A nagy chips-teszt

Nemrég azt néztük meg, hogy a munkahelyek közelében található büfék, gyorséttermek mit kínálnak az éhes ebédre vágyóknak. Sokan azonban kiugrani sem tudnak a közeli kifőzdébe, csak chipseket, snackeket majszolnak az íróasztaluk fiókjába rejtett zacskókból. Nem csak nekik szánjuk érzékszervi és laboratóriumi tesztünk eredményeit.

Se szeri, se szám

A sós rágcsálnivalók palettája lenyűgöző, színben és formában, ízben és illatban se szeri, se száma a rengeteg fajtának.

Szokás szerint olyan helyeken szereztük be a vizsgálatra szánt portékát, ami országszerte sokak számára elérhető. A minták számát azért határoztuk meg viszonylag alacsony - tíz - számban, mert az érzékszervi bírálaton kívül a laboratóriumba is elküldtük őket, ahol megvizsgálták só- és zsírtartalmukat. Igyekeztünk azonban a szerény mintaszámon belül változatos kínálatot felmutatni, így került a tesztbe egyebek mellett sajtos snack, kukoricachips, hagymás-sülthúsos és hagyományos, sózott burgonyaszirom.

Rágcsálnivalók 1858 óta

Ha azt gondolnád, az újkor találmánya, akkor tévedsz: a chips felfedezése 1858-ban, a New York állambeli Saratoga Springsben történt. Az újítás nem mellékesen a vasútban utazó milliomos, Cornelius Vanderbilt nevéhez fűződik: a nagytekintélyű iparmágnás egy étteremben kétszer is kifogásolta a neki feltálalt burgonya vastagságát. A legenda szerint a séf sértettségében harmadszorra olyan vékony krumplit sütött a macerás vendégnek, amilyet addig soha senki nem evett. A milliomos mindenki meglepetésére jó étvággyal felfalta az extra vékony burgonyaszirmot.
A chipset először a vendéglő specialitásaként kínálták, aztán gyorsan terjedő népszerűségének köszönhetően ipari termeléssé terebélyesedett a készítése.

Ajándékok, nyeremények, matrica

Ami a csomagolást illeti, a legkevesebb, ami elmondható, hogy a gyártók beleadnak apait, anyait: szalagokkal díszített kétrétegű, aromazáró zacskóikon ajándékok, nyeremények tömegét ígérik. Mindenesetre a csomagolóanyagok korszerűek, vagy annak mutatják magukat, például a Chio papírnak tűnő műanyag zacskókban forgalmazza termékeit.
A zacskókat felnyitni gyerekjáték, ami egyáltalán nem utolsó szempont, hiszen a sós rágcsálnivalók javát gyerekeknek szánják. Apropó gyerekek: a chipsek és snackek gyártóinak egy része feltünteti termékén az ajánlott napi beviteli értékeket, csak azt nem írja oda, hogy felnőttekre vonatkoznak. Ráadásul még ha oda is írja, olykor olvashatatlan a zacskókra nyomtatott szöveg. Például sárga alapon fehér, vagy ezüstön zöld betűkkel áll, ami nagyjából egyenlő az olvashatatlansággal. Az sem ritka - nyilván a kereskedelemben dolgozók figyelmetlensége áll mögötte -, hogy ráragasztják az árat a termék nevére.

Illatosak, ropogósak, etetik magukat

A tíz vizsgált mintából három kapott kiváló minősítést - Chio hagymás-sülthúsos, Chio sós burgonyás, Leys tejfölös-snidlinges -, kettő lett jó - Chio hagyományos sózott burgonyaszirom, Profi sajtízű snack -, a többi közepes eredményt ért el. A minták közül csupán egy akadt - a Traccs parti nevű sült burgonyaszirom -, amire nem igaz, hogy nem lehet abbahagyni, mert olyan olajos, kellemetlen és nehéz, hogy igazán könnyű lemondani róla.

A pazar választék zömére viszont igaz, hogy ropogósak, finomak, etetik magukat, könnyűek, szóval az ember képes nagy mennyiségeket eltüntetni belőlük. Teszi mindezt abban a biztos tudatban, hogy csak egy kis chipset evett. Pedig könnyen megeshet, hogy egyetlen önfeledt chips-evés során egész napi só-szükségletet elfogyasztasz, és sajnos, nincs ez másként a zsírokkal sem...

Túl sok zsír, túl sok só

A laboratóriumi eredmények szerint a Traccs parti nevű sült burgonyaszirom 100 grammonként 41,7 g zsírt tartalmaz, miközben már 20 g zsír is soknak minősül 100 gramm termékre vetítve. Sajnos a tesztbe válogatott tízes csapat második öt terméke sem mutat sokkal jobb eredményeket: a 100 grammra vetített zsírtartalom 32,1-34,3 g között mozog.
Ami a minták sótartalmát illeti, már változatosabb a kép. Az érzékszervi bírálat során csupán nyolcadik helyezett Tortilla chips sótartalma a legalacsonyabb, 0,71 g 100 grammra vetítve, míg az eső helyezettben 2,32 gramm van, vagyis több mint háromszoros mennyiség.

A legtöbb só a Poco Loco sajtos-ketchupos ízű kukoricás snackjében volt, 100 grammonként 2,69 grammot mért a laboratórium. Jó sok só volt a Chio hagymás-sült húsos ízű chipsében - 2,32 g -, és a rendkívül sok zsírt tartalmazó Traccs parti sült burgonyaszirma is tetemes mennyiségű - 2,51 g - sóval készült.

• táplálkozás
• teszt
• fűszer
• élelmiszer
• zsír
• só
• sós sütemény
• Terasz