Nagy feneke miatt lett látványosság Európában Sarah Baartman rabszolganő - A női test kizsákmányolása 200 éve

A mai világban már egyre nagyobb hangsúlyt kap az egyenlőtlenségek eltörlése, a különböző mozgalmak többek között a nők testének tárgyiasítását, kizsákmányolását, a body shaminget és a színes bőrűek elnyomását is próbálják megfékezni.

Ez azonban nem mindig volt így, sőt sokkal inkább csak a modern kor kiváltsága, hogy egyre teljesebb egyenlőségért küzd a társadalom. A 19. század elején még csak álmodni sem mertek ilyen körülményekről, sokan pedig a saját bőrükön is megtapasztalták, milyen a test megszégyenítése és tárgyiasítása.

Nagy feneke miatt keltett feltűnést a rabszolganő

Sarah Baartman története több szempontból is felkavaró, hiszen nemcsak kihasználták testi adottságait pénzszerzés reményében, de borzalmasan is bántak vele. A nő 1789-ben született a khoikhoi vagyis hottentotta törzs tagjaként Dél-Afrikában. Már fiatalkorától nehéz élete volt, a szülei korán meghaltak. Férjhez ment egy khoikhoi dobos férfihoz, akitől gyermeke is született, ám ő nem sokkal a születése után elhunyt. A gyarmati terjeszkedés eredményeként a hollandok konfliktusba kerültek a törzzsel, és a 16 éves Sarah férjét meggyilkolták.

Férje halála után Sarah-t eladták rabszolgának egy Pieter Willem Cezar nevű kereskedőnek. Elvitte Fokvárosba, ahol testvére, Hendrick Cezar szolgája lett. Fokvárosban töltött ideje alatt Sarah mint őshonos fekete-afrikai nő, sok figyelmet kapott nagy és kiálló feneke miatt, ami a törzse egyik jellegzetessége volt. A nagy feneket a steatopygia nevű genetikai tulajdonság okozza, aminek hatására több zsír raktározódik fel fartájon. A környéken hamar sok európai férfi szexuális vágya lett az egzotikus külseje, itt hívta fel magára William Dunlop figyelmét is, aki egy hajón dolgozott sebészként.

1810-ben Sarah-t Angliába vitték, miután állítólag aláírt egy szerződést, amelyben beleegyezett, hogy részt vesz az ottani bemutatókon. A szerződést William és Hendrick íratták alá vele, ám ennek hitelességét sokan kétségbe vonták, hiszen a nő írástudatlan volt, így valószínűleg nem sokat értett belőle, később pedig a férfiak azzal érveltek, hogy meg voltak szorulva anyagilag, és Sarah segítségére volt szükségük, hogy pénzt keressenek. A szerződés feltételei szerint Sarah velük megy Angliába és Írországba, ott házi munkásként dolgozik, és szórakoztatási célból kiállítják. Az állítólagos szerződés szerint a kiállításokból származó bevétel egy részét meg kell kapnia, és öt év elteltével visszatérhet Dél-Afrikába.

Európában pénzért mutogatták a rabszolganő testét

Sarah-t Londonba vitték, ahol a brit férfiak és nők azért fizettek, hogy lássák a félmeztelen testét, ahogy a ketrecben kiállították, „hottentotta Vénusznak” is hívták. A tehetősebbek magasabb összegért meg is foghatták nagy fenekét, ami nemcsak azért nyűgözte le őket, mert nagyon különlegesnek és erotikusnak számított, hanem mert abban a korban, amikor a nők sziluettjének meghatározó része volt a szoknyák kipárnázása, nagyon érdekes volt, hogy Sarah-nak természetesek az idomai. 

A nő egyre népszerűbb lett, és bejárta Európát. William és Hendrick társaságában töltött ideje alatt a rabszolgaság elveszítette népszerűségét Nagy-Britanniában, kampány zajlott a rabszolgaság ellen, és megkérdőjelezték Sarah bánásmódját. Ez a férfiak bíróság elé állításához vezetett, de nem vezetett büntetőeljáráshoz vagy más következményekhez. Megmutatták azt a szerződést, amelyet állítólag aláírt, és a nő is adott egy nyilatkozatot, amely megerősítette, hogy nem bántak vele rosszul. A tárgyalás eredményeként viszont Sarah szerződését úgy módosították, hogy nagyobb nyereségrészesedést, jobb munkakörülményeket és meleg ruhát kapjon.

1814-ben Sarah-t Franciaországban eladták egy Reaux nevű embernek, aki állatokat mutatott be. Párizs környékén mutogatta a nő testét, és rengeteg pénzt keresett vele. A legmegdöbbentőbb az egészben, hogy a nőt egy ketrecben, kis orrszarvúk mellett tartotta. A bánásmódja tovább romlott, úgy kezelték, mint egy állatot, és Reaux azt is elrendelte, hogy trükköket hajtson végre, mintha ő is cirkuszi állat lenne. Sarah népszerűsége felkeltette George Cuvier természettudós figyelmét is. Cuvier megkérdezte Reaux-t, hogy tanulmányozhatja-e Sarah-t tudományos kísérletként, amelybe a mutatványos beleegyezett. 1815-től a nőt francia anatómusok, zoológusok és fiziológusok tanulmányozták, azzal érveltek, hogy Sarah kapcsolat lehet az emberi faj és az állatok között.

A szörnyűségek egész életében elkísérték

Sarah Beertman élete szinte végig a szexuális kiszolgáltatottságról, a testének kizsákmányolásáról és a megkülönböztetésről szólt, ő mégsem tudott ez ellen semmit tenni, hiszen egy olyan világban élt, ahol egy fekete nőnek egyáltalán nem számított a szava. 1816-ban, 26 évesen halt meg, halálának oka bizonytalan, de feltételezések szerint himlő, tüdőgyulladás, szifilisz vagy alkoholizmus következménye lehetett. Boncolás után testrészeit Párizsban egy múzeumban állították ki 1974-ig. Később Dél-Afrika első fekete bőrű elnöke, Nelson Mandela kérte, hogy Sarah maradványait vigyék vissza az országba, hogy újra tudják temetni. Franciaország végül 2002 márciusában adta vissza ezeket. Több mint kétszáz évvel születése után Sarah-t végül 2002. augusztus 9-én helyezték örök nyugalomra Dél-Afrikában. Ezt a dátumot nőnapként ünneplik az országban.

A története számos társadalmi kérdést felvetett az idők során, amik nemcsak a rabszolgaságot, hanem a nők és a feketék testének szexualitását, kizsákmányolását és megalázását is érintették. Ezek a fontos témák egyre nagyobb figyelmet kaptak, és egyre többen álltak ki, hogy felszólaljanak a nők védelme érdekében. Sajnos azonban még a modern időkben sem tűnt el teljesen a jelenség. Valószínűleg sokan emlékeznek Kim Kardashian 2014-es címlapjára, amikor a Paper Magazine első oldalán pózol nagy fenékkel, amin egy pezsgőspoharat egyensúlyoz. A borítót sok kritika érte, mert a feministák szerint ezzel mintegy támogatta a fekete női test kizsákmányolását és fetisizmusát, sokan Sarah Beertmanre asszociáltak a kép láttán. Az indulatok végül lecsillapodtak, de a rabszolganő története továbbra is gyakran előkerül fontos társadalmi kérdésekben.

Kiállítási tárgyak az afrikai emberekből

Az afrikaiakon túl eszkimókat, filippínókat, indiánokat is bemutattak a kiállításokon és állatkertekben.

(Borítókép forrása: avi_inc / Instagram.)

• női test
• fenék
• dél-afrika
• történelem
• rabszolga
• Szépség és divat