méter magas, és feltehetőleg Hafré idején készült, i. e. 2558 és 2532 között. Az is felmerült, hogy készíttetője Hufu fáraó volt.

Az eltelt mintegy 4500 év nem hagyta érintetlenül az ikonikus alkotást. Noha a 19. századig szinte egészében a talajban volt, de a 20. század elején teljesen kiszabadították, és már tökéletesen körbejárható. Idő közben sajnos szakállát vesztette, az ma a British Museum tárlatában tekinthető meg. A szobornak szemmel láthatóan az orra sincs már a helyén: tudóskörökben hosszú ideje kérdés, hogy mi történhetett vele valójában. A máig megoldásra váró rejtély megfejtésében legendák, feljegyzések és több száz esztendős rajzok is segítenek, ám sok esetben ezek is ellentmondanak egymásnak.

A Napóleon-elmélet

Mivel a kérdés régóta és sokakat foglalkoztat, az idők során több lehetséges magyarázat is született, hogyan tört le a szfinx orra. Ezek közül az egyik legelterjedtebb legenda, hogy egy ágyúgolyó becsapódásával érte baleset, amelyet Napóleon katonái lőttek ki rá.

Dane Frederic Louis Norden rajza.
Dane Frederic Louis Norden rajza.

A teória azonban valószínűleg nem állja meg a helyét, ugyanis már jóval azelőtt, hogy Napóleon csapataival bevonult volna Egyiptomba, 1737-ben született egy rajz a Szfinxről, melyen orr nélkül ábrázolták azt. Ez az első ismert, melyen hiányos állapotában örökítették meg a szobrot. A képet Dane Frederic Louis Norden készítette, és 1755-ben publikálták.

Az elterjedt magyarázat

A fenti elméletet már csak az is megcáfolja, hogy a letört részről egy sokkal korábbi, 15. századi írás is szól, mely ráadásul egy széles körben elfogadott magyarázatot tartalmaz. Ali al-Makrízi egyiptomi arab történész jegyezte fel, hogy a szobrot egy szúfi muszlim, Muhammad Sa'im al-Dahr, dervis rongálta meg i. e. 1378-ban, amikor is egyiptomi parasztok felajánlásokat vittek a Szfinxhez abban a reményben, hogy ezért cserébe jó lesz a termés, és nem sújtja éhínség a népet. Muhammad Sa'im al-Dahrt felháborította a nép bálványimádása, mérgét pedig a szobor orrán töltötte ki.

A cikk az ajánló után folytatódik

Dilemma podcast

A Dilemma a femina.hu podcastje, mely minden adásban egy-egy megvitatást érdemlő témát jár körbe. Podcast-sorozatunk legújabb részében a testpozitivitás került terítékre. Tényleg építő jellegű vagy egyre egészségtelenebb a body positivity mozgalom? Mitől függ a testünkkel való viszonyunk? Miért mennek általában a nők plasztikáztatni?

Promóció

Egy érdekes ellentmondás

Ha a 15. században jegyzett történet igaz, akkor vajon hogyan lehetséges az, hogy évszázadokkal Ali al-Makrízi után többen is orral ábrázolták a szobrot? Így Cornelius de Bruijn és George Sandys is, akik a 17. században készítettek rajzokat róla, vagy a már említett Norden, aki a 18. században örökítette meg azt. Hiszen az lenne az ésszerű, hogy ha az orr még időszámításunk előtt letört, akkor a hitelesség jegyében a későbbiekben sem rajzolják vele együtt a szobrot. Ráadásul nem is sejthették volna, milyen formájút készítsenek, ám például Cornelius de Bruijn igen karaktereset kanyarított a szobor arcára.

Cornelius de Bruijn rajza 1698-ból.
Cornelius de Bruijn rajza 1698-ból.

A hol megjelenő, hol eltűnő orr a történészek elképzelése szerint nagy valószínűséggel annak tudható be, hogy a képek készítői egyszerűen a képzeletükre hagyatkozva egészítették ki a megcsonkított szobrot.

Vallási okok miatt történt?

Érdemes megjegyezni, hogy a szfinx nem az egyetlen egyiptomi szobor, amelynek hiányzik az orra, megannyi másik alkotásnak is megcsonkították az arcát az ókori Egyiptomban. Edward Bleiberg egyiptomi művészeti szakértő szerint akkoriban úgy gondolták, hogy egy lélek vagy egy istenség képes egy szobor testébe szállni. Ettől azonban alapvetően tartottak, ezért leverték a szobor orrát, mert úgy hitték, akkor megakadályozhatják abban, hogy lélegezzen, tehát elveszik tőle az erejét.

A 19. századi Description de l'Egypte ismeretterjesztő publikáció ábrázolása, 1823-ból.
A 19. századi Description de l'Egypte ismeretterjesztő publikáció ábrázolása, 1823-ból.

Így volt, vagy sem, annyit bizonyosan megállapítottak, hogy az orr nem magától esett le, hanem valamilyen külső hatás érte. Mark Lehner archeológus, aki harminc évig tanulmányozta Egyiptomot, vizsgálatai alapján azt állította, hogy az orr a 3. és 10. század között tört le, miután valamilyen eszközzel megsértették azt. Ugyan ez az időbeli behatárolás egyik fenti elmélettel sem egyeztethető össze, az erőszakos eltávolítás vitán felüli lehet.

Bármi is történt az orral, e gy bizonyos: az az illető, aki eltávolította a szobor kérdéses részét, alaposan feladta a leckét az utókornak.

Egyiptom vakajtói

Olyan ajtókat építettek, melyeket befalaztak: vajon milyen célt szolgáltak a sehová sem tartó átjárók?

Egyiptom rejtélyes átjárói: úgy tűnik, az ajtók valójában sehová sem vezettek

Elolvasom
Ezt is szeretjük