Miért volt halálos az 1800-as évek legnagyobb divatja, a smaragdzöld ruha? Az úri körökben sorra haltak meg a nők miatta

Sokszor hallottuk már, hogy a szépségért meg kell szenvedni, a múltban azonban nemcsak szenvedtek, hanem sokszor bele is haltak az aktuális trendekbe.

Korábban bemutattuk, hogy a nők milyen furcsa eszközökkel és szerekkel próbálták elérni a tökéletes szépséget, és ez a ruhákra is igaz volt. A viktoriánus kor Angliájában és Amerikájában különösen nagy népszerűségnek örvendtek a smaragdzöld színű ruhák, ám hamar kiderült, hogy az életével játszik, aki szeretné követni a divatot.

A szín, ami számos nőt megölt

A viktoriánus korban az úri körökben rendkívül fontos volt a jó megjelenés, és már az is hatalmas baklövésnek számított, ha valaki kétszer jelent meg ugyanabban a ruhában egy eseményen. Éppen ezért nem csoda, hogy a nők nagyon odafigyeltek rá, hogy elkerüljék a nyilvános megszégyenítést, és mindig kifogástalan összeállításokban lássák őket.

Egy időben, még a kanárisárga ruhák divatja előtt a smaragdzöld viselet hódított, de mivel abban az időben ezt az árnyalatot csak igen nehezen tudták előállítani, így egy olyan dologhoz nyúltak, ami később számos ember halálát okozta. Ez az anyag az arzén volt, amiből 1778-ban állított elő zöld festéket egy svéd kémikus, Carl Scheele. Az 1800-as években ismertté vált nemcsak a szakemberek, hanem a lakosság körében is, hogy az arzén lenyelve mérgező hatású, ám arról már csak kevesen tudtak, hogy a porát belélegezve vagy a bőrön viselve is előidézhet súlyos tüneteket és halált is. 

Éppen ezért használták az arzénnal készült zöld festéket nemcsak a tapéták, gyertyák és függönyök színezésére, hanem a ruhák készítéséhez is. Bár nagyon veszélyes volt a trend, a haláleseteket sokszor nem is a ruhákhoz kötötték, sokkal inkább betegségekre vagy más mérgező anyag jelenlétére gyanakodtak.

Sokan belehaltak

Ezek a ruhák elképesztően drágának számítottak, ezért csak a leggazdagabbak engedhették meg maguknak, és kizárólag a legkülönlegesebb eseményeken hordták. Éppen ezért náluk csak sokkal később, elhúzódva jelentkeztek az olyan tünetek, mint a fáradtság, majd a máj károsodása és a csontok degenerációja, az immunrendszer gyengülése, az idegkárosodás, a bénulás vagy a rák. Ez szép lassan ölte meg az úrihölgyeket, ám a folyamat hosszúsága miatt senki nem gyanakodott a ruhákra. A legrosszabbul nem is ők, hanem a ruhák készítői jártak, akiknél gyors lefolyású halálhoz vezetett az arzénmérgezés.

1861-ben egy 19 éves lány, Matilda Scheurer érintkezett hosszabb ideig az arzénnal, nem sokkal később görcsölt, hányt, és habzott a szája. Az epéje zöld volt, a körme és a szemfehérje is. A boncolás arzént talált a gyomrában, a májában és a tüdejében. A Scheurer haláláról és a gyilkos divatról készült cikkek felhívták a lakosság figyelmét az arzén veszélyeire. A British Medical Journal azt írta, hogy az arzént viselő nő szoknyájában annyi mérget hordoz, hogy megölhetné a csodálói felét, akikkel a bálteremben találkozhat.

A sajtóban megjelenő cikkek és beszámolók hatására egyre többen elfordultak az arzéntól, és nemcsak ruháiktól, hanem mérgező tapétáiktól, függönyeiktől is megváltak az emberek. Skandinávia, Franciaország és Németország a hírek hatására betiltotta az így készült festék használatát, ám az egyik legnagyobb piacon, Nagy-Britanniában csak évekkel később tűnt el. Így ért véget a 19. század mérgező divatja, ami értelmetlenül okozta ezrek halálát.

A középkori asszonyok bizarr módon szépültek: a szőrtelenítés és a bőrfehérítés sem volt egyszerű

A középkori nők gyakran az életüket tették kockára szépségükért: bizarr és veszélyes kencékkel igyekeztek megfelelni az ideálnak.

(Képek forrása: Getty Images Hungary)

• divat
• történelem
• ruha
• viktoriánus-kor
• 19 század
• 1800-as évek
• arzén
• Szépség és divat